When the sound reaches you... / Befejezett /

24.fejezet

Sziasztok^^
Visszatértem sok-sok élménnyel és brutál fáradtan. Olyan szinten kifárasztottak, hogy tegnap élni is alig volt kedvem. De ettől függetlenül nagyon jó volt 😁 Meglepetésként hoztam nektek egy részt, mivel holnap kezdődik a suli, így egy kicsit feldoblak titeket 😊 ( És remélem, hogy mindenkinek jól telt a nyara és ki tudta magát pihenni^^ ) Már, ha sikerül XD A következő vagy hétvégén vagy pedig jövő hét elején várható 😆 Nagyon jó szórakozást a fejezethez és mindenkinek szép iskola előtti napot !

-------------------------------------------------------------------------------------------------     

- Jimin szemszöge -

Néztem Kiki távolodó alakját és rájöttem, hogy ő volt az első ember, aki faképnél hagyott. Még szarabbul esett, hogy ő lány volt. Ráadásul az a lány, aki tetszett. Azt túléltem, hogy elfordította a fejét és jobban belegondolva én sem gondolkoztam normálisan. De, hogy egy másik srácért hagyott itt az már egy kicsit fájt. Eddig nem hittem volna, hogy bármelyikünk iránt is érez bármit, de kezdett úgy tűnni, hogy tévedtem. Rájöttem, hogy kisajátítási vágyam lett vele szemben és eldöntöttem, hogy csak azért is elérem, hogy rám nézzen.
E gondolatok közepette fáradtan dőltem hátra a homokban és néztem a csillagos eget; azt, amit nem rég még vele bámultam...

