When the sound reaches you... / Befejezett /

3.fejezet

Sziasztok ^^ 

Elég sok időm volt tegnap, így mára be is tudtam fejezni a részt, ezért gondoltam meg is osztom veletek. A következő fejezet hét vége felé várható, mivel zsúfolt napoknak nézek elébe, így nem biztos, hogy sok időm marad az írásra......Nem szeretjük a sulit, csak a baj van vele :D Na szóval, jó szórakozást a fejezethez ! 

-------------------------------------------------------------------------------------------------   

 Basszus, basszus, basszus.......ezt nem hiszem el; körülbelül ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, na meg az, hogy ne hányjam el magam. Hátra léptem párat és onnan néztem az előttem álló személyre. Még az volt a szerencsém, hogy napszemüveget viseltem, így legalább nem láthatta a rémült tekintetemet. Egy ideig csak néztük egymást, úgy körülbelül három másodpercig, majd mindketten gyorsan elkaptuk a fejünket. Oldalról láttam, hogy lehajolt és a kiesett ételeket pakolta vissza a szatyorba. Az én hibám volt, ezért gyorsan követtem a példáját csak azzal a különbséggel, hogy én megpróbáltam a lehető legmesszebbről odanyúlni a dolgokhoz, hogy visszapakoljam őket. Sikeresen felszedtünk mindent a földről és a nálam lévő szatyrot odatoltam elé, hogy még véletlenül se keljen hozzáérnem.

- Köszönöm a segítséget - szólalt meg egy idő után az egyik BTS tag. Őszintén fogalmam sem volt róla, hogy melyikőjük az.

- Nem-nem kell megköszönnöd, hisz miattam ejtetted le - válaszoltam kissé remegő hangon.

- Attól még jár a köszönöm - magyarázta és éreztem a hangján, hogy mosolygott - Egyébként még be sem mutatkoztam; Kim Seok Jin vagyok, de szólíts csak Jinnek.

- É-én Christabelle Sappington vagyok - emeltem fel óvatosan a fejemet és egy érdeklődő szempárral találtam szembe magamat. Nyeltem egy nagyot és próbáltam nem arra gondolni, hogy mennyire félek. Körülbelül megint addig bírtam, mint az előbb és el is kaptam a fejemet. A talajt vizsgáltam és még magam sem tudtam, hogy mi benne az érdekes.

- Figyelj.......- kezdett volna bele, de a közben megérkezett menedzser félbeszakította.

- Mit guggoltok itt kint ? - kérdezte meglepetten. Hát igen, elég érdekes látvány lehettünk, ahogy mindketten mindenhova néztünk csak egymásra nem és közben meg se szólaltunk - Menjünk be - mutatott az ajtó felé, majd beírva a kódot ő lépett be elsőnek. Még mindig nem tudtam, hogy mit akarok, de mivel most már ketten is várakozóan néztek rám, inkább felálltam és követtem őket.

Elég sokat lépcsőztünk mire végre felértünk a legfelső emeletre, ahol a fiúk laktak.

- Túl nagy a csönd - szólalt meg a menedzser.

- Igen...túlságosan is - bólogatott Jin.

Benyitottak én pedig félve követtem őket a lakásba. Az ajtóval szemben cipők voltak szétdobálva és néhány ruhadarab is volt a földön.

- Rap Mon ? - szólt Jin, de semmi válasz nem érkezett.

- Ugye nem ? - fogta a fejét a menedzser és sietve elment a folyosón, majd ott jobbra fordulva eltűnt a szemünk elöl. Ezután Jin is követte én pedig egyedül maradtam. Mögöttem a nyitva hagyott ajtó, előttem pedig - valószínűleg - a nappali volt. Az első opció jobban tetszett, mint a második, de egy idő után úgy döntöttem, hogy teszek egy lépést a változás felé, hisz ha egy helyben állok, akkor semmi sem fog történni. Kicsit sem voltam nyugodt, de meg akartam próbálni szembe szállni a "démonaimmal", ezért léptem. Besétálva a nappaliba körülnéztem és észrevettem, hogy a konyha is közvetlen itt van. Volt pár polc, amin különböző játék figurák meg képek és egyéb beazonosíthatatlan tárgyak hevertek. Középen egy asztal állt, nem sokkal mellette pedig egy kanapé, amire egy póló volt rádobva. Meglátszott a lakáson, hogy hét fiú élt benne. A folyosó végéről hirtelen hangok kezdtek kiszűrődni, nekem meg azonnal alábbhagyott a bátorságom és a szívem egyre hevesebben kezdett verni.