Vágyaink csapdájában | Befejezett

29.

Karácsony reggel van. Chris az utóbbi másfél héten háromszor aludt itt és én is náluk, úgyhogy a téliszünetet szinte együtt töltöttük. Most is megszokottan nevetett valamin az ágyban, hason fekve egy szál alsóban. Én reggel már kigyönyörködtem magam a csodálatos izmain, úgyhogy az ablakban állva figyeltem az utcát, ahogy a karácsony megtöltötte a várost. Mindenhol világítanak az égősorok, valahol még a karácsonyfát is látni innen, a szembeszomszéd pedig épp a girlandokat igazgatta a verandán. Elképesztő, hogy az a pasas mennyire maximalista, bírnám ha fél méteres hó esne a kis kertitörpjeire. A törpe még csak nem is karácsonyi. Chris valamin megint hangosan felnevetett engem kizökkenve a bámulásból, úgyhogy odamentem hozzá és ráfeküdtem a hátára. Vigyorogva hátrafordította a fejét, lecsaptam az ajkaira, aztán pár kisebb csók után felém mutatta a telefont. Értetlenül néztem a képernyőt, ő nem látta a videót, de annyira nevetett, hogy remegett a keze és ezért elmosódott az egész. Lefogtam a karját, valami kiskutyás ment, fogalmam sincs mi volt ebben vicces. Mosolyogva figyeltem, ahogy újra és újra lejátsza a szöszi, és még mindig annyira szórakozott rajta, mintha elsőre látná. Tiszta gyerek. Én is elfeküdtem mellette, átölelve a hátát az egyik karommal a nyakába temettem az arcomat. Kuncogva nyomott puszit a vállamra.
- Ó, basszus, ma van Louis szülinapja!- Ugrott meg, mire megijedtem, hiszen már húsz perce csendben volt. Értetlenül gurultam le a hátáról.
- Mivan? - Kérdeztem vissza értelmesen egy nagyot ásítva. Úgy nézett rám, mint akit megsértettek, kicsit megriadtam, hogy most mi rosszat tettem. Ja, hogy nem tudtam elsőre ki az a Louis.
- One Direction. Na ne már. Szakítok veled! - Durcizott be, mire nevetve elkaptam és egy nagy, nyálas puszit nyomtam a hasára.
- Tudom ki az, én is szeretem őket. - Motyogtam, ő pedig ellazult.
- Akkor jó. - Mosolygott magához húzva egy csókra. Aztán többre is, de azt nem részletezem.
A reggeli szex után - amit amúgy nem terveztünk és egy kicsit el is csúsztunk emiatt az idővel, bár nem bánom - lezuhanyoztunk és felöltözve én lementem várni Aprilt. Két hete láttam utoljára, úgy döntöttünk átadjuk délelőtt egymásnak az ajándékot. Remélem a szerelmem lesz olyan leleményes és felveszi az egyik nadrágomat, mivel a sajátját tegnap letojásoztam véletlenül.
- Javíts ki ha tévedek, de mintha tegnap este Chris is itt lett volna. - Szólt anyu a nappaliból, miközben a karácsonyfát díszítették Dorothyval.
- Még fent van, csomagolja April ajándékát, aki mindjárt jön. - Mosolyogtam aranyosan, aztán felvettem a cipőm. Ők is kijöttek az előszobába, kérdőn figyeltem, hogy mit is akarnak.
- Mamáék bármelyik pillanatban itt lehetnek. - Közölte anyu. Lefagytam.
- Úgy volt este jönnek! - Akadtam ki, nem így terveztem. Most mindent cseszhetek, mert a nagyszüleim ki lesznek akadva Chris miatt. Egyáltalán nem akarom, hogy találkozzanak vele és kiborítsák a gyűlölködő szövegükkel.
- Este is maradnak, te pedig viselkedsz! - Fenyegetett meg anyu szigorú hangsúllyal, inkább feszülten kirontottam a házból. Valamit ki kell találni. Kiléptem a ház előtti járdára, April az utca végéből integetett, innen tudtam, hogy mosolyog. Elszállt a rossz kedvem, inkább nem is törődtem a látószögembe kerülő autóval, ami csakis a véget jelentette. Megjött a boszorkány. Na jó túlzás, de tényleg csak fúrni tudja az embert, ha nem tetszik neki valami. Igazi anyós. Foglalkozzunk April-lel.
- Szia Vendi, jesszus de rég láttalak. - Borult a nyakamba mikor ideért, szorosan öleltem magamhoz a lány vékony testét. Haja lágy illatot árasztott magából, mélyen szívtam be a levegőt, hogy jobban érezhessem. Nevetve váltunk szét, közben a kocsi ajtajai csukódtak és meghallottam a hangot. Nagy betűvel.