- Kiki szemszöge -

Soha életemben nem futottam még ilyen gyorsan és a végére már azt hittem, hogy a tüdőmet is kiköpöm. Egy percre megálltam az ajtónk előtt, hogy kicsit összeszedhessem magamat és reméltem, hogy Jint még itt találom. Lassan benyitottam, de úgy tűnt senki sem tartózkodott bent. Odaszaladtam a kanapéhoz és mint ahogy azt elsőre sejtettem a dzseki eltűnt. Akkor valóban nem csak én képzeltem azt, hogy ő beszélt a vonal túlsóvégén. Szomorúan dőltem neki a falnak és csúsztam egyre lejjebb, míg el nem értem a földet. Felhúzott lábakkal bambultam előre és gondolkoztam Jinen. Közben észre se vettem, hogy mégis volt bent valaki. Halkan felém sétált és leguggolt elém.
- Szóval visszaértél - mondta szemrehányóan Kim...Seok...Jin. Nem is hittem hirtelen a szememnek, ezért nagyokat pislogva próbáltam észhez téríteni magamat, de valóban ő volt előttem, bár elég furcsán nézett ki. A fehér inge félig ki volt gombolva és a barna haja is össze-vissza állt, ráadásul a beszéde sem volt normális.
- Minden rendben ? - kérdeztem nagyot nyelve és oldalra nézve észrevettem egy üveg sojut a földön. Nagyot sóhajtva néztem rá és el nem tudtam képzelni, hogy honnan szedte - Te berúgtál ?
- Nem - rázta meg a fejét lassan. - Csak egy picit - mutatta az ujjával, mire felnevettem. Egész aranyos volt így, viszont ez a gondolatom egy szempillantás alatt meg is változott.
- Haragszom rád - nézett rám dühösen és még csak fogalmam sem volt, hogy miért akadt ki ennyire. Na jó, volt pár tippem, de nem hittem, hogy ez szúrta volna a szemét.
- Figyyelj...- kezdtem volna magyarázkodni, de hirtelen előre dőlt és két kezével megtámasztotta magát a fejem mellett. Ijedten néztem rá és éreztem, hogy a gyomrom görcsbe rándult. - Jin...megijesztesz - mondtam enyhén remegő hangon, de erre még mindig csak egy dühös ábrázat volt a válasza.
- Én is megijedtem, amikor nem találtalak itt, aztán rájöttem, hogy Jiminnel vagy. Miért hazudtál nekem arról, hogy nem tetszik ?
- Mi ? Dehát én nem is...- szabadkoztam volna továbbra is, ugyanis valamit nagyon félreértett, hisz nekem Jimin csak egy barát volt. Nem is értettem, hogy miért nem hitt nekem. Nem szabadott volna elmennem egy barátommal kicsit kikapcsolódni ? Ezt mind a fejéhez vágtam volna, ha megtudtam volna szólalni, ugyanis még be sem fejeztem az első mondatomat, amikor is hirtelen még közelebb hajolt és ajkaival először csak súrolta a számat, majd gyengéden megcsókolt. Kitágult szemekkel meredtem előre és toltam volna el, de mégsem tettem, ugyanis egyáltalán nem volt erőszakos és jól esett ez a közelsége az előbbi tekintete után. Mintha minden düh kiszállt volna belőle és csak a kedvesség és gyengédség maradt. Óvatosan megérintettem a mellkasát és lehunyva a szememet visszacsókoltam. Az ajkai érintése az enyémeken olyan érzéseket váltott ki belőlem - hacsak kis időre is - amit még senki másnál nem tapasztaltam. A mellkasom környékén melegséget sőt, forróságot éreztem és azt kívántam bárcsak örökké tartott volna ez a pillanat. Távolabb hajolt tőlem és megérintve az arcomat elmosolyodott, majd hirtelen oldalra dőlt. Ijedten hajoltam fölé és szólongattam, de mindhiába. Teljesen pánikba estem, amikor is Sunny, V, Rap Monster és J-Hope jött be az ajtón sietve.
- Kiki mi történt ? - kérdezte aggódva J-Hope.
- Elájult - mutattam a kifeküdt Jinre és a torkom is összeszorult, ahogy ránéztem.
- Ááááá - esett le V-nek és kínosan elkezdett röhögni -, tudod, történt egy kis baleset. Ne aggódj csak elaludt.
- Ezt meg, hogy érted ? - értetlenkedtem továbbra is.
- Sunnyval kötöttem egy fogadást, amit el is veszítettem. Csakhogy Jin megitta helyettem a büntetést.
- De miért ?
- Mondtam neki pár olyan dolgot, ami egy kicsikét kiakasztotta - legyintett, de ezzel nem segített abban, hogy jobban megértsem.
- Holnapra jobban lesz - tette hozzá a leader és J-Hopeal együtt felszedték a földről az alvó fiút.
- Tényleg - jutott még Hope eszébe valami. - Jimint hol hagytad ?
- Hm, az egy hosszú történet - néztem zavartan a földre és még véletlenül sem rájuk. Most már nem csak Jin, hanem Jimin miatt is rosszul éreztem magamat. Nem kellett a kioktatás, bár J-Hope nem tett volna ilyet, de inkább nem akartam említeni semmit. Valahogy úgy sejtettem, hogy Jimin úgyis elmondja helyettem.
- Várjunk - torpant meg Rap Monster -, te Jiminnel voltál ?
- Aish - jajdult fel Hope és gyorsan rám kacsintott jelezve, hogy hagyjam rá -, siessünk leszakad a karom.
- Jól van, jól van -, de erről mi még beszélünk - nézett vissza rám a leader. Viszont Hope arckifejezéséből arra következtettem, hogy nem fogja hagyni. Csak arra lettem volna kíváncsi, hogy ezt mégis hogyan tervezte. Csendben ácsorogtam még mindig az ágyam mellett és hirtelen eszembe jutva az előbbi csók éreztem, hogy egyre kezdett vörösleni a fejem. A lábam is kezdte megadni magát, így fáradtan roskadtam le az ágyamra és tettem a szememre a kezemet. Ilyen állapotban akár kész fűtőtestnek is elmentem volna úgy égett a fejem.
- Öhm...asszem én megyek - szólalt meg Taehyung és elköszönve tőlem meg Sunnytól elhagyta a szobát. A barátnőm ezek után sem szólalt meg, csak leült az ágyamra és türelmesen várta, amíg magamtól is elkezdek beszélni. Kellet még pár perc, míg összeszedtem magamat és egyáltalán rá bírtam nézni.
- Mesélj - dőlt el végül mellettem és úgy nézett rám.
- Azt hiszem valami baromi rosszat csináltam - fogtam meg a fejemet. - Akarom mondani csináltunk.
Hisz végülis nem csak én voltam ebben az egészben a ludas, ráadásul ő kezdeményezett. Oké, hogy többet ivott a kelleténél, de akkor is.
- Ugye nem ? - mosolyodott el sejtelmesen, mire csak erőtlenül bólintottam és idegesen a hajamba túrtam.
- Teljesen elszúrtam a barátságunkat, ugye ?
- Ki tudja lehet, hogy holnap nem is fog emlékezni rá - nevetett fel, de én már kevésbé találtam ezt ilyen viccesnek.
- Ne mondj ilyeneket.
- Hé, legalább akkor helyre tudnád hozni a barátságotokat, de szerintem így is rendben van az. Csak te spilázod túl.
- Azt mondod ? - néztem rá kimerülten.
- Azt - mosolyodott el.