When the sound reaches you... / Befejezett /

34.fejezet

 Sziasztok^^

Nagyon késői órákban, de itt is van az újabb rész. :) Nem történt benne túl sok dolog, viszont azt előre megmondom, hogy a következő részek miatt biztos, hogy utálni fogtok... XD De ne feledjétek, hogy minden rossz után jön valami jó is. ;) Jó szórakozást mindenesetre ehhez a fejezethez !

  -------------------------------------------------------------------------------------------------    

- Sunny szemszöge -

Néha elgondolkozom azon, hogy miért is a tánc lett az én szenvedélyem, aztán rájövök, hogy ez mind Bellnek köszönhető. Lehet, hogy másoknak furcsa, amiért ennyi mindenben ő az akit említek, de ez az igazság. Kisebb korunkban inkább volt ő az anyukám, mint sem a legjobb barátnőm. Nem tudom mi lett volna velem nélküle, de ez fordítva is így van. Ebben semmi egó növelés nem volt, egyszerűen tudom, főleg ha belegondolok, hogy min kellett keresztülmennie mielőtt még velem találkozott volna. Ezeket pedig honnan tudom ? Abban a kórházban találkoztunk először, ahova őt is bevitték még régebben; pontosítva azt az esetet követően. Mindent hallottam az ott dolgozóktól, akik ezen csámcsogtak; nem mintha túl sok közük lett volna hozzá. Talán ezek után határoztam el, hogy mellette leszek bármi is lesz. Őrültség csak mert nem is ismertem ? Lehet, de én köztudottan is mindig furcsa és nem normális ember voltam.

- Min gondolkozol már megint ennyire ? - ütött a fejemre egy magazinnal HaNeul.

- Az élet értelmén - néztem rá szórakozottan és belekanalaztam a fagyimba.

- Te komolyan szoktál ilyen értelmes dolgokon is elmélkedni ? - nézett rám lesokkolva MyungDae.

- Én valójában egy nagyon okos ember vagyok - magyaráztam felszegett állal.

- Szerintem mi teljesen mást gondolunk az okos szó fogalmán - kezdett el köhögni Neul miután sikeresen félrenyelte az üdítőjét.

- Jéé, csak most vettem észre, hogy mit is iszol - csodálkozott továbbra is egyetlen fiú társaságunk.

- Szedd föl a földről az álladat, ugyanis ez cukormentes - magyarázta a lány megigazítva a feltűzött haját.

- Mit is hittem... - emelte a plafon felé a tekintetét HaNeul fogyókúrájára célozva. - Meddig is akarod ezt csinálni ? Ugyanis hamarosan el fogsz fogyni.

- Ez igaz - bólogattam hevesen. - Szeretnéd, hogy csináljak egy prezentációt a fogyókúra veszélyeiről ? - néztem rá nagy szemekkel.

- Te tudod, hogy mit jelent ez a szó ? - döbbent le mind két barátom, mire sértetten ütöttem rá a karukra.

- Néha olyan gonoszak tudtok lenni - fújtattam. - Bell tanította meg nekem még régebben.

- Ó, igen, a híres barátnőd - mosolyodott el HaNeul. - Igazán bemutathatnál egyszer neki, ugyanis a hallottak alapján egész normálisnak tűnik.

- És még jól is néz ki - mondta elégedetten MyungDae.

- Mit is mondtál ? Mintha nem halottam volna rendesen - nézett rá villámokat szóró szemekkel, mire a fiú védekezően összehúzta magát.

Nevetve figyeltem őket, amikor is kinézve az ablakon megpillantottam egy ismerős alakot. Magam se tudtam miért, de sietve felugrottam a székemről, ami a hirtelen mozdulatom miatt fel is borult. A kávézóban ülők tekintete mind felém szegeződött és zavartan néztem a szintén engem bámuló barátaimra. A tekintettem mégis szemmel tartottam a fiút, ezért gyorsan bekanalazva a fagyim végét - ezzel agyfagyást okozva magamnak - bocsánatot kértem az előttem ülőktől és sietve elhagytam az épületet. Szinte futnom kellett, hogy utolérjem, ugyanis ő már áthaladt azon a lámpán, ami kezdett zöldből-pirosra váltani, ezért jócskán kellett sietnem, hogy elkerüljem a felém haladó autókat. Kinyújtva a kezemet fogtam meg a vállát és köszöntem rá.