When the sound reaches you... / Befejezett /

2.fejezet

Sziasztok ^^

Meg is hoztam a következő fejezetet. Remélem, hogy élvezhető lett és ne aggódjatok nem sokára többet fog a BTS is szerepelni *-* Jó szórakozást az olvasáshoz ! ( És nyugodtan hagyhattok nyomot magatok után 😃 ) 

 -------------------------------------------------------------------------------------------------   

Az álmomat a telefonom ébresztője szakította meg, aminek egyáltalán nem örültem. Megpróbáltam megkeresni, hogy hol van, de addig kapálóztam, hogy a takarómba gabalyodva lezuhantam a földre. Kiderült, hogy az ágyam alatt volt a készülék és fogalmam sem volt róla, hogy miért tettem oda. A hajamba túrva megnéztem mennyi az idő és szörnyülködve néztem, hogy hat óra. Legszívesebben azonnal vissza feküdtem volna a jó meleg ágyikómba, de mivel erre nem volt lehetőségem, felálltam és kimentem a fürdőbe. Lefürödtem, fogat mostam és felvéve az új gatyámat egy hozzá illő fehér lenge blúzzal kimentem a nappaliba. Ettem egy kis gabonapelyhet és egy jegeskávét bedobva a táskámba kimentem a házból. Feltettem a napszemüvegemet és egy sötétkék kalapot, majd az út további részében a szandálom és néhány kutya ugatását hallgattam. Nyár volt, ezért már ilyenkor is elég meleg volt és a nap is már sütött, így előre féltem, hogy vajon mi lesz délben; valószínűleg úgy olvadok el, mint egy fagyi.

Újfent a taxi mellett döntöttem és nem bántam meg még akkor sem, mikor fizetnem kellett. Járhattam volna egy kevésbé költséges járművel is, de saját kocsim nem volt, de nem is ez volt a probléma, hanem hogy még jogsit sem szereztem. A fotózást a szabadban tartottuk, így a fűzfákhoz érkezve körülnéztem és gyönyörű volt ez a hely, ami voltaképp egy park volt. Mindenkinek köszöntem és meghajoltam, majd lepakoltam a cuccomat egy - a nevemmel ellátott székre. Ezután beszéltem a fotóssal, hogy miket vár tőlem és a kapott ruhát felvéve, el kezdhettük a fotózást. Élveztem és örültem, hogy a fényképezőgép mögött sem egy srác állt. Ezek a képek egy magazin címlapjára készültek, amiben az egyik általam kisegített csapattal lesz egy interjú. Átnéztük a fotókat és mivel mindketten jónak találtuk, végezhettünk. Visszaöltöztem és éppen indulni készültem, amikor is a fotós megállított.

- Leírnád nekem a számodat ? Meg volt, csak nem rég tönkrement a telefonom, ezért a tiéd pont elveszett - magyarázta bosszúsan.

- Persze - válaszoltam mosolyogva és megkeresve a füzetemet kitéptem belőle egy üres lapot és elkezdtem ráírni a telefonszámomat. Éppen végeztem, amikor is fiú hangokra kaptam fel a fejemet.

- Mindjárt állva elalszol. Biztos ne vigyelek ? - kérdezte az egyik nevetve.

- Akarod, hogy megüsselek ? - válaszolta reflexből a másik.

- J-Hope, Suga viselkedjetek - szólt rájuk egy rózsaszín hajú fiú.

- Én akkor megyek - fordultam gyorsan a meglepett lányhoz és elköszönve a többiektől sietve elraktam a cuccomat. Ne nézz rájuk Bell; nyugtattam magamat és a fejemet lehajtva megpróbáltam a lehető legészrevétlenebbül eltűnni, ez sikerült is volna, de csak volna. Ugyanis annyira nem figyeltem előre, hogy nekimentem az egyiknek, majd megijedve hátraléptem egyet és rátapostam egy másik lábára. Miért lettek ezek ennyien ?

- Sajnálom - hajoltam meg kikerülve őket és egy pillanatra felnéztem rájuk, majd sietve elmentem.

Még hallottam, hogy megkérdezték egymástól, hogy biztos én voltam-e. Úgy tűnt ismertek engem...

Az interjút egy kávézóban tartottuk, ezért fagyi evés keretében válaszolgattam a kérdésekre.

- Van-e most valami projekted ? Vagy tervezel-e a jövőben ? - kérdezte az újságíró, aki egy nagyon barátságos nő volt.