Vágyaink csapdájában | Befejezett

26.

Sziasztook:))
Sokan írtátok, hogy mikor lesz rész szóval igyekeztem c:
Remélem tetszeni fog, jó olvasást!❤️

- Nézd, milyen édes plüssmackó. - Mutatott Chris az egyik asztalhoz a gördeszkát tartó kezével. Odakaptam a fejem, és tele volt velük az asztal.
- Melyikre gondolsz?
- Nem is figyelsz. Erre. - Bökött az állatka felé újból.
- És tényleg. - Vettem jobban szemügyre és odafurakodtunk. A nénike mosolyogva nézett vissza ránk. Talán fel sem tűnt neki, hogy fogjuk egymás kezét.
- Segíthetek?
- Ezt kérem. - Mutatta a szöszi, aztán rámnézett hatalmas kék szemeivel. - A tárcám a farzsebemben, de tele a kezem. - Utalt vigyorogva és pedig felháborodva vörösödtem el. De végülis ő győzött, úgyhogy hamar kikaptam a pénzét és kifizettem neki. De a tárcába rakva volt pár darab óvszer is. Nem rejtette el, se semmi, simán belerakta és kész. Pár pillanatig szemeztem a kis ezüst csomagolással, aztán gyorsan összecsuktam az egészet.  A néni nem értette miért jöttem hirtelen zavarba, és miért remegett meg a kezem, csak rámosolyogtam és a barátom kezét fogva köszönve elhúztam onnan.
- Tessék. - Sziszegtem és visszacsúsztattam a zsebébe.
- Köszönöm. - Nyomott puszit a számra a vásár kellős közepén. Páran jó ívben kikerültek minket, de lehet Chris el is felejtette mi van bent, ezért hagyta, hogy észrevegyem.
- És mit kezdesz egy macival? - Lóbáltam meg a szatyrot nagyot sóhajtva, amit én hoztam. Közben lepakoltuk egy üres padra a cuccainkat és leültünk.
- Odaadom unokaöcsémnek.
- Ez kedves tőled. Mikor jönnek? - Kérdeztem dideregve, kicsit közelebb bújtam hozzá, mosolyogva ölelte át a derekamat.
- Holnap reggel. Elvileg. - Húzta el a száját. Kérdőn néztem rá.
- És ezzel mi a baj?
- Kicsit izgulok. A férje amúgy jófej, csak nem tudja, hogy meleg vagyok.
- És te emiatt aggódsz? Hiszen mindenki szeret, ő is elfogadja. Nincs más választása. És különben is. Te vagy az a srác, akiről az egész iskola tudja, aki a villamoson az ölébe ültet, és a tömegben megcsókol kézenfogva. Szerintem egy ember véleménye ennél kisebb dolog. - Mosolyogtam rá, ő pedig az arcomat vizslatta.
- Ezek az emberek csak valakik. A családom a legfontosabb. - Vonta meg a vállát. - Elmegyek hozok teát. - Állt fel, én pedig kérdőn figyeltem, hogy most miért menekül.
- Várj, láttam valamit, addig én azt nézem meg. - Szóltam neki, bólogatva mutatta, hogy itt találkozzunk. A gördeszkáját meg itthagyta, de legalább lesz fegyverem egy esetleges verekedésben. Vagy csak nekem jut ez elsőre eszembe? Elindultam az egyik standhoz, ahol láttam egy igen szép nyakláncot, közben kezemben a deszkával és fejemen a sapkával igen menőnek éreztem magam. A lányoknak is feltűntem, ami kis magabiztosságot adott. Odafurakodtam egy lánycsordán keresztül a nyakláncokhoz, de valaki lenyúlta azt a darabot. Szomorúan válogattam, hátha megtalálom, de csak másmilyenek voltak, és nem tetszettek. Vagyis egy még talán, de amint odanyúltam érte, egy vékony kar és ujjak előztek meg. Fogtam az illető kezét, megilletődve néztünk össze a lánnyal, majd engedtük el egyszerre a medált.
