Vágyaink csapdájában | Befejezett

4.

Szép hétvégét mindenkinek:)
*A kép azért mert szerintem tök aranyos* ☺️ .

Mikor beléptem a házba, anyám már a konyhából sietett ki elém. Kötényébe törölve a vizes kezét egyből elárasztott a kérdéseivel. 

- Na milyen volt az első nap? Ugye mondtam én, hogy szuper az a hely! Vannak már barátaid?

- Anya, még csak most ért haza! Hagyd levetkőzni! - Kiáltott ki a bátyám a nappaliból. 

- Igaz, megyek vissza, gyere a konyhába. - Mutogatott, majd izgatottan visszasietett. Sóhajtottam egyet.

 Mindig ez van. Mintha engem örökbe fogadtak volna, minden dologban eltértem a családomtól. Anyám életvidám, fecsegős típus volt, minden helyzetben be tudott illeszkedni, ezt a fiatalabb bátyám örökölte és a húgom. Apám a magabiztos férfi a családban, ha gond van mindenki tőle várja a megoldást. Az idősebbik bátyám a szüleim keveréke. Nagyon okos, helyes és céltudatos. Én pedig egy 17 éves, meleg, visszahúzódó fiú vagyok. Ledobtam a tornacipőmet és a táskámat, aztán anyám kérésére a konyhába indultam. Felültem egy bárszékre a pult mellé, ami a konyhát választotta el a nappalitól és az étkezőtől. Anya éppen valami sütemény tésztáját gyúrta.

- Na mostmár mesélhetsz. 

- Mit? - Ráncoltam a szemöldököm.

- Milyen volt a napod Vendi? - Forgatta a szemét. Utálja hogy ennyire zárkózott vagyok. 

- Elment. Jó hely. - Vontam meg a vállam. Igazából pedig imádtam az új iskolát. A kanapén fekvő fiatalabbik bátyám ledobta a könyvet és odajött hozzánk, felült velem szembe.

- Vannak jó csajok? - Kérdezte vigyorogva, mire nekem kikerekedett a szemem.

- Nem tudom. - Nyögtem ki azonnal. 

- És fiúk? - Hallottam meg mögülem az idősebbik bátyám hangját az ajtóból. Mosolyogva sétált be, anyám arcára adott egy puszit és lecsípve a nyers tésztából bekapott egy darabot.

- Vannak. - Bólintottam félénken. 

A családom tudta, hogy meleg vagyok. Mikor 3 éve bevallottam magamnak, úgy éreztem, nekik is tudniuk kell. Addig nem voltak semmilyen problémáim, kiegyensúlyozott voltam, barátokkal. Csak miután az iskolában megtudták, nem halogathattam itthon sem. Először az idősebbik bátyámnak vallottam be. Meglepődött, de azt mondta, valahogy mindig is érezte, hogy kicsit másabb vagyok. Ő az, aki egyből támogatott és megígérte, segít elmondani a szüleimnek és minden könnyebb lesz. Így hát vasárnap reggel, amíg a többi testvérem a nagyszüleimhez ment át, mi megvártuk, hogy reggelizzünk. Szörnyen ideges voltam és féltem. Aaron mondta, hogy szeretnénk valamit mondani, mindketten minket figyeltek. És itt rám pillantott, nekem kellett folytatnom, innentől már az én szerepem ment. Elmondtam, hogy szeretem őket és ez most nagyon fontos dolog, az egész életemet befolyásolja, vagyis konkrétan halálra ijesztettem őket. Aztán közöltem, hogy meleg vagyok és elsírtam magam. Anyám mosollyal az arcán ugrott oda hozzám, azt mondta minden oké és átölelve nyugtatott, de csak arra vártam igazán, apám mit reagál. Nem mondott semmit, nem csinált semmit. Csak nézett minket, akkor nagyon úgy éreztem, ezzel elvágtam magam előtte. A bátyám is csak a szája szélét harapdálva várta mi fog történni. Végül csak annyit kérdezett, ez igaz -e. Bólintottunk, Aaron mondott pár dolgot erről a dologról és ő csak figyelmesen hallgatta, nagyot sóhajtott, felállt az asztaltól és megveregette a vállam. Azóta se mondott semmit, de tudom, hogy elfogadta. Csak a kisebbik bátyám Eric lepődött meg nagyon, egyáltalán nem akart ezzel együtt élni és kijelentette, hogy letagadja a testvériségünket. Azóta viszont minden a helyére került, csupán a nagyszüleim és apám előtt nem merek a fiúkról beszélni.

- A nagyiék szóltak, hogy átjönnek délután mert azóta nem is láttak, mióta kijöttél a kórházból. - Szólt anya és leültette Aaront is egy székre, hogy tudja folytatni a sütést. Sokszor csak ámulok milyen könnyedén tud négy gyereket rendezni maga mögött a sok teendője mellett.

- Szuper. - Sóhajtottuk egyszerre a fiúkkal, amin anyám elnevette magát.

- 5 körül jönnek, még van kevesebb,  mint egy óra. Addig pedig menjetek ki a konyhából! - Parancsolt ránk. 

 Felkapva a táskámat, felsiettem a szobámba. Elterültem az ágyon, aztán pár percnyi zúgás hallgatása után lehunytam a szemeimet és gondolkozni kezdtem. A napom jó volt. Szeretem az új helyet. Úgy érzem most éppen minden rendben. Kopogtak az ajtómon, én pedig gyorsan letöröltem a könnycseppeket az arcomról. A kishúgom, Dorothy lépett be érdeklődve.

-Bejöhetek? 

-Persze. - Mosolyogtam rá. 5 év van köztünk, ő most 12 éves. Leült mellém és a kinti napos időt figyelte az ablakon keresztül.

- Ma délután mikor jöttem haza a suliból, láttam két szerelmest. - Kezdte, én pedig érdeklődve néztem rá. - Kézen fogva sétáltak, egyből te jutottál az eszembe. 

-Miért?

- Mert mások voltak. - Mondta ki egyszerűen. 

- Milyen mások? 

- Fiúk.

Csak bólintottam.

'16.02.19.