When the sound reaches you... / Befejezett /

26.fejezet

Sziasztok^^

Egy kicsit ugyan késve, de megérkeztem az újabb résszel :) Remélem mindenkinek jól telik a suli vagy a munka; kinek mi :D Számomra igazán fárasztó az iskola már most XD Értitek, még szinte el sem kezdődött... Mi lesz akkor később ? A legszörnyűbb a matek és a tanár mégcsak meg sem érti, hogy mi nem értjük... Nem tudja elképzelni, hogy mit nem értünk rajta... Mindegy is XD Egy kicsit eltértem az eredeti témától :D Jó szórakozást a részhez és ne vigyétek túlzásba a tanulást, egy kis pihenés még nem bűn :) 

  -------------------------------------------------------------------------------------------------  

Még egy darabig lefagyva és gombóccal a torkomban bámultam volna Jinre, de ebben valaki megakadályozott. Egyszer csak egy strandlabda szállt az előttem ülő felé és mielőtt még figyelmeztethettem volna már el is találta a fejét, ezzel kizökkentve a bambulásból. Zavartan fordult meg és nézett nem túl boldogan a tettesre. Valahol mélyen azért egy kicsit hálás voltam a labda dobálónak, aki mint kiderült, az ébredező Jimin volt. Összeszűkített szemekkel nézett felénk és tette karba a kezét. Most leginkább egy óvódásra hasonlított és az ez utáni kiabálása is ezt bizonyította.

- Kikiiii ! - formált tölcsért a kezéből és hevesen elkezdett integetni felém.

Bocsánatkérően Jinre néztem, aki ugyan még mondott volna valamit, de annyira zavarban voltam a közelében, hogy inkább úgy tettem, mint aki nem hallotta.

- Mit szeretnél ? - hajoltam le hozzá, mire végig mért, majd megfogta a karomat és maga mellé rántott.

- A lábadat - vágta rá én meg hirtelen köpni nyelni nem tudtam ezen a megszólalásán.

- Hogy mit ? - ráncoltam a homlokomat, erre csak elhelyezkedett mellettem és a fejét az ölembe hajtva lehunyta a szemét.

- Jimin te mégis mit... - kérdeztem volna, de felemelve az ujját a számra rakta és elcsitított.

- Így kényelmesebb - motyogta gyerekhangon és a kezét visszaengedte a földre.

- Az egy dolog, hogy neked az, de nekem már kevésbé - magyaráztam remegő kézzel.

- Nyem baj~ - ásította, majd ezután újfent elaludt.

- Ezt nem hiszem el - ráztam a fejemet és fáradtan az égre néztem. Arra számítottam, hogy hasonlóan csillagos lesz, mint tegnap, de nem így volt. Nem is láttam szinte semmit, eléggé úgy tűnt, hogy borús az ég és meg mertem volna rá esküdni, hogy vihar készülődött.

- Kikiiii - huppant le mögém J-Hope boldogan. Szerintem boldogabb volt, mint eddig bármikor. Hátát az enyémnek döntötte és szintén felnézett az égre.

- Úgy látom ma minden fiú azon van, hogy zavarba hozzon - mondtam neki feladva annak a lehetőségét, hogy valaha nyugtom lesz a közelükben.

- Ki volt még olyan bátor rajtam kívül ? - lepődött meg.

- Szerinted ? - nevettem fel kínomban.

- Óóó, hogy Jimin - esett le neki, miután észrevette, hogy a combomon feküdt. - Talán van még más is ?

- Talán... Egyet tippelhetsz.

- Jin - vágta rá gondolkodás nélkül. - Mégis mit csinált már megint az az idióta ?

- Sok mindent - sóhajtottam fel. - Most fel kéne sorolnom ?

- Elég, ha a fő okot elárulod. Jimin úgy is ki van ütve - legyintett.