Epilógus

1.3K 103 38
                                    

- 3 év múlva -

Három év... Három teljes év kellett ahhoz, hogy megerősödjek, hogy megváltozzak. Nem tudtam teljesen biztosra, hogy sikerült-e, de mivel az Amerikában élő munkatársaimtól már nem féltem - akik történetesen fiúk voltak - így sikeresnek könyveltem el ezt a három évet. Nagyon sok időbe telt, mire eljutottam odáig, ahol most voltam és utólag belegondolva, örültem, hogy nem adtam fel. Bár ebben igazán sokat segítettek a fiúk, akik minden szabad percükben felhívtak és beszélgettek vagy tartották a lelket bennem. Főleg V, aki konkrétan minden nap felhívott és arról kérdezgetett, hogy minden rendben-e. Sunny volt a második személy vele egyetemben, aki akár hajnalok hajnalán is keresett. Na, nem náluk volt annyi, hanem nálunk...

A többiekkel mi történt ? Hát, Sunny és V egy évre rá az elutazásomnak összejöttek, viszont a kapcsolatuk egyenlőre még nem derült ki, így nyugodt életet élhettek egy darabig. Már ha egy idol mellett lehetett olyat élni. Sunny az egyetemmel is végzett és hivatalosan is koreográfus lett a Starshipnél, aminek ugyan Taehyung nem igazán örült, de végül bele kellett törődnie, hogy nem mehetett a Big Hithez a szőkeség, mivel így sokkal nagyobb lett volna az esélye annak, hogy kiderül a kapcsolatuk. Viszont a szoros napirendjük ellenére igazán erős volt a kapcsolat köztük, ezért nem féltettem őket.

NamJoon és Suga saját rap karrierjüket is elkezdték egyengetni és egyre több mixtapjük jelent meg, aminek én igazán örültem. A BTS, mint csapat már világszerte ismert lett és nem volt olyan hely, ahol ne tudták volna, hogy kik ők. Keményen megdolgoztak a sikerért ezért meg is érdemelték ezt a figyelmet. Emiatt ugye egyre elfoglaltabbak lettek, ezért Suga egy ideig lemondott arról, hogy barátnője legyen, ami még mindig tartott és bármennyiszer is beszéltem vele ilyesmikről, még mindig nem közeledett senkihez sem. Rap Monster ellenben elég jó kapcsolatot kezdett ápolni egy ARMYval, akivel a kedvenc parkjában találkozott elég sokszor és egyre többet kezdtek el beszélgetni, majd rájött, hogy a lány korántsem az idolt látta már benne, hanem a színtiszta embert. Én hittem is a leadernek, mivel ő köztudottan jó emberismerő volt, így hát nem is féltettem ettől a kapcsolattól. Ellenben a többi tag és a menedzser sem támogatta annyira az elején, de végül nekik is be kellett látniuk, hogy nem jelentett veszélyt a lány. Ő csak szimplán NamJoont akarta és nem a velejáró hírnevet. Az ő kapcsolatuk sem derült ki természetesen, és reméljük, hogy nem is fog.

A mi kis drága maknaenk ugyan nem találta még meg a tökéletes párt magának, de szólóénekesként egyre jobban kezdett kibontakozni, aminek sok ARMY nagyon is örült. Az elején tartott egy kicsit a különválástól, de végül nagy nehezen rá tudtuk beszélni, hogy vágjon bele. Bár én egyre elképzelhetőnek tartottam, hogy szerelembe esik előbb-utóbb, ugyanis egy nem rég depütált énekes lánnyal egész jól kezdtek kijönni és már egy párszor közösen is felléptek, így egyre többet találkoztak. Ahogy JungKook róla mesélt elképzelhetetlennek tartottam, hogy ne szeressen egy kis idő múlva belé, hisz az a lány elérte, hogy Kook annyit beszéljen vele, mint életében más lánnyal nem; talán az én kivételemmel.

J-Hope mindenkinek igen nagy meglepetést okozott, ugyanis két évre rá, hogy eljöttem bevallotta az érzéseit Myungnak, a sminkes lánynak, akivel szintén tartottam a kapcsolatot a kint létem alatt és egyre jobban kezdtünk megbeszélni egymással mindent. Ő is egy igen jó barátommá vált ezalatt az idő alatt. Ugyan sokszor említette, hogy Hope egyre többször hozza zavarban én mégsem tudtam ebből felfogni, hogy tetszett neki; pedig de, ugyanis Hobinak viszonozta az érzéseit. Azóta mindig a kapcsolatukról hallgattam a mi reményünket, aki végre igazán boldog volt egy lány mellett. Viszont sajnos az ő kapcsolatuk egész hamar kiderült; pontosan fél évre rá, hogy összejöttek és jó nagy port kavart abban az időben ez az egész. Szegény Myung egy ideig nem is dolgozhatott, ráadásul sok támadás is érte őt és J-Hopeot is. Az egészet az ügynökség és tulajdonképpen Hope oldotta meg, aki az egyik koncertjükön megbeszélt mindent az ARMYkkal és a támogatásukat kérte, akik kisebb nagyobb lelkesedéssel, de végül sok boldogságot kívántak neki. Hisz ők is kezdték lassan megérteni, hogy igenis az számított a legnagyobb boldogságnak, hogyha a kedvencük is az volt. Pont ezért mostanra már elült minden és mivel kitartóvá vált a kapcsolatuk, ezért már szétszakítani sem próbálták őket. Az egyszer biztos, hogy jócskán megharcoltak ezért a kapcsolatért. De a fiúk és én is nagyon örültünk nekik és mindig mellettük voltunk a nehéz időkben.

When the sound reaches you... / Befejezett /Where stories live. Discover now