When the sound reaches you... / Befejezett /

31.fejezet

Sziasztok^^

A meglepetésemmel meg is érkeztem, amihez túl sok hozzáfűznivalóm nincs is, csak annyi, hogy jó szórakozást hozzá !

U.I.: Megsúgom nektek, hogy a történet felén már túl vagyunk^^

-------------------------------------------------------------------------------------------------

A hallottakon elgondolkozva néztem vagy magam elé vagy pedig a hozzám beszélő igazgatóra, aki miután észrevette, hogy nem igazán figyelek csöndben maradt és megvárta, amíg magamhoz térek. Kellett hozzá pár perc, mire ez végre sikerült.

- Ezt ne említse az apjának, de kérem gondolkozzon el még a végleges döntésen. Látom, hogy mennyire keményen dolgozik és eddig csak dicsérő szavakat hallottam a munkájáról - mondta és fel véltem fedezni egy halvány mosolyt is a szája sarkában, bár lehet, hogy csak beképzeltem. Abban a helyzetben ezen sem csodálkoztam volna.

- Rendben - köszörültem meg a torkomat, majd lassan felálltam és meghajolva kibotorkáltam az ajtón, aminek először neki mentem, ugyanis nem húzni akartam, hanem tolni. Kicsit sem nézett furcsának a főnök, dehogy.

Kilépve a folyosóra megpillantottam Sugát, V-t és Jint, akik mind azonnal megörültek, amint megláttak. Nem vették észre szerencsére, hogy valami nagyon nem volt okés, ugyanis jó kedvet játszva tereltem őket a kocsi felé. Az út végére akár rá is jöhettek, hogy mégsem voltam olyan jól, ugyanis még olyan dolgokon is szakadtam a röhögéstől, amik egyébként baromira nem voltak viccesek. Aztán majdnem hanyatt vágódtam a kocsi kiszállás közben. Ebben Jin akadályozott meg, ugyanis gyorsan elkapta a karomat és visszarántott álló helyzetbe. Zavaromban azt se tudtam merre nézzek és gyorsan előre futottam egészen a fürdőszobáig, majd becsapva magam után az ajtót szép lassan lecsúsztam rajta egészen a földig. Felhúztam a lábaimat és rátéve a térdemre a fejemet néztem ki a fejemből és próbáltam rendbe rakni az érzéseimet és persze a gondolataimat, amik kicsit sem voltak a helyükön.

- Kiki, bejöhetek ? - hallottam meg Sunny hangját, mire lassan felálltam és kinyitottam neki az ajtót, de amint belépett vissza is zártam. Leültem újra a földre és bámultam ki a fejemből. Nem akartam semmire se gondolni és reméltem, hogy majd szőke barátnőm eltereli a figyelmemet valamivel. - Minden rendben ? - foglalt helyet velem szemben és biztatóan rám mosolygott.

- Persze - vágtam rá színtelen hangon.

- Esetleg mondott valamit a Big Hit igazgatója ?

- Talán - válaszoltam egy kis idő múlva. Pedig reménykedtem benne, hogy nem térünk megint vissza.

- Megfenyegetett ? - húzta el a száját.

- Nem, dehogy - ráztam meg a fejemet. - Igazság szerint ez az egész nem is az ő ötlete - kezdtem bele és kifújva a levegőt komolyan belenéztem Sunny szemébe. - Amit most fogsz hallani az szigorúan maradjunk köztünk. Nem akarom, hogy a fiúk is tudjanak róla - mosolyodtam el szomorúan. - Apám azt akarja hogyha végeztünk az albummal, kimenjek Amerikába - lettem egyre halkabb és a tekintetem is fokozatosan elsötétült, de nem sírtam. Egyszerűen elegem volt mindenből és csak azért is megfogattam magamnak, hogy mostantól visszatartom bármennyire is nehéz. Nem akartam, hogy mások aggódjanak értem, főleg a fontos emberek, mint az előttem lefagyott barátnőm. Nem vicceltem, tényleg úgy tűnt, mintha csak egy film jelenetet állítottam volna meg. Nem volt se hang, se reakció. Tátott szájjal bámult a szemeimbe és a végére már azt hittem, hogy a nyála is kifolyik, de ez még pont nem történt meg.

- Mit-mit is mondtál ? Nem értem...ez most ugye csak olyan vicc, mint a nyulaim a Holdon ? - kérdezte összezavarodva, de válaszképpen csak lassan megráztam a fejemet. - Ezt nem hiszem el...miért teszi mindig ezt az apád ? Miért veszi el mindig a legjobb barátnőmet ? - csuklott el a hangja és idegesen megtörölte a szemét. - Beszélni fogok vele, ez így nem mehet tovább. Mi az, hogy mindig irányítani akarja az életedet ? És különben is, te miért hagyod ? - hadarta én pedig döbbenten néztem rá és a kirohanására. Rég láttam ilyennek, ellenben az utolsó dologgal igazán tisztában lehetett volna.