Sziasztok ^^
Elkészültem ezzel a fejezettel is :) Nem tudom, hogy a következő mikorra várható, talán jövő hét közepe felé, addig is jó szórakozást ehhez a részhez. És köszönöm az újabb csillagokat és kommentet. Nagyon örülök, amikor visszajelzést kapok Tőletek. *-*
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Már majdnem egy hete voltam a fiúkkal, akiknek a mai nap rész kellett venniük egy sajtótájékoztatón és mivel ez engem is érintett, így nekem is. Be kellett jelentenünk, hogy hivatalosan is velük fogok dolgozni, mielőtt még valaki félreértené a dolgokat, ami se nekik se nekem nem lett volna túl szerencsés. Természetesen megkérdezték, hogy miért is döntöttem végül úgy, hogy fiú idolokkal is dolgozok együtt, amit lerendeztem azzal, hogy kell a változatosság. Azt mégsem mondhattam, hogy az apám kényszerített.
Ezután már csak este volt egy koncertjük, ameddig még volt idejük, ezért úgy gondolták, hogy elmennek a próbatermükbe és csinálnak egy videót a rajongóiknak; vagy ahogy ők nevezték őket ARMYknak. Elvállaltam, hogy ha már úgy sem csinálok semmit, akkor felveszem nekik. Lepakoltuk a cuccunkat a teremben és amíg bemelegítettek, addig megnéztem a számítógépet, ami a helyiség legtávolabbi pontjánál volt. Bekapcsoltam a két hangszórót és a fiúk utasítására megkerestem a dalaikat, majd vártam a továbbiakra.
- Na, kicsi Bunny váltogasd, majd a zenéket, mikor jelzek - szólt hozzám Rap Monster.
- K-kicsi Bunny ? - néztem rá érdeklődve, ugyanis fogalmam sem volt ez honnan jött neki.
- Ja, olyan vagy mint egy nyuszi, de mivel angolul jobban hangzik így Bunny - vonta meg a vállát mosolyogva, majd elindítva a kamerát, kezdődött is a felvétel - Akkor kezdjük is egy kis random táncjátékkal - mondta egy kis idő múlva, majd aprót bólintott felém, ezért beraktam az első számukat. Ámulva néztem, hogy milyen egyszerre csinálják és csak néha volt, hogy valamelyikük belezavarodott, de egyébként tökéletes volt.
- Mivel nagyon tetszett nektek a bújócskázásunk, bekötött szemmel, így játszunk még egyet - magyarázta V.
- Biztosak vagyunk benne, hogy fel fog dobni benneteket. Főleg, ha megint Tae fog keresni minket - tette hozzá J-Hope.
- Szerintem igenis jó voltam - védte magát.
Végül kő, papír, ollóval eldöntötték, hogy ki lesz a szerencsés, akinek bekötik a szemét; ez nem más lett, mint Jin.
- Pár perc alatt vége lesz - magyarázta miközben a szemére tették, az alvómaszkot és egy sálat, hogy biztos ne lásson.
A játé kezdetét vette, én pedig érdeklődve néztem őket a kamera mögül. Mindenki kiválasztotta a helyét és próbáltak a lehető legcsendesebbek lenni, vagy más felé terelni Jint, amit labdák dobálgatásával értek el. Vicces volt nézni, ahogy próbálja megtalálni a társait. Elsőnek Jimin esett ki, aki véletlenül tüsszentett egyet, mire felnevettem.
- Kiki, ne agy ki hangokat, még a végén azt hiszem téged is el kell kapnom - mondta Jin.............JungKooknak, ugyanis felé nézett miközben beszélt, mire ismét elnevettem magam, de mellettem ugyanezt tette Jimin is.
- Megnehezítitek a keresést........- bosszankodott - Adjatok valami segítséget - kérlelt minket.
- Nem úgy volt, hogy pár perc alatt végzel ? - szólalt meg mellettem Jimin.
- Akadályba ütköztem.
- Mégis milyenbe ? - vigyorgott mellettem tovább.
- Egy nem vártba.........- válaszolt rejtélyesen.
आप पढ़ रहे हैं
When the sound reaches you... / Befejezett /
फैनफिक्शन/Jin ff./ " Rettegek tőlük, de az mégis miért van, hogy ők kivételek ? Miben másabbak, mint a többiek ? " Egy angol lány kénytelen elköltözni Dél-Koreába szüleivel. Mindig alkalmazkodik, soha nem mond ellent és igazán visszahúzódó természet. De vajo...
