Vágyaink csapdájában | Befejezett

32.

Sziasztok!
Jó rég volt rész, ennek több oka van. Először is táborban voltam és kiélveztem a semmittevést:D

Másodszor pedig, elakadtam, nem is a sztorival, hanem magával az írással, de nem akarok senkinek csalódást okozni.
Jó olvasást!

- Ezt vegyem fel, vagy ezt? - Mutattam fel unottan és dühösen két különböző pólót a húgomnak. Valamiért délután óta rajtam lógott, így kihasználva kértem tőle véleményt a ma esti ruhámhoz.
- A csíkosat. - Biccentett a fekete alapon fehér csíkos felé és a szekrényemben kutakodva keresett valamit. - Tessék, nadrág. - Dobott felém egy fekete, szűkszárú farmert.
- Mindjárt visszajövök, addig öltözz fel, meg nyugodj le. - Utasított és kiment a szobámból. Gyorsan átcseréltem a nadrágomat, közben a telefonomat figyeltem, hogy mikor ír a szöszi. Együtt szilveszterezünk a haverjaival, akiket nem is ismerek. Nincs ehhez az egészhez kedvem, csak Chris miatt megyek, nagyon remélem, hogy nem fog inni sokat. Én sem akarok. Felvettem a pólómat is, kikerestem a szürke pulcsimat, közben pedig visszahúztam a gyűrűsujjamra a gyűrűmet. Pont akkor jött vissza Dorothy egy hajlakkal a kezében.
- Gyere, megcsinálom a hajadat. De, ha kifesthetem a szemed, akkor elég darkos leszel. - Mutatott fel egy fekete szemceruzát, amit a zsebéből húzott elő.
- Nem szükséges. - Tettem fel védekezően a kezem egy lépést hátrálva. Két percbe telt lebeszélni az emós külsőmről, végül megígértette, hogy mindenképpen megcsinálhatja, csak máskor. Szerintem azt Chrisnek is látnia kell majd. A hajamat felállította ilyen kócos hatásúra, amit este még biztosan szét fogok túrni, de aztán elindultam a földszintre.
- Mikor mész? - Nézett rám Eric. Hozzá jönnek haverok, anyuék is elmennek itthonról, úgyhogy minél hamarabb ajtón kívül akar minket tudni.
- Most. Csak nem találom a fekete Vansemet.
- Fent van az ágyad alatt. - Szólt közbe anyu. - Chris mikor jön? - Kérdezte, de én már rohantam vissza a cipőmért. Tényleg ott volt, körülbelül egy hónapja dobhattam őket be, mostanában talán rendet kéne raknom.
- Chris nem jön, én megyek. - Válaszoltam kifulladva. Megártott a lépcsőzés.
- Jó ötlet ez? Szilveszter este egyedül mászkálni... - Ült ki aggodalom anyu arcára, mire mosolyogva próbáltam megnyugtatni.
- Csak hozzájuk megyek, onnan együtt. Erre nincsenek bulik nyugi. - Hazudtam és adtam egy puszit az arcára, pedig kicsit én is féltem. Házibuli útbaesik kettő is, de ne aggódjon miattam. Befűztem a cipőfűzőmet, felvettem a kabátomat és elköszönve kiléptem az utcára a sötétben. Érződött a hangulat a levegőben, kiabálások, petárdák meg zene. A főút felé nézve nagy volt a világosság, hangos tarsaságok érezték jól magukat a belváros felé tartva, szóval csak a tipikus szilveszter. Ez lesz az első ilyen bulim, eddig mindig otthon ülve számoltam vissza éjfélkor és köszöntöttem az újévet a komor képemmel. Sosem tartoztam a menők közé.
Körbenéztem, közben feldobtam a fejemre a kapucnim és elindultam. Nagyon siettem, hat perc alatt értem Chrisékhez a tíz perces úton, de a végén szinte már rohantam.
- Szia, de gyors voltál. - Nyitott mosolyogva ajtót Chris, a nyakába ugorva egyből adtam neki egy hosszú csókot köszönés helyett. Meglepetten felnyögött fel a súlyomtól, egyik kezével tartani próbált, a másikkal pedig az ajtót becsukni, mindezt csókolózás közben.
- Bocsi, siettem, ahogy tudtam. - Vontam meg a vállam, mikor elengedtem. A haja aranyos kunkor tincsekben meredezett, fekete hosszúujjú ing volt rajta egy egyező színű farmerral. - Összeöltöztünk. - Jegyeztem meg virulva, aztán bementem a nappalijukba a szüleihez. Beszéltem velük pár szót, a lelkembe kötötték, hogy vigyázzunk egymásra és nagyon aranyosak voltak velem. Ők nem mennek sehova, udvariasan mosolyogva hallgattam, ahogy mesélnek, a szöszi mentett ki és így indultunk el. Azt sem tudtam, hova megyünk. Kisétáltunk a villamosig a fagyos időben, ott a tömegnyomorban nekem dörlölőzött egy ittas lány, Chris pedig idegesen lökdöste arrébb a csajt. Rendesen megküzdött értem.
