When the sound reaches you... / Befejezett /

50.fejezet

A fiúk végeztek minden munkával, így végre fellélegezhettek és egy kicsit elengedhették magukat. Elég megterhelő volt számukra ez a pár hónap, és még ha csak külső szemlélője is voltam a dolgoknak, sajnáltam őket, hogy néha pihenni sem volt idejük. Emiatt viszont az egész csapat, aki dolgozott az új albumon és segítségére volt a fiúknak, meg lett hívva a BTS kedvenc éttermébe. Ebbe a csapatba természetesen én is beletartoztam, még ha azt is állítottam, hogy túl sokat nem segítettem. Mind tudtuk, hogy ez nem így volt.

Egy igen családias hangulatú kisebb étterembe mentünk, ahova belépve azonnal megcsapott az ételek kellemesen fűszeres illata. Kabátunkat levéve sétáltunk a megterített asztalokhoz és társaságonként helyet foglaltunk a kerek asztaloknál. Kivételesen Sunnyt is elhozhattam, aki imádta a hasát, így meg sem várva, hogy az idősebbek helyet foglaljanak, már le is vágódott a mellettem lévő székre és az étlapot kezdte el tanulmányozni. Én csak bocsánatkérően ránéztem a többiekre, de fejüket rázva elmosolyodtak és végre leültek. A mis asztalunkán fogalt a BTS helyet, míg a mellettünk lévőnél a menedzser, a Big Hit igazgatója és más producerek. A többi asztalnál pedig a staff tagok beszélgettek vidáman. Most, hogy nem volt itt Jessica, egy kicsit én magam is nyugodtabb voltam és felszabadultabban beszélgettem a fiúkkal és Sunnyval. Életemben talán ezen a napon éreztem a legjobban magamat.

Miután mindenki megkapta a kért italát és ételét kicsit sem halk beszélgetésbe kezdtünk, ami miatt gyakran figyelt minket a többi dolgozó mosolyogva. Úgy tűnt, hogy a BTS zajosságához már mind hozzászoktak.

- El sem hiszem, hogy hamarosan új év - vetett fel egy újabb témát Sunny és közben újabb tésztát gyömöszölt a szájába.

- Nagyon gyorsan elszaladt ez az év - kortyolt bele a vizébe Rap Monster és közben engem nézve szélesen elmosolyodott. - Bár ez nagyban köszönhető neked,

- Mi-mi ? - jöttem zavarba és sütöttem le kínomban a szememet a felhangzott nevetésük miatt. - Ne mondj ilyeneket. Ez nem is igaz...

- Dehogynem - bólogatott teli szájjal a mellettem ülő Taehyung.

- Oké - mosolyodott el Jimin, ezzel megmentve engem a további kínos helyzetektől, ami miatt hálásan néztem rá, de amint jobban szemügyre vettem az arcát kicsit kezdtem magamat rosszul érezni, így inkább az előttem lévő salátát kezdtem el a pálcikámmal tologatni. Ahányszor csak ránéztem eszembe jutott az a hülye álmom. Utáltam miatta magamat... Nagyon. - Mi lenne, ha mindenki elmondaná, hogy mi volt a legjobb élménye ebben az évben ? Hisz úgy sem tudjuk nyugisan ünnepelni a fellépések miatt az új évet - osztotta meg velünk Jimin az ötletét, amiben mindenki benne volt. Természetesen a leaderrel kezdtük ezt a kis beszélgetést, aki hátradőlve a székén kezdett el gondolkozni, miközben a poharát pöckölgette.

- Nem is tudom... Ha mondanom kellene egyet, akkor az a szemétben turkálás volt - mondta, mire mindenki meredten bámult rá.

- Ezt komolyan gondolod ? Mi volt aztán neked abban olyan jó ? - kérdezte Suga szemöldökét felemelve. Ez neki például pont, hogy a legrosszabb emlékei közé tartozhatott, hisz köztudottan utálta az ilyen koszos dolgokat. Nagy hangsúlyt fektetett a tisztaságra.

- Jó, én sem örültem, hogy utána fél órán át kellett magamat áztatnom forró víz alatt, de nem is erre a részére gondoltam. Csak, olyan jó érzéssel töltött el, hogy mindannyian segítettetek nekünk és emiatt büszke voltam rátok. Büszke voltam, mivel félretettétek minden ellenérzéseteket és valóban a füzet keresésére koncentráltatok; segítettetek egy barátotoknak - emelte fel barna szemét és egyenesen rám nézett. Nagyon jól tudta, hogy én mit éreztem ezzel kapcsolatban így nem is kellett semmit sem mondanom, bár a meghatottságtól szóhoz sem tudtam jutni.