Vágyaink csapdájában | Befejezett

68.

Jó olvasást!

- Hányszor kell még elmondanom, hogy megértsétek, nem kell semmiféle „fehér kis rózsaszirom" ahhoz, hogy bevonuljunk? Nem vagyunk homik, hogy ugrándozva örüljünk. – Kiabálta Craig elfojtott idegességgel, lányosan hangsúlyozva bizonyos részeket, majd egy egyértelmű kifejezéssel jelezte a lányok felé, hogyan fog felrobbanni a feje, ha folytatják.

- A magad nevébe beszélj izomagy, vagyunk annyian mi homik, hogy szétrúgjuk a segged! – Szólalt fel Chris kedves türelemmel. Éppen tarkóján pihentette kezeit és várta mikor hagyják abba a veszekedést, ami már percek óta húzódott. Amint eltűnt a tanár egy tízedikes diákot keresve, a fiú rögtön vitába kezdett.

Craig most láthatólag visszazökkent a csendes állapotába és mosolyogva rázta meg a fejét a szőke felé. Kifejezetten utálta, hogy ennyire jófej és aranyos tud lenni vele, ha ideges lett és le kellett valakinek nyugtatni. Ő volt szinte az egyetlen, akinek sikerült is. Chris mindenkire jó hatással van, valamiféle pozitív energia lengi körül. Ezét olyan népszerű és ez az oka, amiért mindenki imádja. Kedves és nyugodt.

Unottan ültem egy emelvény mellé tolt asztal tetején és üres tekintettel figyeltem az állandóan megakadó ballagási próbát, egy pillanatra sem izgatva magam a fennakadások miatt. Inkább lóbáltam a lábam és megpróbáltam befogadni a lányok csodálatos ruháit, ami még nem volt tökéletes a trehány fiúk és a több helyen eldobált táskák, székek között. Bár így sem mentem biztosra, hogy holnap reggelre ez több lesz, mint kifogástalan, maximum tetszeni fog a meghatott szülőknek.

Jason sétált mellém, megtámaszkodott a pad szélén és összefonta karjait mellkasa előtt.

- Elég zűrös egy próba. De jó lesz, érzem.

Fáradtan néztem rá. Jó kedve volt, nevetgélt és mindent beleadva koncentrált a feladatokra ellenben velem. Komolyan nem éreztem semmit, csakis közönyt, amiről nem ő tehetett ezért elfogott a bűntudat. Nem a kis csoki srácon akarom levezetni mindazt, amit meg kellett tartanom, mert nem volt helye a kiakadásnak. Inkább mélyet lélegeztem.

- Valahogy kétlem. Rossz előérzetem van.

- Ezzel ne rontsd el a hangulatot most, kérlek.

- Hangulatot? Craig mindjárt kijelenti, hogy el sem fog jönni, az osztályfőnökük beteg, a lányok nem látnak a ruha bájától, és szerintem egyszerűen csak fogni kéne azokat a rózsaszirmokat és feldugni „izomagy" seggébe.

- Népszerűsíteni kéne az ötletet. – Nevetett fel. Kínosan mosolyodtam el, ugyanis a civakodások közötti szünetekbe beiktatott feszült csendet egyedül mi, vagyis Jason töltötte ki, ami miatt egyszerre fordult felénk jópár gyilkos tekintet. Láttam rajtuk, hogy felment a vérnyomásuk és a legszembetűnőbb Chris komor, érdektelen arca volt, ahogy hihetetlenkedve figyelt kettőnket. Hirtelen nagyon kényelmetlenül éreztem magam és el akartam húzódni a mellettem álló sráctól, minél messzebb, de ennél egyértelműbb jelet nem is mutathattam volna, így inkább összeszorítottam az ujjaimat a pulcsim ujja körül. Csak mosolyognom kellett. Őt amúgy sem verhettem át, ez tiszta volt, de legalább mások ne utáljanak meg. Szerencsénkre az egyik ügyeletes tanár összeütötte a tenyerét és csend alakult ki. Már az eleje óta figyelte a rendetlenséget és felvette a vezető szerepét. Ideje volt. Türelmetlenül sóhajtottam fel a végtelennek tűnő próba miatt.

- Ti, menjetek egyel hátrébb és akkor nem léptek egymás sarkára. Te és te, – Itt rámutatott egy magas srácra a barátnőjével – Ketten fogtok elöl vonulni. Értve? Craig pedig kiáll és leül oda a székre. Szépen végignézed, hogy felfogd, majd megpróbálod vita nélkül. Zene!