Vágyaink csapdájában | Befejezett

40.

Jó olvasást!c: ❤️

A tegnap esti idegen autó nem vendégeket hozott, illetve csak egyet és kis időre. Emlékeztek arra a jól öltözött férfira, aki egyik nap becsengetett hozzánk és apámat kereste, de csak mi voltunk itthon Chrisszel és Doryval? Na, az ő személyében. Már megismert, így elkerülhettem a bemutatkozást, de akkor még nem tudtam, hogy ma délután az egész családja átjön hozzánk. Kedd lévén szokásos nyolc órám után még a filmklubon is részt vettem, amit nagyon imádok. Értelem szerűen filmeket nézünk, majd elemzünk, és elmondjuk a véleményünket róla. Aztán, ha könyv változatban is megjelent – de nyílván a könyv előbb íródott – akkor a könyvmolyokkal, bocsánat, könyvklubosokkal összevonva őket is meghallgatjuk. Jó program annyiból is, hogy összehozza az embereket. Nem szó szerint, bár az egyik szerelmes pár tavaly elvileg pont így jött össze, hogy itt találkoztak és beleszerettek egymás „érveléseibe". De szerintem Nick kicsit túlzott, mikor elmesélte ezt. Aztán a szakkör után elsétáltunk Nick házuk előtti kosárpalánkjához hálót venni, mert az időjárás megkezdte, ott is elhülyéskedtünk vagy fél órát, a lenémított telefonom meg a táskám mélyén elfelejtve pihent. Hupsz.

- Te, April nagyon játssza a hősszerelmest, de mikor akar visszatérni a valóságba és találkozni velünk? – Kérdezte a haverom sértetten. Mert hát mi az már, hogy van saját élete a lánynak.

- Ez jó kérdés. De hogy jutott eszedbe?

- Nézd. – Mutatott el az egyik irányba, ahol nem láttam semmi különöset. Homlokráncolva figyeltem, mire feltűnt, ahogy az egyik kávézóban az út túloldalán az üvegen keresztül láthattuk őket. Nagyon el voltak foglalva egymás szájával, de April vörös haja és arca pont jól látszódott. Csodaképesség így kiszúrni innen őket, de Nick nagyon figyelmes.

És igaza volt. Másfél hete már csak órákon látom a lányt, amiért haragszom is rá, de nem szólok neki. Majd észreveszi magát, addig is beletörődtem, hogy összejöttek Randy-vel és mindenhol egymást falják. Ha így gondolja, hogy a barátja pótol minket is, akkor csúnyán ejtve lettünk. Egy dolog lepett csak meg és esett rosszul tőle, hogy múltheti meccsen oda se köszönt hozzám, de Chrishez lement és bíztatóan megölelte. A hétvégén meg is említettem a szöszinek, de csak megcsókolt, hogy ne legyek már féltékeny. Kösz.

A srácoknak ma edzésük lesz a pénteki St. Carlos elleni meccs miatt, szóval Nick elment haza, hogy aludhasson kicsit előtte, én meg átugrottam a szösziért. Megígértem neki, hogy átkutathatja a garázsban lapuló suli feliratú dobozokat, ahol megtalálja Aaron érettségi jegyzeteit, majd azután eszembe jutott, hogy Eric tételei az ágya alatt vannak idénről. Jól ki is röhögött, de azért azt mondta, cuki vagyok és megpuszilta a homlokom. Mindig így hallgattat el, ez már feltűnt. Szóval lebeszélte a bátyámmal, aki simán belement, még elő is halászta neki. Azért van egy tucat, gondosan elrendezett papír az asztalomon.

°°°

- Azt mondtad öt perc és végzel. – Forgattam unottan a szemem, mikor végre levánszorgott az emeletről és felvette a cipőjét. A szürke melegítőm volt rajta, amit három hónapja elvitt magával, örülök, hogy láthattam, nagyon jól nézett ki a bő piros pólójával, amit találomra kapott fel a szekrényből.

- A fürdéssel. Az hamar megvolt. – Kacsintott rám a lépcső előtt állva, én meg majdnem leájultam a székről.

- Csipkedd magad. – Mosolyogtam.

- Gyere. – Hajolt le egy csókért, de a tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz, ő meg az ölembe ülni kényszerült. Pimaszul kerekedett fölém, a nyakamra tapadva kezdte forró puszikkal behinteni a bőrömet, én pedig minden érintésére megfeszültem.