When the sound reaches you... / Befejezett /

6.fejezet

Sziasztok ^^

Kezdem rögtön azzal, hogy meg van a 100 megtekintés, amit nagyon köszönök *-* A csillagokat és hozzászólást már nem is említem, hisz tudjátok, hogy azok is mindig nagy örömöt okoznak.  Nyugodtan írhattok, hogy mégis milyennek találjátok a sztorit és az esetleges megfigyeléseiteket is szívesen olvasom. Igyekszem mindenre válaszolni. A részhez túl sok hozzáfűznivalóm nincsen csak annyi, hogy jó szórakozást ! :) 

-------------------------------------------------------------------------------------------------   

Valamikor éjjel ébredtem fel a BTS lakásában lévő kanapén és enyhén lüktető fejjel néztem körül. A homlokomról ennek következtében leesett egy hideg törülköző, de ezt figyelmen kívül hagyva kitapogattam a telefonomat az asztalon és megtalálva megnéztem az időt. Három óra volt, ami azt jelentette, hogy két óra múlva a srácok is kelnek. Visszagondolva a tegnap este történtekre kirázott a hideg és inkább visszabújtam a takaró alá, de hiába próbáltam elaludni, nem ment. Túl sok volt nekem a fiúkkal való érintkezés, ami kis híján kipurcantott.....na jó azért nem, de elég közel jártam hozzá. Felálltam és kinyitva egy szekrényt megnéztem, hogy találok-e valami fájdalomcsillapítót a fejemre. Nem került elő hiába kerestem, ezért úgy döntöttem megnézem a fürdőben lévő szekrényben, hátha ott tartják. Kinyitottam és sikeresen kiesett belőle egy fogkrém, majd azt követte egy arckrém és mindez jó hangosan csattant a mosdókagylóban. Vártam pár percet, hogy nem-e felébresztettem valakit, de mivel csak halk szuszogás és valaki horkolása hallatszódott ki, úgy tűnt tovább aludtak. Visszapakoltam a cuccokat és hasogató fejjel visszamentem a kanapéhoz. Végül bevizeztem a törölközőt és rárakva a fejemre visszafeküdtem aludni, de ez a fejem miatt nem igazán sikerült. Idegesen lerúgtam magamról a takarót és a plafont bámulva elkezdtem bárányokat számolni. Nem mintha sokat segített volna, de mindegy. Valaki csoszogására felültem és megpróbáltam beazonosítani az illetőt.

- Bocsi - suttogta - felébresztettelek ?

- Nem, dehogy. Nem bírtam aludni.......

- Esetleg kérsz valamit enni ? - kapcsolta fel a villanyt a konyhánál.

- Hajnali háromkor ? - csodálkoztam - Köszi, de nem.

- Hát jó......akkor egyedül eszek - vonta meg a vállát és kinyitva a hűtőt elkezdte tanulmányozni a tartalmát.

- Viszont - álltam fel és megtámaszkodva a pulton ránéztem - egy fájdalomcsillapító jól jönne.

- Máris hozom - mondta Jin és visszament a szobájukba.

Én addig helyet foglaltam az egyik bárszéken és a fejemet a hűvös asztalra téve behunytam a szememet. Nem tudtam, hogy mikor osszam meg a dolgokat a fiúkkal, már pedig jó lett volna, így legalább nem néztek volna enyhén furának. Az, hogy nem voltam őszinte csak annyit jelentett, hogy még nem bízom bennük eléggé, bár szerintem ez érthető volt. Ki lenne képes egy hét ismeretség után erre ? Természetesen senki.........talán a rajongók, bár ők nem minden féleképpen az embert látják egy idolban.

- Tessék - rakott a fejem mellé egy fehér pirulát és egy pohár vizet.

- Köszönöm Jin - néztem rá hálásan és gyorsan bevettem a gyógyszert.

- Még mindig rosszul vagy ? Ne vigyelek el orvoshoz ?

- Egy kicsit és nem - mosolyodtam el halványan

- Hát jó, de szólj, ha mégis.

- Te leszel az első akinek megemlítem - nevettem fel, amitől belenyilallt a fájdalom a fejembe.