When the sound reaches you... / Befejezett /

41.fejezet

Sziasztok^^

Késve ugyan, de itt lenne a karácsonyi ajándékom nektek. Egy ultra hosszú rész és az a pillanat, amire már mind vártatok :D Őszintén mondom, hogy eredetileg csak a következő részben történtek volna a végén játszódó események, de már annyit kínoztalak titeket és a szereplőket is, hogy egy kicsit előrébb hoztam. És örülhettek mert most egy ideig cukibb részek jönnek^^ 

Nagyon köszönöm a 10K megtekintést és, hogy ennyi aranyos kommenteket kapok tőletek^^ Nélkületek biztos nem jutott volna idáig a sztori. Épp ezért nagyon-nagyon jó szórakozást a fejezethez és élvezzétek ki a téli szünetet !

   -------------------------------------------------------------------------------------------------   

( Jin szülinapja )

Ma nem tartottam kivételesen a fiúkkal a fantalálkozójukra és ennek volt egy igazán egyszerű oka; mégpedig hogy három emberrel is le kellett folytatnom egy igen hosszú beszélgetést. A legmegterhelőbb az egészben az volt, hogy mind férfiak voltak. Mielőtt még elmentem volna a dormból, belenéztem a tükörbe és megütögetve az arcomat tettem rendbe magamat, majd megfogva a bőröndömet elbúcsúztam egy igen kis időre a háztól. Az első állomás a Big Hit volt, ahol most már szerencsére nem kellett se az őrökkel, se pedig a recepcióssal arról vitáznom, hogy ki vagyok és miért jöttem. Ők már csak úgy kezeltek, mint a BTS-hez tartozó ember, aki ki-be járkálhatott az ügynökségnél. Ez valamilyen szinten igaz is volt.

Nagy levegőt véve kopogtattam az igazgató ajtaján, majd léptem be és hajoltam meg.

- Látom döntésre jutott - nézett rám halványan elmosolyodva, ami miatt máris barátságosabbnak gondoltam. Minden szavamat jól átgondoltam, majd a szemébe nézve megszólaltam, amihez nem kis elhatározásra szükségem volt. A kezeim remegtek, a gyomrom émelygett, mégis tisztán és érthetően csengtek a szavaim.

- Mivel ebben az egészben rólam van szó, így én is fogok dönteni - kezdtem bele, mire csak bólintott, hogy ez természetes. - Bármennyiszer is fog ezek után ide telefonálni az apám, ne is törődjön vele. Ez az én életem és az én döntésem és én úgy határoztam, hogy ebben a félévben is továbbra velük leszek és segítek a BTS-nek még magasabbra törni. Persze, ha nincs önnek ellenvetése - tettem azért még ezt is a végére, mert azért ellene már egészen más lett volna szembeszállni.

- Tudja, én végig azt reméltem, hogy ezt a szavakat fogom hallani. Persze, hogy maradhat. Most már Sappington kisasszony is a családunk része, még ha csak ideiglenesen is. Aztán meg kitudja, lehet, hogy végül annyira szeret majd a srácaimmal dolgozni, hogy maradni akar. Én ebben is támogatni fogom, hisz szinte semmi pletyka nincs a fiúk és ön közt, ha akad is, akkor azt nagyon könnyen meg is tudjuk oldani. A legtöbben úgy gondolják, hogy szinte nem is beszél a fiúkkal, a másik fele pedig teljes mértékben úgy gondolja, hogy barátságnál nincs is több a levegőben - magyarázta, nekem pedig egy kicsit sajogni kezdett a szívem, mivel tudtam, hogy ez nem egészen igaz.

- Ez akkor azt jelenti, hogy maradhatok ? - kérdeztem nem túl magabiztosan. A vége felé már egyre jobban kezdett elhagyni az erő.

- Persze - nevetett fel halkan.

Teljesen meglepett, hogy ilyen kedves volt velem és kilépve az irodájából nem is voltam olyan vészesen rosszul, bár mikor megláttam egy széket azonnal lerogytam rá, de egyébként minden rendben volt.

A bőröndömet húzva magam után kerestem azt a kávézót, ahol találkoznom kellett Derekkel, de egy jó darabig nem is találtam meg. Aztán megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor nagy betűkkel kiírva megláttam a hely nevét. Egy elég csendes környéken volt, ha azt néztük, hogy Szöul elég zajos város volt. Belépve azonnal a sütik édes illata és a kávé kissé kesernyésebb aromája csapta meg az orromat. Helyet foglaltam egy sarokban lévő asztalnál és amíg várakoztam rendeltem magamnak egy kis jegeskávét. Ugyan a pincér lány kicsit furcsán nézett rám, mivel kint már mínusz fokok voltak, de ő nem is tudta, hogy ilyenkor is milyen jól tudott esni. Ez valami szenvedélynek számított nálam és nem azt mondom, hogy túlságosan egészséges volt, de én akkor is szerettem. A megérkezett kávét kavargattam és lestem az ajtót, amikor is belépett rajta egy fekete amerikai férfi. Én tényleg nem a kinézet alapján ítéltem meg az embereket, de nekem, aki alapból a fiúktól rettegetett eléggé félelmetes látványt nyújtott a nálam hatszor magasabb fiú. Nagyot nyelve álltam fel és üdvözöltem.