Vágyaink csapdájában | Befejezett

28.

Jó olvasást!☺️❤️
/Most nem tudok mit mondani, megvan a 24.5k, woow😍/

- Vend, hallasz? Vend. Vendi, itt vagy?

Két meleg ajkat éreztem meg a sajátjaimon, mire feleszméltem. Riadtan néztem a kék szempárba, de megnyugodva lehunytam a szemem és elmélyítettem a csókot. Chris nyögve jelezte meglepettségét, alsó ajkába haraptam, nehogy megszakítson bármit is. Kihúzott kabátja alatt a hasát simogattam, ő jólesően sóhajtott, de el kellett válnunk mielőtt még van hozzá önuralmunk. Pedig egy játszótéri kaland nem is hangzik rosszul.

- Baj van? Annyira csendes vagy és most még meg is ijesztettél. – Túrt bele a hajába egy lépést hátrálva, hogy végignézhessen rajtam.

- Semmi bajom. Ne aggódj. – Ráztam meg a fejem a szám szélét rágva, amit biztosra veszek, hogy észrevett, csak nem említett.

- Oké. – Mosolyodott el a mellkasomnak dőlve. – Ugye milyen édes?

Végignéztem a homokozóban egyedül lapátoló kisfiút, valamiért furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha én lettem volna régen, aki egyedül is tökéletesen megvan, mégis hiányzik körülötte a sok gyerek.

- Azt leszámítva, hogy meg fog betegedni, zabálni való. – Adtam puszit a barátom arcára és felállva a padról a hintához siettem, magam után húzva a szöszit. Vigyorral az arcán állt meg előttem, én pedig nagy nehezen beleültem a hatéveseknek tervezett hintába.

- Már miért betegedne meg? – Tette csípőre a kezét és pucsítva kijjebb nyomta a fenekét, mint a filmekben az okosnak tűnni akaró ribancok. Nevetve csóváltam meg a fejem, körbenézve senki sem figyelt, szóval megnyalva az ajkam rácsaptam a seggére. Felnevetett, de a póz megmaradt, amit igazán nem bántam, csak faltam a szemeimmel a látványt. Talán otthon majd megkérem, hogy szobrozzon már nekem pont így!

- Ausztráliából jött, ott télen is meleg van. Gondolod felkészült az öt fokos játszóterezésre? – vontam fel a szemöldököm meghajtva magam a hintán. – De ha így elgondolkozol, neked megyek. – Ugrottam le pont Chris előtt, mielőtt elsodortam volna.

- Igaz. Hé, unokaöcsi, nem fázol? – Kiáltotta el magát. Kérdőn figyeltük, ahogy a megszeppent kisgyerek felemeli a fejét. Ajkai lilák voltak és egész testében vacogott, mégis nemlegesen rázta a fejét. Összenéztünk.

- Talán nem tudja mit jelent a fázni szó. – Vonta meg a vállát Chris.

- Az mindent megmagyaráz, hogy ausztrál. – Nevettem el magam. Odasiettünk a kissráchoz, aki nyugodtan folytatta az építkezést a dermedt homokkal, nem zavarta, hogy alig lehet felásni, annyira fagyos.

- Oké, talán mennünk kéne. Ez az amerikai játszóterezés nem vállt be. – Javasolta a párom, egyetértettem. Leporoltuk a kisfiú ruhájáról és kezeiről a homokot, szegény kicsi teste átfagyott. Kézen ragadtuk kétoldalról és elindultunk vele kifelé a miniatűr kiskapun.

- Nem hiszem el, hogy itt is belénk kell kötni. – Sóhajtott a szöszi meghallva a hátunk mögötti gúnyos szavakat. Alig jöttünk három lépést, már mi voltunk a téma. A két meleg fiú, aki megrontja szegény kisgyereket a nyílt kapcsolatukkal. Nyilván azt hihették, hogy már nem halljuk őket, bár lehet ez volt a szándékuk. Összenéztünk Chrisszel, aprót megráztam a fejem, hogy ne törődjön velük. Meglepő, bennem még csak nyomot sem hagyott, ellenben a mellettem álló srácban, aki idegesen fordult meg. Felsóhajtva hagytam vitatkozni, csak a kis csöppséget féltettem szóval leguggolva hozzá mosolyogva szóval tartottam. Nyolc kerek perc után a szöszi közeledő lépteit hallottam meg. Amúgy is túlságosan belemerült a vitába, úgyhogy megnyugodva néztem át a vállam mögött, de akkor elkapva a karom, felhúzott magával szembe. Zavarodottam néztem rá, hogy ez mégis mire megy ki, de szorosan az ajkaimra tapadt. A lendülettől megtántorodva kapaszkodtam meg a játszótér kerítésében, nekidőlve hagytam a barátom erőszakos irányítását a csókunkban, meg kell hagyni nagyon élveztem a felállást. A pulzusom megemelkedett, kipirosodtam és melegem lett, telesen elöntött a vágy és a boldogság. Mondhatni göcsben állt a hasam. A nyálunk teljesen összekeveredett, már azt sem tudom mennyi idő volt és mikor hunytam le a szemeimet, csak mikor elváltunk megilletődve néztem a szöszi homályos kékségeibe.