Vágyaink csapdájában | Befejezett

12.

Sziasztok!:)
Itt az új rész, de hulla vagyok, elnézést, ha van benne hiba.
Jó olvasást. ❤️

Mérges voltam apára. Inkább hagyja hogy elmenjek, minthogy kirakja a házunkból ezt a sok barmot.
- Az emberek nem szeretnek, csak hátrány hogy a fiúkhoz vonzódom.
- Ez nem igaz. Semmivel se vagy kevesebb, ez csak egy emberi dolog, sokkal fontosabb hogy milyen is vagy valójában. A család tagja. Pont ugyanannyit érünk mi így együtt. - Bizonygatta zavartan Eric, nem volt felkészülve ilyen dolgokra. Vagy csak nem tudja hogyan próbáljon meggyőzni az ellenkezőjével.
- Könnyen beszélsz. Ezt csak én érzem, mert látom ahogyan rámnéznek az emberek. Mindenki undorodik tőlem.
- Ez az idióta eszetlen népség, ami most idecsődült, fele annyit sem ér mint az öcsém.
- Csak kitalálod. Te is utáltál... - Hoztam fel a múltat megint. Idegesen beszívta a levegőt és lehunyta a szemeit.
- Figyelj, én komolyan nem tudom milyen lehet neked. De kérlek, hadd kapjam vissza azt a mosolygós fiút aki voltál. - Könyörgött. Én már nem is emlékszem arra az időszakra. Minden megváltozott, de nem veszik észre hogy nekem csak egyre jobban fáj. A fűben ülve felhúzott térdeimet átöleltem. Kicsit emlékeztetett azokra a depresszív napjaimra, amikből nemrég lábaltam ki. Nem akarok visszakerülni abba az állapotba, de megint kezdi kimosni az óceán a lábam alól a homokot. Szépen lassan összerogyok és nem fognak tudni felállítani. Mostmár többet nem...
- Itt van ez a fiú is, érdekled.
Igen, egy biztosnak tűnő pont a szemem előtt ragyogott, mint mentőcsónak. Ez volt Chris. Megfogadtam hogy miatta kell kitartanom, hiszen vele sokkal jobb ember lehetek. De ez nem önzőség? Hiszen mégis csak ő tart fent, de ha hibába esek akkor lehúzom magam után. Mindkettőnket elmos a tenger.
- Komolyan gondolja a kapcsolatotokat? - Nézett rám.
- Azt hiszem igen.
- De nem hagyhatod el magad. Mostantól kezdve számít rád, és te is rá. Vicces az élet nem? - Kicsit erőltetett nevetést sikerült csak összehoznia. - Egy randi és ha az jól sikerül akkor két ember közös útja kezdődik el. Mindegy, hogy ez pont két fiúval esik meg. Odafentről irányítanak mindent, nem számít mennyire vagy a magad ura, sose lehetsz az igazán.
- Mire célzol ezzel? - Kérdeztem fáradtan, nem igazán sikerült a lényegre rájönnöm.
- Hogy nem véletlenül vagy az ami.  Majd kiderül miért hozott titeket össze a sors. - Vonta meg lazán a vállát. Ő hitt az ilyen sorsos dolgokban. De komolyan egy illúziú irányítaná az életem? És ha igen, akkor kérhetem, hogy inkább én legyek a rendező?
- Meg fogtok fázni. - Jött egy hang a hátunk mögül. Sötét volt és mintha egy kiadós eső is közeledett volna, csak a telefonok világítottak.
- Már nem számít. Inkább gyere te is. - Nézett hátra Eric, én csak a füvet tépkedve ültem, így biztos vagyok benne hogy jelzett neki valamit. Aaron is letelepedett.
- Miújság odabent? - Forgatta meg a szemét szomorúan. Nem kell miattam sajnálkozniuk.
- Lassan menni készülnek.
- Ideje.
