When the sound reaches you... / Befejezett /

40.fejezet

Sziasztok^^

Hoztam nektek egy igazán érdekes folytatást, amiben mindenre fény derül. Illetve majdnem mindenre XD Kaptok meglepiként végre Jin szemszögéből is részt, amit remélem élvezni fogtok^^ Jó szórakozást a fejezethez !

  -------------------------------------------------------------------------------------------------  

- Jin szemszöge -

Utólag belegondolva rossz döntés volt csak távolról figyelnem Kikit ezalatt az idő alatt, amíg még itt volt. Mindenkit meglepett, amikor a szülinapom reggelén felkeltünk és ő már nem volt sehol. A bőröndje a hozzátartozó dolgai mind-mind felszívottak; vele együtt. JungKook, V és én bánatunkat ki is mutatva lettünk szomorúak amiatt, hogy egy szó nélkül lépett le. Én egyben mérges is, hogy ezt mind pont ezen a napon tette. A többiek pedig ki is mutatták nemtetszésüket. Suga a szokásosnál is morgósabb volt és nem igazán lehetett hozzászólni. A többiekből pedig csak úgy áradt a feszültség.

Ha mind jól belegondoltunk, akkor végül is megérthettük, hogy ez azért mégis csak egy nagy lehetőség volt neki. Velünk már végzett, hisz november utolsó napján hivatalosan is megjelent az albumunk és a vártnál sokkal nagyobb sikere lett. Elkezdődött a promóciózásunk hete is és vagy zenei műsorokba jártunk vagy pedig fanmeetingekre, amik már nagyon hiányoztak mind a hetünknek. Hiányoztak az ARMYk, de most még inkább hiányzott Kiki. Szinte kedvtelenül szálltunk be a furgonba és én végig az ablakon kinézve hallgattam a csendet. Még a menedzserünket is meglepte, hogy nem szórakozott senki sem. A legtöbben zenét hallgattak vagy a fejüket hátravetve aludtak. Viszont mikor megérkeztünk a találkozó helyszínére mind mosolyogva szálltunk ki a járműből és mentünk be az épületbe.

- Na jó srácok - csapta össze két tenyerét a menedzser miután egyedül maradtunk a váróban. - Ez így nem mehet tovább. El kell fogadnotok, hogy elment. Kész, vége. Higgyétek el, hogy nekem is hiányzik, de nem lehettek olyan önzőek, hogy nem veszitek azt figyelembe ez neki mekkora lehetőség is.

A hallottakat emésztgetve néztünk vele farkasszemet és mind tisztában voltunk azzal, hogy ugyan nem teljesen saját akaratából ment el, mégis ez egy jó lehetőség volt neki. Tudtuk, de nem akartuk elfogadni.

- Kivel fogok mostantól filmet nézni ? - szólalt meg váratlanul a maknaenk szomorúan. Jimin és V biztatóan átkarolták a vállát, hogy egy kicsit felvidítsák.

- A jövőben nem tudom senkinek sem húzni az agyát, aki ennyire kimutatná a reakcióját - mondta Jimin is halványan elmosolyodva.

- Nem tudok elmenni vele többet a titkos helyünkre - motyogta Hope is.

- Figyeljetek... - szólaltam volna meg, hogy ne csüggedjenek ennyire, de Suga megelőzött.

- Örülnék, hogyha nem úgy beszélnétek róla, mintha meghalt volna ! - állt fel hirtelen a székéről, ami a lendülettől fel is dőlt.

- Suga - nézett rá Rap Mon.

- Mi van ? - kapta felé a fejét, majd mivel a leaderünk nem szólt semmit sóhajtva távozott a helyiségből. Aggódva figyeltem az ajtót hátha visszajön, de nem tette. Itt volt ugyan a leaderünk, de ebben a helyzetben nem igazán akarta felhúzni még jobban YoonGit én viszont nem akartam, hogy egymaga maradjon a gondolataival. Néha ő is túl sokat agyalt egyes dolgokon emiatt gyorsan felállva utána mentem. Járkáltam egy ideig a folyosókon, de sehol sem láttam, aztán mégis ráakadtam. Ugyan csak a cipőjét láttam kikandikálni egy automata takarásából, de mégis tudtam, hogy ő volt az. Lassan felé közelítettem és neki dőlve az automata elejének álltam meg és fordítottam felé a fejemet. A térdére rakta a könyökét és a kezével támasztotta meg a homlokát, eközben pedig idegesen dobolt a lábával. - Miért vagy a szokásosnál is morgósabb ? - kérdeztem elmosolyodva. Érdekes volt így látni Sugát. Ritka alkalmak egyike volt, amikor valamin ennyire kiakadt.