18.

9.4K 727 18
                                    

Jó olvasást, és köszönöm az újabb díjat! ❤️

Nick egyedül ült a padjában, lábait a szomszédja székére támasztva és zenét hallgatott. Felriadt, amikor megálltam előtte, fülesét kirántva a füléből nézett rám. Arcvonásai megfeszültek, csak felugrottam a padjára, ujjaimat összekulcsolva a combomra támaszkodtam.
- Kiheverted a másnaposságot? - Mosolyogtam rá és az arcát fürkésztem. Kicsit sápadt volt.
- Ne is mond! - Nyögött fel. - Nem emlékszem semmire. - Röhögött, de közben rámpillantott félve.
- Én igen.
- Igazán? - Kapta el a fejét és az ablakon kibámulva figyelte, ahogy az autók a főút felé tartanak. Csak hümmögtem. Szemétség, de hagyom, hogy eméssze magát a semmi miatt. Egy kéz karolta át a derekamat, Chris állt meg mellettem, vagyis a pad mellett és karjával átölelve húzott magához. Úgy látszik velem akarta tölteni a szünetet, én pedig leléptem előle. Na szép.
- Szia szöszi. - Mosolyogtam rá szégyenlősen és körbenéztem a teremben, hogy kik vannak bent. Csak 5 diák nézett valamilyen videót az első padban, kicsit nyugodtabb lettem ettől. Nem szégyelem, csak félek.
- Szépfiú...- Nyújtotta ki a nyelvét.
Nick is köszönt, de kicsit kínosan feszengett miközben minket nézett.
- Veled meg mi van? - Nézett rajta végig Chris, de csak dünnyögött.
- Harmadnapos. - Nevettem a fejemet csóválva, nekidőlve a szöszinek. Felhúzta a szemöldökét.
- Kit terrorizáltál már megint?
Kínos csend, az az árlukodó pillantás, amikor Nick felém nézett. - Nee. Ne csináld már. - Nézett ránk felváltva zavartan. A karja izmai megfeszültek körülöttem. - Mit művelt veled?
- Semmit! Honnan veszed hogy csinált volna valamit? - Védekeztem egyből, mire Nick is kérdőn figyelte.
- Ismerem milyen részegen, nem válogat. - Sziszegte, de a derekamat nem engedte el. Ragaszkodott volna hozzám?
- Figyelj Chris, én nem emlékszem semmire. - Húzta el a barna hajú fiú a száját. Mindketten rám vezették a tekintetüket.
- Nem történt semmi. Csak a házunk előtt állt és nem akart hazamenni. Nem hagyhattam elkóborolni! Szóval bejött hozzánk, miután kihányta magát, elment fürödni és bealudt. Jó? - Néztem a szöszi kékségeibe, a szemeimet fürkészte, de igazat mondtam. Megkönnyebbülten sóhajtottak mindketten, Nick felszabadultabban dőlt hátra, Chris pedig a nyakamba fúrva a fejét ölelt meg.
- Elhiszem neked. Ne haragudj. - Motyogta a pulcsimba, ami miatt alig értettem belőle valamit. Belepusziltam szőke kusza tincseibe, és próbáltam nem a gyomromban lévő bizsergő érzésre gondolni.
- Azért köszi, hogy vigyáztál rám. Elég pocsék volt a hétvégém a bűntudat miatt. - Fogta a fejét Nick, aztán két kézzel beletúrt a hajába, hogy megigazítsa.
- Képzelem. - Mosolyogtam. A folyosóról vízhangzó kiáltozások hallatszottak be a terembe. Kicsit összerezzentem, egy emberként kapta fel a fejét mindenki az ajtó irányába. Cipők csikorgása, dulakodás és káromkodás keveréke hasította meg a levegőt, aztán egy lány segítségét kiáltozott. Azonnal ugrottam le a padról, Chris a derekamat elengedve egy puszit nyomott az ajkaimra aztán kisiettünk a teremből. Követtem a két srácot, közben ajkaim égtek az előbbi tette alatt. Annyira vágytam már rá. Az ajtó mellett a falnak támaszkodva néztem döbbenten a jelenetet. A végzős félvér fiú egy 11.essel dulakodott, éppen egy fájdalmas ütést kapott a gyomrába, amitől nyögve görnyedt meg. Felszisszentem, látszólag az első pillanatokban senki sem akart közbeszólni, hagyták hogy egymás között rendezzék le. Egy vékony tanárnő igyekezett feloszlatni a kisebb tömeget és bejutni a verekedő srácok felé.
- Azonnal fejezzéktek be, mit képzeltek? Bárki megsérülhet! - Kiabálta, de nem sok tekintélye volt, elveszett a diákok között. Nick és Chris egyetlen épeszű 11.esként ugrottak oda segíteni a tanárnak szétválasztani őket. Félve néztem, ahogy a szöszi beugrik közéjük és az egyik fiút próbálja lefogva megtartani, míg Nick a Miko nevű srácot lökdöste arrébb. Még páran felocsúdva a történtekből segítettek a két fiú közé állni. Tehetetlen voltam, nem éppen olyan az alkatom, hogy embereket válasszak szét. Konkrétan én inkább az áldozat vagyok. Elkapott egy rossz érzés, menekülni akartam a tömegből. Sietve próbáltam hátrébb jutni, csak minél messzebb a két agresszív sráctól. Ahogy ott ordítoztak és rángatózva próbáltak kiszabadulni, nem