Felnevettek. A távolból egy széllöket jött az őszt jelezve. Felnéztem a csillagos égre, hagytam, hogy a tincseimet szerteszét borzolja és élveztem az eső előtti illatot. Aaron a zsebében matatva előhúzott egy dobozkát, amit óvatosan kinyitva a gyér fényben mutatta felénk. Egy ezüst gyűrű volt benne. Igazán szép darab.
- Úgy döntöttem megkérem Mia kezét. - Közölte lazán és elfeküdt a füvön. Eric döbbenten bámult, ezzel még azt is elérte, hogy meglepetten ránézzek és elfelejtsem az önsajnálatot.
- Hű. - Nyögtem ki és ő pedig rámmosolygott. A másik bátyám még emésztette a hírt, majd csak elismerően bólintott. Szóval elérkezett ez az időszak. Ha egyikünk megnősül akkor innentől kezdve már sorban fog történni a "nagy hír". Nincs olyan sok évkülönbség úgyhogy még simán bele is fér.
- Akkor most ez hogy is van? Keresztapa leszek? - Szívatta Eric a szerelmest és vigyorogva elképzelte a dolgot. Szerintem nem bánta, végülis szereti a gyerekeket csak kicsit másképp értelmezi az "egy kis játék" fogalmat.
- Hülye, gyerekről szó se volt. Talán inkább akkor ezt mégse kéne. - Nézett riadtan Aaron és méregette a kis dobozt, mintha egy őrült ötlet lenne.
- Dehogynem! Ez a legjobb dolog amivel kezdheted az életed. - Vágtam rá, nem engedhetem hogy ez a hülye lebeszélje róla.
- Azért egy vegasi kaszínózás majd bebaszás és egy csapat csinibaba sem lenne rossz kezdés. - Álmodozott nevetve Eric, aztán felcsillantott a szeme egy ötlettől. - A legénybúcsún majd mondok tósztot, felejthetetlen lesz. Már ha majd emlékszünk valamire is. - Emelte égnek a láthatatlan pezsgősüvegét.
Az érintett pislogás nélkül nézte, inkább az én reakciómat várta. Nem tudtam mit mondjak. Csak támogatni tudom, hiszen nekem valószínűleg nem lesz sose családom. Ha szerencsés leszek akkor találok egy férfit aki majd megbecsül és szeret, boldogságban élünk. De az örökbefogadás eléggé macerás.
- Helyettem is tedd meg. - Vontam meg a vállam.
- Okés öcsi, mindig eszembe fogsz jutni.
Még egy ideig ültünk ott, biztos vagyok benne hogy már a "betolakodók" is hazamentek. De ahogy sejtettem jött a vihar, egyszerűen előjel nélkül kezdett el zuhogni. Felugrottunk és befutottunk a házba, mondjuk mindegy volt mert ezalatt is bőven eláztunk. Felmentem, ledobtam a vizes cuccaimat a fürdőben aztán beálltam a meleg zuhany alá. Elmeregtem. Én is beismerem, nagyon sovány vagyok és ez már kicsit durva. Hófehér bőröm meg nem sokat segít a dolgon. Inkább hamar megfürödtem, felkaptam magamra egy melegítőt és a gyógyszereimet kerestem. Anya biztos hozott újat - Gondoltam mikor nem találtam sehol. Sóhajtva léptem ki a párás helységből, póló nélkül a hideg megcsapott és libabőrös lettem. A törölközővel töröltem meg a hajam, közben elindultam le a konyhába. Nem tűnt fel a csend, csak már visszafelé, mikor apu és Eric a nappaliban beszélgettek. Hangjuk elfojtott volt, mintha valami titok lenne, észre se vettek a konyhában. Rólam volt szó, pont hallottam.
- Holnap elmegyünk együtt 4-en, srácok kirándulni. Ott kikérdezzük. - Zárta le a témát, én pedig felsiettem a lépcsőn. Lehet nem volt jó ötlet a fal mellett kuksolva hallgatózni, de legalább már tudom, holnap kínos beszélgetés vár rám.

'16.03.18.