Sziasztok^^
Remélem jól telik a nyaratok :) Élvezzétek ki; halgassatok sok BTS-t, menjetek el sokat a barátaitokkal és kapcsolódjatok ki, bár ilyen melegben elég nehéz megmaradni, de bízom abban, hogy nektek sikerül :D Fighting ! A részhez pedig nagyon jó szórakozást kívánok nektek !^^
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Változott a felállás, ugyanis most én nem tudtam utolérni Jint, mivel hosszú lábaival olyan gyorsan ment, hogy képtelen voltam lépést tartani vele. Nem tudtam, hogy mi baja lett hirtelen, de talán köze volt hozzá az előbbi oppázásom. A két ARMY pedig tovább követett minket és talán még nálam is jobban igyekeztek utolérni a BTS tagot. Végre megállt, de én a nagy sietség miatt nekimentem a kocsival együtt.
- Jaj, sajnálom - léptem gyorsan mellé.
- Semmi...baj - válaszolta nagy nehezen, de a fejét a gumicukrok felé fordította.
- Valami go...- kérdeztem volna, de hirtelen megjelent mögöttem a két lány és félénken rám, majd Jinre néztek.
- Öhm - kezdett bele az egyik - ha nem zavarunk, akkor esetleg kérhetnénk egy autogramot ? - kérdezték.
- Persze - mondta a meglepett fiú, de előtte még rám szólt. - Te addig keresd meg a cukrot, amit akartál.
- Oké - bólintottam zavartan, majd mosolyogva ott hagytam a lányokkal együtt. Amíg a savanyú cukrot kerestem egész végig azon járt az agyam, hogy vajon Jin direkt küldött-e el, és ha igen akkor miért. Még csak rám se nézett, mikor beszélt hozzám és ez egy kicsit zavart. Most már nem is voltam zavarban, hanem csak kicsit mérges, de én se tudtam miért. Végre megtaláltam a keresett édességet és azzal együtt visszamentem oppához, aki most már egyedül volt. Figyelemre se méltatva bedobtam a zacskót a kocsiba és megfogva el kezdtem tolni most már a húsok felé. Valószínűleg látszhatott rajtam, hogy valami bajom volt, ugyanis egy idő után Jin megpróbált beszélgetést kezdeményezni, de én mindig annyival előrébb mentem, hogy ne sikerülhessen neki. Szerencsére megérkeztünk a többiekhez, akik épp azon veszekedtek, hogy milyen ízű fagyit válasszanak; hát igen, az élet nagy problémái voltak ezek.
- Kiki... - szólt hozzám Jin, de én gyorsan otthagytam a kocsit és odamentem a hangos társasághoz.
- Jó, hogy jössz Kiki - nézett rám hálásan V - szerinted melyik fagyit válasszuk ? - mutatott háromfélére; lime-mentásra, kekszesre és karamellásra, amiben még darabkák is voltak.
- Hm...
- Kekszes - suttogta Sunny, V és Jimin.
- Khm...lime-mentás - köhögte Rap Monster és Suga.
- Karamellás, óóóó, karamellaaaa - dúdolászta JungKook és J-Hope.
- Legyen - kezdtem el köröket írni a levegőben az ujjammal - karamellás - esett végül arra a választásom.
- Tudtuk mi, hogy mellettünk állsz - vigyorgott rám a két nyertes.
Erre csak elmosolyodtam és követtem a többieket a húsok felé.
- Minden rendben ? - kérdezte Jimin.
- Igen, miért ne lenne ? - válaszoltam.
- Hát, eléggé furák vagytok Jinnel mióta visszajöttetek. Csak nem történt valami ?
- Nem dehogy - ráztam meg a fejem nem túl hitelesen.
- Biztos ? - vonta fel a szemöldökét és megbökte a karomat.
YOU ARE READING
When the sound reaches you... / Befejezett /
Fanfiction/Jin ff./ " Rettegek tőlük, de az mégis miért van, hogy ők kivételek ? Miben másabbak, mint a többiek ? " Egy angol lány kénytelen elköltözni Dél-Koreába szüleivel. Mindig alkalmazkodik, soha nem mond ellent és igazán visszahúzódó természet. De vajo...