When the sound reaches you... / Befejezett /

13.fejezet

Sziasztok^^

Ígéretemhez híven itt is van az új rész :) Szeretném megköszönni ezt a sok megtekintést és csillagokat, meg persze a hozzászólásokat :) Nagyon örülök mindnek^^ A részekkel kapcsolatban pedig még annyit szeretnék mondani, hogy minden vasárnap várhatóak majd. Jó szórakozást a fejezethez !

  ---------------------------------------------------------------------------------------------------  

- Sunny szemszöge -

Egy hónap alatt elintéztem mindent, ami fontos volt. Kezdve a korai nyelv tanulásával, amivel egész jól haladtam, ugyan olvasni nem tudtam, de beszélni és megérteni nagyjából már igen. Mindig is csodálkoztam, hogy a matekon és egyéb értelmetlen tantárgyakon kívül a nyelveket milyen gyorsan megtudtam tanulni. Ez volt a negyedik nyelv amibe belekezdtem és már egész jól haladtam. Az útra azért vészhelyzet esetére bepakoltam az angol-koreai szótárat és reméltem, hogy ha valamit nem tudok akkor majd ez segítségemre lesz. Anyáékkal nagy nehezen megbeszéltem, hogy tényleg minden el van rendezve; igen az egyetem is. Ezt vagy százszor el kellett mondanom, sőt még le is ellenőrizték. Oké, hogy néha feledékeny meg bohókás voltam, de azért az ilyeneket még én is el tudtam intézni.

- Mindent bepakoltál ? - kérdezte apa aggodalmasan.

- Igen - válaszoltam mosolyogva.

- Az útlevelet is ? - nézett rám anya.

- Azt is.

- És a.......

- Nyugi, minden bent van és ne aggódjatok miattam, hisz ott lesz a megbízható és felelősségteljes Bell - tettem hozzá, hisz általában a tudat, hogy a szerintük éretlen lányuk mellett ott volt Bell, mindig megnyugtatta őket. Nem csodáltam, mindig is vigyázott a körülötte levőkre és néha jobban figyelt rájuk, mint magára. Nem tudtam hogy csinálta.

Beszálltam a kocsiba és egész út alatt a szüleimet hallgattam, akik jobbnál jobb tanácsokkal láttak el. Azért nem a seregbe készültem, úgyhogy nem értettem, mire volt ez a nagy felhajtás. Viszont emiatt nem is vitáztak ebben az egy hónapban, sőt még azon is elgondolkoztak, hogy lehet mégis kibírják egymás mellett. Emiatt én is boldog voltam, hisz már régóta nem volt ilyen hangulat a családban. Ezelőtt állandóan a pénzről folyó vitájukat hallgattam, aminek nem volt semmi értelme, hisz gazdagok voltunk. Miért veszekedtek mégis arról, hogy ennyi pénz nem lesz elég ? Én sem tudtam, de szerintem ők sem.

Megérkeztünk a repülőtérre és mivel tíz óra volt, nem igazán voltak sokan, ennek örültem is. Az egyetlen amit utáltam Londonban az a tömeg. Előjöttek azok az emlékek, amikor négy éve ugyanitt álltam a szüleimmel és Belléket búcsúztattuk. Hihetetlen volt, hogy most én voltam az, aki elmegy; ki tudja mennyi időre. Megfogattam magamnak, hogy nem sírok, de mégis kicsordult pár könnycsepp a szememből, amikor is megláttam, hogy a szüleim szeme könnyes. Jó szorosan megöleltem őket és lassan megindultam a terminál felé. Nem néztem vissza egészen addig, amíg már csak egyszer tehettem meg. Akkor viszont megfordultam és egy hatalmas mosollyal köszöntem el a szüleimtől, önmagamhoz híven hülyét is csináltam magamból.

- Szeretlek titeket ! Vigyázzatok magatokra ! Egyetek sokat ! És hívjatok néha ! - kiáltottam, mire a mögöttem toporgó idős hölgy rám szólt, hogy mozduljak már.

- Szépen is lehetett volna kérni - suttogtam sértetten és megindultam előre.

A repülőn ülve elővettem a fülhallgatómat és zenét hallgatva gondolkoztam azon, hogy vajon milyen is lesz Korea és csak remélni tudtam, hogy megtalálom Bellt, ugyanis meglepetést akartam neki szerezni azzal, hogy hirtelen betoppanok hozzá. Ráadásul végre találkozhattam a BTS-el akikről már hallottam egy s mást és kíváncsi voltam, hogy vajon a valóéletben milyenek. Támadt egy ötletem, ezért küldtem egy üzenetet Bell anyukájának, akitől megkérdeztem, hogy milyen címre kell majd mennem, ha lepakoltam a saját lakásomban. Apuék még azt is elintézték, hogy legyen egy. Csendes környéken volt elvileg, aminek egy kicsit örültem, így legalább mások zavarása nélkül gyakorolhattam a koreográfiákat.