- Nyugodtan vedd el, a tiéd lehet. - Mosolyogtam rá, ő pedig csak állt ott. Nem mondott semmit, nézte az arcomat, mintha megbabonáztam volna. Zavartan köszörültem meg a torkom, mire elpirosodva vette le a nyakláncot és egy köszi-t motyogva oda is ment kifizetni a kasszához. Nagyon érdekes volt, utána még pár pillanatig csak lefagyva figyeltem őt, aztán kiválasztottam egy nyakláncot Aprilnek, aki karácsonyra ezt kapja tőlem. Hozzá illik, bár igazából az elsőt Chrisnek terveztem, csak elvitték. Viszont megakadt a szemem pár gyűrűn. Ezüst, vastagabb karika, teljesen egyszerű de a szöszi és az én ízlésem. Ujjaim közé véve a darabot felpróbáltam, úgy hozzávetőleg pont az ő mérete. Rám nagy volt, de amúgy is olyan lányos alakom van, kicsi is vagyok és vékony is. Mint említettem, nálunk a két bátyám örökölte a nagy, férfias alkatot, régen gyakran mondogatták a suliban, hogy a szüleim vegyesen kaptak gyerekeket. Két fiút és két lányt. Ebből adódóan kezdődtek az önértékelési problémáim. Tenyerembe szorítva a gyűrűt nyújtottam az aladónak a tárgyakat, aki egyszerűen bedobálta őket egy kis zacskóba, semmi kedvességgel.  Szegény, rossz lehet ilyen hangulatos helyen lenni, gondoltam magamban gúnyosan míg fizettem, aztán nagy mosollyal megköszöntem és boldog karácsonyt kívántam. Talán ezzel feldobtam a kedvét, mert kiesve a szerepéből viszonozta a kedvességet. A tömegből kitörve, visszatértem útra, a kis zacskót óvatosan a zsebembe rejtve indultam vissza a szöszi gördeszkáját tartva. A padot közben elfoglalták, úgyhogy hidegrázással ácsorogtam tovább. Nem terveztem visszabetegedni, mégis kezdtem émelyegni. Chris három perc múlva tűnt fel a láthatáron, kezében két gőzölgő pohárral.
- Jól vagy? - Kérdezte a kezembe nyomva az italt, szabad kezével átkarolva a derekam húzott magához közelebb.
- Persze. - Mondtam, belekortyoltam a teába, ami kicsit felmelegített, de még mindig fáztam. Fel sem tűnt eddig, csak mikor Chris a fülembe suttogta.
- Esik a hó.
- Azta. - Motyogtam ledöbbenve, aztán széles vigyorra húzódott a szám. Az égből egyre sűrűbben hullottak a fehér pelyhek, az emberek is kezdték észrevenni ezt a ritka dolgot. Igaz, most elég hideg van, de itt csak az eső esik leginkább. - Milyen szép.
- Szeretlek. - Nézett a szöszi a szemeimbe és az ajkaimra pillantott, de még várt.
- Én is szeretlek. - Suttogtam és az ajkaira hajolva megcsókoltam. Lehunytam a szemeimet, de aztán az orromra eső hópehely csikizett, ezért nevetve kaptam oda, ezzel megszakítva a csókot. Mosolyogva puszilt meg megint. És nekem sikerült teljesen kizárni az embereket körülöttem.
- Szerintem indulhatunk. Mennyi az idő? - Kérdezte, de egyből elő is vette a telefonját, hogy megnézze. - Negyed hat.
- Máris? - Döbbentem le teljesen, akkor már feltűnt, hogy a lámpák égnek és szürkület van.
- Hamar elment az idő. - Bólogatott, aztán összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk kifelé a tömegből.
- Köszi, hogy vigyáztál rá. - Utalt a deszkára, amit még mindig szorítottam az egyik kezemben, mintha hozzám lenne nőve.
- Szívesen. - Vontam meg mosolyogva a vállam, aztán kérdőn néztem rá. - Ja, hogy kéred vissza?
