When the sound reaches you... / Befejezett /

7.fejezet

Sziasztok ^^

Megérkeztem egy újabb résszel és ezzel együtt a hétfő is eljött. Nem tudom ki, hogy van vele, de én még mindig irtózom ettől a naptól, ezért is hoztam most ezt a fejezetet. Hátha valakinek a napját feldobja, aki ugyan így vélekedik erről a napról :D Jó szórakozást ! 

  ------------------------------------------------------------------------------------------------- 

  Másnap korán reggel keltem, hogy időben el tudjak készülni és ne kelljen a fiúknak várniuk rám. Apára rá se nézve léptem ki a házból és tudtam, hogy nem is érdekelte. Valószínűleg kicsit sem hatotta meg, ami valamiért szomorúan érintett, de most nem szabadott ezen gondolkoznom. A furgonhoz érve egyre gyorsabban vert a szívem és előre féltem, hogy vajon mit fognak szólni a tegnapi eltűnésemhez. J-Hope ráadásul a kirohanásomat is látta, így elkerülhetetlen volt, hogy ő is rájöjjön a titkomra. Ha ezt egyáltalán lehetett annak nevezni. Inkább egy átok, ami befolyásolta a jelenemet.

- Sziasztok - hajoltam meg, mielőtt beültem volna előre és félve fordultam egy kicsit hátra, hogy szemügyre vegyem a hét fiút.

- Kipihented magad ? - kérdezte Rap Monster, mire csodálkozva néztem rá és hirtelen megszólalni se tudtam.

- Öhm........igen - válaszoltam nem túl meggyőzően.

- Miért nézel így ? - csodálkozott V - Azért mentél haza, hogy megpróbáld kipihenni a múltkori esetet, nem ?

- Mi ? - kérdeztem és a tekintetem megakadt Jiminen, aki csak biccentve üzente, hogy sodródjak az árral - Vagyis....persze. Már sokkal jobban vagyok - mosolyogtam rájuk erőltetetten és előre fordulva néztem ki az ablakon, majd gondolkoztam el azon, hogy ezek szerint Jimin nem mondott el semmit. Kicsit örültem, hogy megbízhatóbb, mint amire számítottam, és úgy tűnt J-Hope sem említette meg nekik a tegnapi esetet. Ugyan ideges voltam, de ahhoz képest, ahogyan az elején éreztem magam, most egy fokkal jobb volt. Legalább már nem volt hányingerem a közelükben.

Táncpróbájuk volt, így a táncterembe lecuccolva elkezdték a bemelegítést én pedig leültem a földre és a füzetemet elővéve gondolkoztam valami szövegen. Rossz szokásom volt, hogy már most elmélkedtem, amikor még nem is ismertem őket, így a stílusuknak megfelelőt se tudhattam kitalálni. - Játssz velem valamit - ült le hirtelen elém Jin, ami következtében majdnem kiugrott a szívem a helyéről.

- Azt hittem frászt kapok - néztem rá ijedten.

- Bocsi - kért elnézést - szóval......játszol velem ?

- Neked véletlenül nem próbálnod kéne ? - kérdeztem a háttérben készülődő fiúkra nézve.

- Most épp másról beszélnek, így úgy gondoltam addig idejövök hozzád - rántotta meg a vállát mosolyogva.

- Na jó - sóhajtottam és leraktam magam mellé a füzetemet - Mit szeretnél játszani ?

- Tudod, az ARMYkkal szoktam a találkozókon farkasszemezni....

- Értem, szóval farkasszem. Rendben, játszunk - mosolyodtam el. Ezután Jin elszámolt háromig, majd kezdtük is. Egy kicsit zavarba ejtő volt a szemébe bámulni, így egy idő után a homlokát néztem. Még így is enyhén remegett a kezem, de megpróbáltam kibírni. Nyugi Bell, nem fog megenni.....legalábbis remélem; mondtam magamnak és kifújtam a levegőt.

- Pislogtál - szólt rám Jin.

- Nem igaz, csak beremegett a szemem - tiltakoztam és tényleg nem hazudtam.