When the sound reaches you... / Befejezett /

32.fejezet

Sziasztok^^

Ugyan tegnapra terveztem ezt a részt, de mivel később értem haza, mint arra számítottam és mivel a gépem nem volt szabad, így végül nem sikerült a tervem... De ma eljött az idő és végre ki tudom rakni :D Ez egy lájtosabb rész lett szerintem és túl sok minden nem is történik benne. Szerintem ez pont tökéletes egy szombati napra^^ Jó szórakozást hozzá ! 

  -------------------------------------------------------------------------------------------------   

J-Hope nagyon kedves volt és egész úton segített abban, hogy kevésbé érezzem magam betegen és próbálta elterelni a figyelmemet. Egy gyógyszertárba is bement miattam, hogy vegyen hasfájásra való gyógyszert, amit nagy örömmel el is fogadtam és be is vettem, de a hasam ezek után is görcsölt. Egészen hazáig nem jöttem rá, hogy már régen nem a hinta volt a baj. Lassan besétáltunk az ajtón és Hope segített lefeküdni a kanapéra, majd aggódva kérdezgetett, hogy ne hozzon-e valamit. Mosolyogva megráztam a fejemet és kértem, hogy nyugodjon meg egy kis idő múlva jobban leszek. Ezt már vagy egy órája mondogattam, de már nem tűnt fel.

Megpróbáltam felhívni Sunnyt, de sajnos nem értem utol, aztán rájöttem, hogy mondta, ma a barátaival ment el mozizni. Idegesen néztem meg a naptáramat és jöttem rá a bajok okozójára.

Ha még ez nem lett volna elég a fiúk is eléggé aggódva jöttek sorban hozzám és próbáltak vagy feldobni vagy rájönni, hogy tulajdonképpen mi is volt a bajom. Elsüllyedtem volna szégyenemben, ha ezt elárultam volna nekik. Eddig sikeresen eltitkoltam mindegyik hónapban, ugyanis volt gyógyszerem. Viszont az már elfogyott és én észre se vettem a hiányát egészen mostanáig.

A takarómat magamra terítve ültem fel és próbáltam lekötni a figyelmemet a közösségi oldalaim nézegetésével. Már mindenki nagyban várta a fiúk visszatérését és szurkolt nekem, hogy ne betegedjek bele a nagy munkába. Ezek mind milyen megérintettek és ezért tettem fel egy képet egy üres kottáról, amihez hozzáírtam, hogy "Készülőben". Egy csomó szív érkezett rá és újabb kommentek, amiket egy ideig mosolyogva olvastam, de végül eltorzult arccal temetkeztem a takarómba.

- Kiki - ült le mellém Jimin, kezében egy tábla csokival -, eléggé frusztráló, hogy nem eszel, ezért gondoltam hozok valami olyat, ami jól esne - mosolygott rám és letörve egy kockát a szám felé tartotta. - Nyisd ki ! - utasított, mire zavartan résnyire nyitottam ajkaimat és megettem a kapott édességet, ami szinte elolvadt a számban és halványan elmosolyodva élveztem az édes ízt a számban.

- Ez nagyon finom - nyeltem le.

- Örülök, de hát én mindig jót választok - nyugodott meg Jimin és megsimogatva a fejemet felállt és lerakta mellém a maradék csokit. - Aztán nekem edd is meg - utasított, mire mosolyogva bólintottam és néztem, ahogy felsétált az emeletre. Előrefordultam és szembetaláltam magamat az engem méregető maknaeval, aki miatt ijedtemben kiejtettem a kezemből a csokit.

- Hm - nézett végig rajtam -, nem értem mi bajod lehet - fogta az állát elgondolkozva.

- Hát é-én sem - kaptam el a fejemet.

- Mindegy is - ült le mellém törökülésbe. - Melyik filmet szeretnéd megnézni ? - rakott elém hármat, amik eléggé romantikusnak tűntek.

- Ne nézz így - mondta védekezően. - Rap Mon nagyon szereti az ilyen filmeket - magyarázta zavartan. Hát ő sem tudott hazudni az biztos. - Splash Splash Love vagy Always, esetleg Love 911 ? - sorolta fel a filmek nevét. Hunyorogva néztem meg mindegyik borítóját, majd kisebb gondolkozás után az utolsóra esett a választásom.

- Ohh, az egy jó darab - merengett el, aztán miután meglátta az arcomat leesett neki az, amit mondott. - Legalábbis Rap Mon véleménye szerint - szabadkozott, majd gyorsan felállt és berakta a lejátszóba a lemezt.