Kelletlenül mosolyogva tűrtem, ahogyan jó alaposan végignézi, majd üdvözli a mellettem álló lányt, miközben össze-vissza fecseg. Szegény papi, vajon hogy bírja? Mindenki kapott ölelést, feltűnően boldog volt, befelé pedig a hátunk mögött kérdezte sugdolózva, hogy ki ez a lány. Gúnyosan elmosolyodtam, majd nem lesz ekkora a vigyora, ha megcsókolom a szeme előtt a pasimat.
- Mi akkor felmentünk. - Intettem, April pedig követett. A szobámba lépve gyorsan becsuktuk magunk mögött az ajtót, kifújva a levegőt nekidőltünk. A lány kifakadt, észre sem vette a szöszit, aki az ablakpárkánynak támaszkodva figyelt minket. Kacsintottam neki, erre ő is nekem.
- Azt hittem el sem enged, mindig ilyen aktív? - Nézett rám, aztán felnyikkanva kapott a szívéhez. - Chris észre sem vettelek.
- Feltűnt. - Röhögött, odajött hozzánk és átfogta egyik karjával a derekam. Nyomott egy puszit a számra, mosolyogva kulcsoltam össze az ujjainkat, szegény April még mindig valamit beszélt, de éppen lekötött a szöszi csípőjénél lecsúszott nadrágja. Ezt Chris is észrevette, ezért amíg ő beszélgetett a lánnyal, az egyik lábáról a másikra állva ringatta magát előttem. Nagyot nyeltem. 
- Amúgy itt fogunk állni? - Kérdeztem és az asztalhoz sétálva felkaptam a kis csomagot. A szöszi vett a nyaklánchoz egy karkötőt, azt adtuk mi közösen. April is felénk nyújtott egy dobozt, majd minhárman kibontottuk. Vigyorogva emeltem ki két bögrét, az egyiket Chris kezébe nyomva. Páros volt, az enyémen egy fiú állt pórázzal a kezében, és ha a kettőt egymás mellé illesztetted, folytatódott a kép egy kutyussal, aki a póráz másik végén volt. Megköszöntük a cuki ajándékot, April pedig felvette az ékszereket.
- Muszáj lesz sütit enned! - Állt fel a földről Chris a csomagolópapírokat összegyűrve.
- Igaz, tegnap sütöttük. - Lelkesedtem be én is és felhúztam a földről a lányt. Nevetve jött utánunk.
- Srácok, tudtok ti sütni? - Kérdezte.
- Chris tud, én nem. - Vontam meg a vállam ajtót nyitva, de megtorpantam. - Itt vannak a nagyiék, csak szólok, hogy te is felkészülj. - Néztem a mögöttem álló srácra.
- Azok, akik ellenzik a kapcsolatunkat?
- Pontosan. - Húztam el a számat, ő pedig nyugtatóan mosolyogva adott egy puszit.
A nappali felől álltunk meg a konyhapultnál, April a bárszékre ülve válaszolgatott anyunak, míg ő a húsokat tette be sűlni. Ha jól láttam csirkét, hurrá! A szöszi elővette a nagykést és elkezdte szeletelni a sütit, ami valami habos, de nem jut eszembe a neve. Figyeltem, mennyire otthonosan érzi itt magát, sőt anyunak is segített hőfokot állítani, ami megnyugvással töltött el. Imádják, és a szüleim már amúgy is megszokták a sok fiút, szerintük simán elfér mégegy. Szőke tincsei kócosan meredeztek, elaludta és reggel nekem nyavajgott, hogy hülyén áll. Jól kiröhögtem, aztán segítettem neki oldalra állítani, de azóta már széttúrta. Ez jobb is, olyan rosszfiús.
- Mizujs? - Kérdezte vigyorogva, akkor esett le, hogy eléggé bámultam egy ideje. Elpirulva ráztam meg a fejem, átnyúlva a pulton letöröltem a homlokáról a krémhabot, amit nagy koncentrálás közben az előbb véletlenül felkent a fejére. Nevetve adott puszit a kézfejemre, amitől libabőrös lettem.   Anyu és April olvadozva figyeltek minket, aztán nevetve rájuk szóltam, hogy hagyják abba.
- Ezt hova tehetem? - Jött be a nagyi, bennem pedig megfagyott a levegő. Csak én akadtam el, a szöszi egyből nyúlt is a tálcáért, hogy elvegye az újabb süteményt, majd észrevette, hogy ki is áll előtte. Illedelmes mosolyt felvéve bemutatkozott, de közben nagyot nyelt, amit ádámcsutkája jelzett is. Pillanatok alatt leizzadtam.
