When the sound reaches you... / Befejezett /

10.fejezet

Sziasztok^^

Amint tudtam hoztam is az újabb fejezetet :) Egy kicsit talán rövidebb lett, de annál eseménydúsabb :D Mondjuk ezt majd ti eldöntitek XD És nagyon - nagyon köszönöm a csillagozásokat és azt, hogy egyáltalán olvassátok a történetemet^^ Jó szórakozást !

------------------------------------------------------------------------------------------------

- Jin szemszöge -

Dörgésekre ébredtem és fáradtan néztem körbe, hogy vajon mi történt. Elhúztam a függönyt és azonnal észrevettem, hogy vihar van. Csodálkozva néztem a mélyen alvó szobatársamat, akit még ez sem ébresztett fel. Meg akartam bizonyosodni róla, hogy még él, ezért fogtam a párnámat és megdobtam vele, erre csak átfordult a másik oldalára és tovább aludt békésen. Kisétáltam a folyosóra, ahol észrevettem a maradék öt tagot diskurálni. JungKookék szobája nyitva volt, így beléptem megnézni, hogy Kiki alszik-e, de nem volt bent, ellenben a földön találtam egy papírt.

" Elmentem egy kicsit levegőzni, majd egy óra múlva jövök. Ne aggódjatok nem lesz semmi bajom. Vigyázok én magamra. Kiki" - állt rajta, mire gyorsan kimentem a fiúkhoz, most már tudtam miről beszélgettek.

- Meg van ? - kérdeztem végig nézve a társaságon és a kétségbeesett arcuk láttán már meg is kaptam a választ - Szóval nincs.....

- Most mi legyen ? - kérdezte J-Hope.

- Kezdjük el keresni - válaszolta Rap Mon - mást nem tehetünk. Francba, még csak telefon sincsen nála - fogta a fejét ingerülten.

- Ha megtaláljuk esküszöm, hogy egy órás kioktatásban fog részesülni - mondta Jimin.

- Sajnálom srácok.........az én hibám, mivel elaludtam - magyarázta Kook, mire V összeborzolta a haját. - Ne magadat hibáztasd kicsi Kook. Meg fogjuk találni - tette hozzá.

- Szerintem, amilyen makacs úgy is elment volna, ha fent vagy és tiltakozol - veregettem meg a hátát.

Megbeszéltük, hogy szétválunk és megkeressük a környéken, valószínűleg nem ment messzebb. A vihar miatt ugyan lényegesen lassabban tudtuk haladni, de ez sem zavart minket túlságosan. Kiki apja valószínűleg megölt volna minket, ha a lányát elveszítjük egy idegen országban. Az eső szakadt és szinte a fölém tartott esernyő sem segített sokat. Eközben villámok cikáztak az égen és csak remélni tudtam, hogy nem csap belém az egyik. A szabadban szinte senki sem tartózkodott vagy ha igen, akkor az illető épp egy fedett helyet keresett. Végül amellett döntöttem, hogy bemegyek pár kávézóba és boltba is, hátha ott megtalálom az eltűnt lányt. Első célom egy kisbolt volt, amit körüljártam ugyan, de nem találtam meg, így visszamentem a viharba. Természetesen mielőtt eljöttem volna, a hotelből gyorsan felraktam egy maszkot, meg egy baseballsapkát, hogy véletlenül se ismerhessenek fel, ha mások lettek volna a körülmények, akkor nem zavart volna, de eben a helyzetben nem lett volna túl szerencsés. Már egy ideje ki be mászkáltam a boltokból és kávézókból, de még mindig nem olt nyoma, így felhívtam a többieket.

- Megtaláltad ? - kérdezte Jimin reménykedve szólva bele a telefonba.

- Nem, én is csak ezt akartam kérdezni, de akkor még te sem jártál sikerrel - sóhajtottam és megpróbáltam közben túlkiabálni a feltámadt szelet.

- Mit tudsz a többiekről ?

- Hát, J-Hope azt hitte, hogy megtalálta, de kiderült, hogy egy másik lány volt az, aki felismerte őt, így egy ideig a lánnyal beszélgetett, mire újra neki tudott állni a keresésnek.

- Valahogy sejtettem, hogy lesz egy ilyen malőrje, mindegy, hívj ha megtaláltad - mondta, majd lerakta a telefont.

Fázva nyitottam be egy újabb kávézóba, ugyanis bőrig áztam, mivel az esernyőm megadta magát, így ki kellett dobnom. Odamentem a pulthoz és feltettem a ma már nem tudom hanyadjára ismételt kérdést.