éreztem magam biztonságban. Miko ismeri a régi sulimból az embereket, lehet hogy tudott arról a napról amikor megvertek. Lehet hogy velük tanult verekedni. Bár, ha a szöszin múlik akkor nem engedi el, nehogy a közelembe kerüljön. Kifurakodtam az utolsó emberek között is és egyenesen az emeleti mosdót céloztam. Bejutva a neonfényes, vegyszerek szagától bűzlő kis helyiségbe, a falnak dőlve vettem mély levegőt. Már pár napja nem szedtem be egyáltalán a gyógyszereket. Kezdem érezni az elvonás hatását, de képtelen vagyok rá visszaszokni, megint csak a pirulákon éljek? Az nem én vagyok, Chrisnek pedig magam akarok lenni, de nem tudhatja meg ezt az egészet. Jelenleg abban a hitben él, hogy kiegyensúlyozott lelkiállapotot kölcsönöznek a tabletták. Felhúztam a pulcsim ujját, a sebek szépen kezdtek beforrni. Végigsimítottam az érzékeny területen.
- Vendi, hát itt vagy! - Nyitott be az ajtón Chris és be is csukva sietett oda hozzám. A pulcsim ujja szegélyénél fogva lerántottam az anyagot és a karomat a hátam mögé húztam. Szorosan bújt oda hozzám és fejét megint a pulcsimba fúrva vett nagy lélegzetet. Elmosolyodtam, dereka körül összefontam a karjaimat, annyira jó volt. Végre valaki, aki számít rám.
- Kicsit megijedtem, mikor eltűntél. - Simított végig az arcomon.
- Csak bejöttem ide, nem akartam semmit hátráltatni. - Vontam meg a vállam. Elmosolyodva közelebb hajolt és ajkait az enyémekre illesztette. Nyelvével bejutott a számba, ahol egy igen jó csókot váltottunk, közben a hajamat piszkálta a tarkómnál, amitől végigfutott a gerincem vonalán a hideg. Tudja, hogyan kell a hatást elérni. Észre se vettem, ahogyan az ajkaim elválltak az övétől, aztán egy hosszú csókot nyomva a szájára egymás szemébe néztünk. Kékségei csillogtak és boldogságot tükröztek, ahogyan az enyémek is. Alsó ajkát beszívva lépett kicsit hátrébb, engem pedig elhúzott a hideg faltól.
- Megfázol.
Jól esett a törődése, annyira védtelen vagyok, jobban is teszi, ha vigyáz rám. Közelebb lépett a néha kicsit pislákoló lámpához, öklét megfeszítve vizslatta a kézfejét.
- Uhh. - Nyögtem fel, ahogyan észrevettem a liluló lehorzsolt részt. Kicsit véres volt. - Nagyon fáj? - Aggodalmaskodtam, óvatosan megnyitottam a csapot és a víz alát tartottam.
- Nem... Annyira. - Szisszent fel és a feje kicsi fitorba futott.
- Látom. - Röhögtem fel, de hagyta hogy lemossam róla a vért. Közben nyílt az ajtó és egy srác lépett be. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy ide nem jár be senki rajtam kívül, eddig kevés embert láttam erre. Csak a tükörből vettem észre, ahogy felvont szemöldökkel néz végig rajtunk és belökve egy kis fülke ajtaját elmegy könnyíteni magán. Zavarba jöttem, egyből elengedtem a szöszi kezét, de neki nem tűnt fel semmi ebből az egészből. Annyira utálom, hogy más vagyok, nyilvánosan már nem is lehetek önmagam. Nem sétálhatunk nyugodtan kéz a kézben a parkban, és nem csókolhatom meg ha a suliban a folyosón összefutunk.
- Elgondolkoztál? - Nézett rám mosolyogva már száraz kézzel. Megvontam a vállam.
- Semmi komoly.
- Azok a barmok annyira hülyék. Ha a sulin kívül intézik el, akkor most nem ülnének az igazgatónál. Ha kirúgják, a jövőjébe kerülhet, és annak a Miko gyereknek nagyon rezeg a léc. - Rázta meg a fejét, ebben egyet értettem, nézeteteltérést négyszemközt kell mondjuk egy focipályán. De csak egymás ellen, nem egy másik embert, aki áldozat. Ez szomorú, Chris beharapott ajkakkal figyelte a reakcióm, csak nyugatóan rámmosolygott.
- Ide ne nyálazzatok. - Szólalt meg gúnyosan az előbb említett srác miközben megmosta a kezét.
- Hogy mondod? - Húzta fel Chris a szemöldökét és kicsit felé fordult, mintha annyira számítana.
- Itt ezt ne. A ferde hajlamotokat éljétek ki otthon. - Rázta a fejét.
- Nincs jogom az lenni aki vagyok? Talán bajod van azzal, hogy a fiúk jönnek be? Ha akarom, ezt csinálom... - Mondta a szöszi és összekulcsolta az ujjainkat. - ... És neked rohadtul nincs beleszólásod.
- Undorító.
- Fogd be. - Szórt villámokat a barátom szeme, de abban a pillanatban megszólalt a csengő a félórás szünet végét jelezve. A fiú a fejét rázva röhögött aztán kilépett az ajtón, mi is követve a példáját az üresedő folyosóra mentünk, nekem rajz következett.

'16.04.24.

Vágyaink csapdájában | Befejezett Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang