When the sound reaches you... / Befejezett /

28.fejezet

Sziasztok^^

Ugyan kicsit késve, de végre megérkeztem ezzel a résszel is :) Nem lett egy hű de izgalmas fejezet, de szerintem egy kis kikapcsolódásnak pont elegendő :D Jó szórakozást hozzá ! 

   -------------------------------------------------------------------------------------------------   

- Kiki szemszöge -

Soha életemben nem éreztem magamat senki társaságában ennyire kínosan és feszélyezve. A legrosszabb az volt, hogy Jin nem igazán akart ez ellen tenni, bár lehet, hogy ő is ugyanolyan zavarban volt, mint én. Bár miért is lett volna ? Hisz ő már egyszer elég nyomatékosan közölte velem, hogy csak a barátságomra vágyik. Valószínűleg az a csók is csak hiba volt; egy félreértés, mint az összes eddigi tette velem szemben...

Indulás előtt még felmentem Sugához, hogy szóljak az eltűnésem okáról, amit nem igazán ellenzett, pedig igazán örültem volna neki. Sóhajtva csuktam be magam mögött az ajtót és támaszkodtam neki. Valaki lépteire lettem figyelmes, ezért lassan felemeltem a fejemet és megpillantottam Jimint, aki hozott valamit a kezében, de nem igazán tudtam kivenni, hogy mi lehetett az.

- Mész valahova ? - nézett végig rajtam és gyorsan a háta mögé dugta a hozott dolgot.

- Aha, V lepasszolta nekem Jint - válaszoltam nem túl lelkesen.

- Igen ? - lepődött meg, majd gyorsan visszatért a mosoly az arcára és a torkát köszörülve folytatta. - Akkor...jó utat, vigyázz magadra - magyarázta és megsimogatta a fejemet.

- Oké - enyhültem meg és hálásan ránézve lesiettem a lépcsőn. Egy kicsit megnyugtatott Jimin, aminek tényleg nagyon örültem. Nem is tudom mi lett volna velem nélküle.

Beszálltam a kocsiba Jin mellé és felhangosítva a zenét próbáltam nem beszélgetésbe elegyedni vele. Nem voltam még felkészülve arra, amit valószínűleg mondani akart. Ezen gondolkozva jutott eszembe, hogy a kardigánomat megint csak bent hagytam, ezért gyorsan megkértem Jint, hogy álljon meg, ugyanis még egyáltalán nem mentünk túl messzire, így gyorsan visszafutottam a házba és felsietve az emeletre leszedtem a szárítóról a frissen mosott kék kardigánt. Elhaladva Jiminék ajtaja előtt, észrevettem a földön egy cetlit, ezért lehajolva érte felvettem, hogy majd lent kidobjam, de ezt mégsem tettem meg, ugyanis megpillantottam rajta a nevemet.

" Itt egy kis jeges kávé, hogy frissebbé válj és jobban reagálhass a kötözködéseimre. Megijeszt, hogy mostanában még csak meg sem sértődsz. Nehogy belebetegedj a munkába... Épp ezért fighting Kiki (^-^) " Jimin - állt rajta. Elképedve néztem a sorokat és lelkiismeret furdalásom támadt amiatt, hogy megakadályoztam az "ajándék" átadásában. Szomorúan emeltem a tekintetemet a faajtó felé és elég sokat vacakoltam azon, hogy bemenjek-e vagy ne, de ebben végül J-Hope akadályozott meg.

- Haha, vicces vagy Jimin...Kiki ? - lepődött meg mikor meglátott, én pedig azonnal a hátam mögé rejtettem a cetlit és gyorsan a farzsebembe csúsztattam.

- Hello - intettem zavartan mosolyogva. - Most mentem, szia - folytattam sietve és gyorsan lefutottam a lépcsőn.

Most Jimin miatt annyira rosszul éreztem magamat, hogy még arra sem figyeltem fel, amikor Jin leállította a motort és várakozóan nézett rám, hogy kezdjek kiszállni.

- Minden rendben ? - kérdezte az arcomat fürkészve, mire enyhén bólintottam és kipattantam az autóból. A hirtelen hűvös széltől kirázott a hideg és gyorsan felvéve a kardigánomat szorosan követtem Jint, ugyanis a semmiből megjelent pár ARMY is és megint csak nem túl boldogan méregettek engem. Azért abban eléggé reménykedtem, hogy nem akarták leszedni a fejemet. Belépve az épületbe folyamatosan hajolgattunk és köszöngettünk, majd a fotóstúdióban is folytattuk eme illedelmes tettünket.