When the sound reaches you... / Befejezett /

39.fejezet

Sziasztok^^

Elérkeztünk ehhez a részhez is... Majd megértitek, ha elolvassátok, de arra kérlek titeket, hogy létszi ne öljetek meg XD Szemét dolog jól tudom, amit most csinálok, de szükséges Kiki fejlődéséhez. Mindegy, majd meglátjátok mik lesznek itten :D 

Még egy fontos dolog... Feljövök Wattpadra és tudjátok mit látok ? Hogy több, mint 9K megtekintés és 1k csillagozás van a sztorin. Imádlak titeket, de tényleg. Köszönöm, hogy olvassátok a sztorit és továbbra is velem tartotok :) 

( A díjakat pedig, amiket hosszú-hosszú ideje kaptam, ígérem kirakom, de egyelőre még nincs rá időm, de a téli szünetben talán már odáig is eljutok^^ ) 

  -------------------------------------------------------------------------------------------------   

Késő este végeztünk és mind hullafáradtan ültünk be a furgonba. Hátul a fiúk majdnem mind kifeküdtek és nagyban aludták az igazak álmát, én viszont képtelen voltam akárcsak lehunyni a szememet. Egyre többet rágódtam azon, hogy mégis mikor és hogyan kéne bevallanom a távozásomat. Az elég nagy bunkóság lett volna a részemről, ha ezt az utolsó héten közlöm, de mégis, egyre nehezebbé vált bevallanom. Sunny, V és Hope ugyan támogattak, de nem igazán mondták meg, hogy mégis mit tehetnék. Ennek örültem, mivel így ténylegesen magam el tudtam dönteni, hogy pontosan mi is legyen. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy nem sokára elmondom és elmegyek. Ez mindannyiunknak jó lett volna. Legalább lett volna rá időm, hogy ne gondoljak Jinre és szép lassacskán elfelejtsem. Ez lett volna mindkettőnknek a legjobb...

Este épp mentem volna fürdeni, amikor is megláttam Jimint az ajtóban, ahogy épp a futócipőjét vette.

- Park Ji Min - szóltam rá -, ugye nem most áll szándékodban futni ? - tettem csípőre a kezemet. Jimin ledermedve nézett velem farkasszemet és nyúlt gyorsan a kilincshez, de mellé futva lefogtam a kezét és bosszúsan a szemébe néztem. - Ha kimész megfagysz, még ha meleg pulcsi is van rajtad. Már így is kifárasztottad magadat; miért akarsz ennek ellenére futni ?

- Nincs különösebb oka - mosolyodott el.

- Akkor gondolom nem bánod, ha veled tartok - néztem mélyen a szemébe. - És ne is fontolgasd, hogy meglógsz.

- Miért mit teszel, hogy szemmel tarts ? Előttem akarsz átöltözni ? - bökött rám vigyorogva.

- Hülye - vágtam azonnal hozzá. - Komolyan kikapsz, ha nem vársz két percet - mértem végig szúrós szemmel és gyorsan elővéve az edzőcuccomat és egy fekete pulcsit, besiettem a fürdőbe és pár másodperc alatt felkaptam magamra a ruhákat. A hajamat próbáltam felkötni miközben kisétáltam Jiminhez, aki nagy szerencséjére még mindig az ajtóban várt.

- Vedd inkább a cipődet, addig én felkötöm a hajadat - mondta sóhajtva. - Fáj nézni, ahogy szerencsétlenkedsz.

Nem is reagálva a sértésére leguggoltam és miközben befűztem a cipőfűzőmet, éreztem, hogy Jimin szintén leguggolt mögöttem és hosszú tincseimet keze közé fogta, majd neki látott felkötni őket egy lófarokba.

- Köszönöm - álltam fel és előre mentem.

Gyorsan bemelegítettünk és lassú kocogásba kezdtünk. A leheletem látszódott a lámpával megvilágított utcákban, jelezve, hogy közel a mínuszokhoz jártunk. Megálltam egy pillanatra és azzal kezdtem el szórakozni, hogy az ég felé nézve fújdostam a levegőt.

- Lassan elég lesz kis sárkány - lépett mellém Jimin, mire vigyorogva néztem rá.

- Azután beszélj miután te is kipróbáltad - fújtam ki újra a levegőmet, amit vonakodva ugyan, de Jimin is megcsinált. - Ugye, hogy mókás ?