- Hú, nyissunk ablakot. - Köhögtem kicsit, anyu pedig cselekedett.
- Nem emlékszem, hogy lenne mégegy fiúunokám, vagy csak elment az eszem? - Poénkodott a nagyi, mire kelletlenül elnevettük magunkat.
- Nem, én csak Vendi miatt vagyok itt. - Hárította rám. Cseles, szikrákat szóró szemmel néztem rá, eltátogott egy bocsit. A nagyanyámnak leesett az összefüggés, kelletlenül elmosolyodva bólintott. Máris nem volt olyan jó a kedve, már April jelenléte sem segíthetett ezen.
- Tessék, csak miattad. - Rakta le April elé a szöszi a sütit, hamar túllépve a kudarcon. Felültem én is az egyik bárszékre, a szerelmem mellém állva karolta át a derekam, miközben nyugodtan állt. A bőröm felforrósodott az érintése alatt,  nagyi szemei lyukat égettek a hátamba, inkább beállt anyu mellé segíteni, de fél szemmel még figyelt minket. Pár kellemetlen perc után, ami alatt sütit ettünk kínunkban, April jobbnak látta indulni. Kikísértük, aztán megkértük, hogy vigyen magával bennünket. Jót nevetett, de sajnos vissza kellett mennünk.
- Na és mond csak Chris. - Kezdett bele a nagyi. - Most mi van köztetek? - Nézett felváltva ránk. Szívverésem megnőtt, de a mellettem álló srác higgadt maradt.
- Együtt vagyunk, mint egy pár. - Felelte, közben anyu elé rakott egy tálca pogácsát, hogy kipakolhatja a tálra.
Nem érdekelt ki mit gondolt, a gyomrom összeszűkült a kiejtett szavak miatt. Olyan jól hangzottak tőle, boldogság árasztott el. Ezzel a tudattal bírtam ki a délelőttöt, aztán felmentünk, hogy átadjuk egymás ajándékát. Izgatottan húztam elő a kis tasakot a farzsebemből, amit reggel rejtettem oda.
- Hm, ha ezt tudom, többször csinálom ezt. - Suttogta a fülembe és óvatosan rámarkolt a seggemre. Nevetve ugrottam fel az ölébe, lábaimat összekulcsoltam a derekán, míg ő tartott. Hosszú csókokat váltottunk, csak a szuszogásunk hallatszott, egyszer sem szakítva meg a szemkontaktust. Kék szemei boldogan csillogtak, elvesztem bennük.
- Nagyon szeretlek. - Motyogtam az ajkaira. Kaptam egy puszit, leugrottam a földre, már két lábon tartva magam.
- Én is nagyon szeretlek Vendi. Sokat gondolkoztam, hogy mit mondjak majd, de nem tudok semmit. Hálás vagyok, amiért átjöttél ebbe az iskolába és nem ráztál le. Nagyon fontos vagy nekem, érted? Ha bárki beszól vagy bánt, csak szólj nekem és megvédelek. Bármit megtennék érted, igazán szerelmes vagyok beléd. - Suttogta a szemembe nézve. Elérzékenyültem, ilyet még sosem mondott nekem senki.
- Ez gyönyörű volt. - Szipogtam, de kelletlenül fordultam el, hogy ne lásson sírni.
- Hé, nem akartalak kiakasztani. - Nyúlt az arcomhoz óvatosan letörölve a könnycseppet.
- Utálom, hogy ennyire érzékeny vagyok. - Ráztam meg a fejem, aztán nagyot sóhajtva összeszedtem a gondolataimat. - Ha te nem lennél, ki tudja most milyen gyógyszerekkel tenném tönkre magam.  Köszönöm, hogy vigyázol rám, nagyon szeretlek Chris. Boldog karácsonyt.
- Neked is szépfiú! - Mosolygott, gyengéden a tarkómhoz nyúlva húzott magához. Ajkaink éhesen falták egymást, ujjaink egymásra találva nyugodtak meg. Boldog voltam.
Az ágyra ülve kibontottuk egymás ajándékát, döbbenten vigyorodtam el, figyelve, hogy Chris mikor veszi észre a hasonlóságot. Ujjai közé fogva a gyűrűt nézett rám, aztán a kezemben tartott karikára.
- Na ne! - Hihetetlenkedett a tenyerét az enyém mellé helyezve.
- Ez nem véletlen. - Ráztam meg a fejem, elvéve a gyűrűjét felhúztam a mutatóujjára. Ő is megtette ugyanezt az enyémmel és boldogan nyomott egy puszit a számra.
A két gyűrű teljesen egyforma volt.

'16.07.01.