Vágyaink csapdájában | Befejezett

38.

Jó olvasást! c: ❤️

Az ebédszüneteknek meg van a maguk hangulata. Mikor kicsengetnek, nagyobb a zaj, érezni a levegőben, hogy mindenki siet valahova. Mikor a tanár még utána is beszél, a diákok másodpercenként lesnek az órára és kattogtatják a tollukat, néhányan sóhajtással próbálják felhívni a figyelmet az idő múlására, aki jó esetben azonnal el is engedi az osztályt. Az ebédlőben nagy a sor, a büféhez sorakoznak.

Viszont ma hoztam kaját, Aprilt elhagyva valamerre, de gyanítom Randyhez ment, egyedül sétálok le a többiekhez. Megszokott asztalnál ülnek, de még igen kevesen, csatlakozom hozzájuk és izgatottan fordulok körbe. Talán a szöszit kutatom, vagy csak jó napom van, én sem tudom, de nem figyelek a mellettem ülő Nickre és haverjára. Ma kevesebben vannak, mint ilyenkor itt szokás lenni, ez egyből feltűnt. Mielőtt megkérdezném, hol van a tömegnyomor, valaki tőlünk nem messze leejtett egy tízórais dobozt, ami felhívja szegény gólyára a figyelmet. A lány elvörösödve motyog valamit a barátnőinek, akik nevetve hozzák még kínosabb helyzetbe, ahelyett, hogy felkaparnák a földről az önbizalmát. Látszik rajta, hogy mennyire fáj neki, szuggerálva próbálok egy kis erőt adni belé, hiszen tudom, milyen érzés. Visszaáll a rend, már senki sem foglakozik vele, de talán pont ez a legrosszabb, amit tehetünk. Elvenni a bátorságát, majd azt vissza nem adni, hanem inkább nem törődni vele.

Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, ahogy a szerelmem is megérkezett. Én ültem már, így ő csendesen mögém állva lehajolt hozzám és fejét a nyakamba fúrva nyomott oda egy puszit. Megrezzenem a váratlan érintésétől, a megszokott hideg végigfutkosott a gerincemen. Pár másodpercre a derekam köré fonta kajait és magához szorított, így szívta be az illatomat. Elvörösödve nyomtam az arcára egy csókot, aztán hagytam, hogy elengedve megkerülje az asztalt és leüljön velem szembe. A kis közönségünk mosolyogva vagy éppen semleges kifejezéssel nézte végig ezt a szerelmes pillanatot, itt minden szerelem ugyanolyannak számított.

Chris rám mosolygott és egyenesen a szemeimbe nézett, amitől görcsbe rándult a gyomrom. Ez a pillantás kikészített, és bár egy haverjának mondandóját hallgatta, egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust. Vigyorogva sütöttem le a szemeimet, ezt elvesztettem, de nem bírtam volna tovább vörösödés nélkül. A nyakamon lévő bőr pedig még mindig bizsergett a puszitól. Hallgattam, ahogy a Szöszi csapattársa egyre jobban belemegy a témába, aztán Chris lerendezte azzal, hogy délután edzésen megbeszélik. Mivel lerázta, már teljes figyelmet fordított rám.

- Hogy sikerült a matek? – Kérdezte a dobozos kakaója kupakját lecsavarva.

- Szerintem jól. – Bólintottam, míg ő belekortyolt az italába, én elé csúsztattam a reggel készített szenyókat. Kérdőn nézett rám.

- Ezt nekem csináltad?

- Igen. – Vontam meg a vállam. A reakciója hevesebb volt, mint ahogy elképzeltem, egyenesen az asztal fölött áthajolva a tarkómat fogva magához húzott, és nyomott a számra egy csókot. Azzal a lendülettel vissza is ült, és mintha semmi sem történt volna, kicsomagolta a kaját. Zavartan pillantottam körbe. Bonnie és két barátnője valamelyikük telefonján matatott, egy végzős srác unottan evett, Nick és haverja már természetesnek vették, hiszen régről ismerik Christ. Jajj, vajon hányszor csinálta ezt valaki mással? Ebbe inkább nem kéne belegondolnom.

- Szép szívás, egy vámpírral jársz? – Nézett rám Nick vigyorogva és a nyakamon lévő lilás foltot figyelte. Na most jött el az ő ideje.

- Haha, vicces vagy. – Forgattam meg a szemem.

- Nem kell takargatni ám. Legyél rá büszke. – Veregette meg a hátam. Segélykérően Chrisre néztem, de ő jól szórakozott rajtam, esze ágában sem volt magára terelni a szót.