- Nyugodtan hozhatod. - Nevette el magát. - Aranyos vagy.
- Akkor jó. Tudod te enélkül is elég menő vagy.
- Ezt jó tudni. Te meg enélkül is aranyos. - Mosolygott puszit nyomva az arcomra. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a feszítő érzést az alhasamban, de az, hogy fogta a kezemet és puszit adott, nem segített. Meg a jelenléte is nehezítette a dolgomat, nagyot nyeltem. Majd minden akkor történik meg, ha kell. Addig pedig figyeltem a hóesést, ami már inkább szakadt. Úgy döntöttünk, hogy most nem sétálunk haza, mivel rendesen átfagytunk és nem akarunk lázasak lenni. Sajnáltam a dolgot, mivel nem tudni mikor lesz lehetőségünk legközelebb hóesésben sétálni, mégis igaza volt. Így hamar hazaértünk, háromnegyed hatkor már a házunkba léptünk be. Ja igen, anyu telefonált, hogy elnézték a dolgokat, úgyhogy Dorothy épen érkezett haza és mi nyugodtan kettesben lehetünk. Köszöntünk, aztán hamar fel is mentünk a szobámba. Kicsit ideges voltam, feszült volt a levegő köztünk. Talán csak miattam, mert megéreztem valamit. Gyorsan kimentem mosdóba pisilésre hivatkozva, de csak gyomorgörccsel ültem a vécé lehajtott fedelén. Annyira érzem, hogy ha most visszamegyek meg fog történni. Fáj? Talán nekem is utána kellett volna részletesebben néznem, nem csak Aaronnak, de azt hittem még van időm. Visszamentem, mosolyogva ült az ágyamon, a félelmem kicsit összezsugorodott, nagyot nyelve ültem mellé. Biztos vagyok benne, hogy meg fog történni.
- Mi a baj? - Kérdezte a szorongásomat észrevéve.
- Semmi. Nem vagy éhes? - Hárítottam. Elgondolkozott.
- Lehet később ehetünk.
- Itt maradsz? - Kérdeztem, ami engem is meglepett. Most konkrétan felajánlottam magam, jézusom. Kicsit még ő is meglepetten nézett rám.
- Maradhatok. - Biccentett az arcomat figyelve, gondolom, hogy komolyan kérdeztem-e. - Nézzünk valami filmet. - Ajánlotta a zavaromat direkt nem figyelembe véve. Hálásan néztem rá és nyúltam az ágyam mellett fekvő laptopért. Míg töltött, kényelmesen elhelyezkedtünk, azaz a hátunkat a támlához döntöttük. Belépett Youtube-ra, ahol bejelentkezve maradtam és ezért kiadta az összes feliratkozásomat. Uramisten, milyen régen is néztem én ezeket. Talán augusztusban voltam fent utoljára itt. Azóta pedig bátyám használta a gépemet. Vagy harminc videóst követek, akikel mostanra már biztosan rengeteg új dolog történt. Kicsit hiányoznak.
- Ez jó lesz? - Kérdezte megnyitva egy filmet. Valami akciófilm, de a címet már nem volt időm leolvasni, úgyhogy csak bólintottam. Túlságosan is lefoglalt a sok gondolat a fejemben. A vállára döntve a fejem figyeltem a jeleneteket, egyáltalán nem kötött le, csak meredtem egy pontba. Egy óra múlva már Chrisnek is feltűnt, hogy jóideje őt nézem. Mosolyogva állította le a filmet és lecsukta a laptop tetejét.
- Érzem, hogy van valami.
- Nem, nincs. - Vontam meg a vállam, de eléggé kényszerítette sikerült.
- Oké. - Mondta az ajkait harapdálva, aztán egy gondolat után fölém hajolt és hosszú csókot adott. Egyre többet akadt össze a tekintetünk és az ajkaink, és kevesebbet váltunk el. Hevesen kapkodtuk a levegőt, aztán lekerült rólam a póló, majd róla szintén.

'16.06.11.