When the sound reaches you... / Befejezett /

35.fejezet

Sziasztok^^

Itt a várva várt cuki-muki rész... Gondoljátok ti :D Már előre érzem, hogy nagyon utálni fogtok... Se baj XD Majd fogtok szeretni is :D De ne féljetek, nektek nem fog fájni... majd helyette másnak... Ilyen jó kis bevezetés után jó szórakozást azért a részhez !^^

-------------------------------------------------------------------------------------------------   

Mindent nagy odafigyeléssel terveztem meg Jimin szülinapjára és szerencsére a koreográfusukkal is meg tudtam beszélni, hogy a mai napot had hagyja ki a szülinapos. Eleve mindig tovább bent maradt gyakorolni és ezért bőven megérdemelte ezt a kis szünetet. Ez a tegnap estével sem volt másképp, így elég morcos fejjel nézett rám, amikor bementem hozzá és elkezdtem keltegetni. Én már felöltöztem és reggeliztem is, ezért már csak Jiminnek kellett volna elkészülnie, de ő még csak az ágyból sem akart kikelni.

- Jimiiiin - lökdöstem továbbra is.

- Csak még öt percet - motyogta.

- Te akartad, hogy veled töltsem a napot, de úgy látom, hogy mégsem olyan fontos. Ha így van, akkor nem megyek veled sehova - magyaráztam durcás hangon, mire azonnal felült és mosolyogva nézet rám.

- Adj öt percet és mehetünk - kérte és kipattanva az ágyból kitolt a szobájukból, hogy fel tudjon öltözni.

Eközben én próbáltam kiverni az előbbi látványt a fejemből, ugyanis Jimin egy szál bokszerben aludt, ami nekem fel se tűnt egészen addig, míg fel nem állt. Vörös fejjel pakoltam még be pár dolgot a táskámba és dúdolgattam folyamatosan a figyelmem elterelése gyanánt. Már előre mosolyogtam Jimin különböző reakcióin a rá váró dolgok miatt. Elég sokat gondolkoztam az elmúlt napokban és végül egy tökéletes tervet találtam ki. Egészen büszke voltam magamra.

Az öt percből lett harminc, de nem bántam, legalább még tudtam egyeztetni a fiúkkal a meglepetés videóval kapcsolatban, amit már előre vártam. Szerencsére azzal is kezdtünk és Jimin még csak nem is sejtett semmit. Elég vicces fejet vágott, amikor berángattam a moziba és azon belül egy "romantikus" filmre. Csak azon csodálkoztam, hogy nem tűnt fel neki az, hogy rajtunk kívül tulajdonképpen senki sem tartózkodott a teremben. Helyet foglaltunk legelöl és izgatottan néztem felváltva a vászonra és a mellettem ülő fiúra, aki mintha feszengett volna egy kicsit, de nem értettem miért. Aztán elkezdődött a kis videó, amin ő szerepelt, ahogy egyre jobban növekedett és hülyébbnél hülyébb képek is előkerültek, amin mindig elröhögtem magamat. Főleg azon a képen, amin J-Hope egy csomó chipset nyomkodott az alvó fiú szájába, aztán volt egy, amin épp JungKook írta azt a fejére, hogy "manó". Jimin egész végig csak fogta a fejét és zavarában folyton a hajába túrt, bár még így is feltűnt, hogy vörös lett az arca. Aztán a vége felé közeledve beraktunk egy felvételt, amin a fiúk, Sunny és én énekeltük Jiminnek a szokásos boldog születésnapot dalt. Ebben a pillanatban oldalról kezdtek beszállingózni a tagok kezükben egy kicsi tortával és élőben is belekezdtek az éneklésbe, amihez felállva én is csatlakoztam. Jimin csak tágra nyílt szemekkel bámult ránk és azt se tudta mit szóljon. Láttam rajta, hogy egy kicsit meghatódott, de a közbeszólásával próbálta leplezni ezt.

- Rólam csak jó képeket lehetett összeválogatni - nézett elismerően az elsötétült vászonra, ezzel takarva az arcát.

- Nehogy elsírd magad - kezdte el JungKook ütögetni a hátát, amihez gyorsan csatlakoztak a többiek is. Ahogy a kezük csattant a hátán rögtön összerezzentem. Csodáltam, hogy szegény ilyen jól bírta.

- Hihetetlenek vagytok - hordozta végig rajtunk a tekintetét az ünnepelt.

- Ez főleg Kiki érdeme - szólt közbe Rap Monster és büszkén átkarolta a vállamat.