- Ha valaki letapizza a szerelmemet, mérges leszek. - Mondta felém fordulva lágy tekintettel, mire elöntött a forróság.
- Én is. Csak menjünk mert valaki a nyakamba lihegett. - Mutattam a bekanyarodó, tömött jármű felé. Sikerült felpréselődni, de a szöszivel elszakadtunk egymástól és nem tudtam hol kell leszállni. Mielőtt pánikba estem volna, rezgett a telefonom, nehezen meg is néztem, SMS-ben leírta, hogy hol verekedjem le magam. Hát köszi, riadtan forgattam a fejem, hátha találok valami utat hozzá, de csak pár részeg srácon akadt meg a tekintetem, úgyhogy gyorsan elnéztem a másik irányba. Utálok egyedül lenni ilyenkor, megérzik, ha valaki gyenge és fél.
- Vendi? - Jött egy hang mellőlem, felnéztem, hogy mégis ki ismerős lehet itt ilyenkor. Szőkés haj, hatalmas, csillogó barna szemek és erős arccsont. Felismertem azonnal, Shane, osztálytársam volt a másik suliban. Kétszínű seggarc.
- Heló. - Köszöntem kelletlenül és a szöszit kutattam. Még két megállót megyünk leszállásig, de máris rámtapadtak. Megéreztem, ahogy engem figyel, a gyönyörű mélykék szemeket kerestem, de ő a mellettem álló fiút bámulta. Ölni tudott volna azokkal az ideges tekintetekkel, persze, hogy tudta ki áll velem.
- Hogyhogy kint szilveszterezel? Nem az a fajta vagy. - Nézett rajtam végig a srác, mire megremegtem, de próbáltam magabiztosnak tűnni.
- Így döntöttem. A haverjaid hol vannak? - Kérdeztem semlegesen, de imádkoztam, hogy jó messze legyenek. A szöszi merev arccal figyelte, ahogy beszélgetünk, próbáltam neki jelezni, hogy segítsen. Már csak egy megálló.
- Várnak, megyünk egy buliba. Nem akarsz velünk tartani? - Kérdezte vigyorogva.
- Nem. - Sziszegtem neki, aztán megpróbáltam közelebb férkőzni az ajtóhoz, hogy minél hamarabb leszállhassak majd, de Shane így is pont mellettem maradt.
- Hová sietsz? Csak nem vár valaki? - Kérdezte mosolyt erőltetve az arcára, amitől el kellett folytanom egy fintort.
- De, tulajdonképpen de. - Bólintottam és fellélegezve érzékeltem a fékezést, amitől majdnem felborultam, de legalább mindjárt vége a kínos találkozásnak. Kinyílt az ajtó, gyorsan hátrapillantottam, Chris is engem nézve indult meg, követtem a példáját, de sajnos Shane nem akart leszállni rólam. A járdán állva csuklóm után kapott, és megszorítva tartott maga mellett. Szememmel a szöszit kutattam, miközben rángatózva próbáltam kiszabadulni a markából. Hogy én mennyire utálom a kis játékait.
- Mit akarsz? - Néztem fagyosan a szemeibe.
- Engedd el azonnal. - Jött hozzánk Chris, a srác ránézett a szöszire és visszahúzta mindkét kezét a mellkasa elé. A villamos elzúgott mellettünk, itt jóval kevesebben voltak, mint a főtéren.
- Hoppá, hoppá. Chris, rég láttalak.
- Én is téged. Emlékeztetnélek valamire. Nincs okod még csak hozzá szólni sem, nemhogy megérinteni. - Mutatott rám, aztán összekulcsolva az ujjainkat hátrébb lépett maga után húzva.
- Még jó, hogy itt vagy. Találkozunk három hónap múlva. A földig alázunk titeket. - Nevetett Shane, aztán intve elsétált a másik irányba. Lefagyva figyeltem a körvonalait, fel sem fogtam mi történt, de már nem is érdekelt. Másra nem számítottam tőle.
- Jól vagy életem? - Fordított magával szembe a szöszi, és alaposan végignézett az arcomon, aztán a kabátom ujját felhúzva a kezem is megvizsgálta.
- Persze. Sokszor csinálta ezt velem, meg sem kottyan. - Mosolyogtam rá. - Gyere, mielőtt elkésnénk. - Indultam meg, de Chris még mindig feszült volt, éreztem rajta.
Azt mondta, életem. A szívem mindjárt kiugrik a helyéről, annyira hevesen dobog.