When the sound reaches you... / Befejezett /

49.fejezet

Sziasztok^^

Meghoztam nektek ezt a cuki és kevésbé olyan részt XD De azért remélem tetszeni fog nektek és érzitek, hogy közeledünk a végéhez...

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Még egy darabig a földön ülve beszélgettünk különböző dolgokról, mint például Jin és az én családomról és egész jót nevettünk azon, hogy mindkettőnk anyukája előre megjósolta a kapcsolatunkat. Végül ezt a meghitt beszélgetést is én szakítottam félbe, ugyanis többször is tüsszentetem és kezdett folyni az orrom is, így Jin inkább nem akart továbbra is kitenni a hideg időnek, ezért útnak is indultunk vissza a dormba. Legalábbis én ezt hittem, aztán mikor az autóból kiszállva egy bevásárlóközpontot pillantottam meg a ház helyett, a magasba szökött a szemöldököm és ijedten pillantottam fel a kezemet szorongató fiúra.

- Ugye ezt most nem gondoltad komolyan ? - hajtottam le a fejemet és megpróbáltam nem a körülöttünk sétálókra nézni.

- Nyugi, nem fognak felismerni - szorította meg a kezemet biztatóan.

- De ha mégis...

- Akkor el kell az ARMYknak fogadniuk, hogy lett egy igazán fontos lány az életemben. De azt ők is tudják, hogy teljesen máshogy, de minden rajongót nagyon szeretek és törődök velük, mivel nagyon sok hálával tartozom nekik.

- Tudom...de...

- Jaj, gyere már - nevetett fel a folytonos aggódásomon és berángatott magával a fűtött plázába.

Végig a kezét szorítva lépdeltem mellette és figyeltem, hogy melyik pillanatban bukhatunk le és mégis hogyan menekülhetünk el. Aztán elsétáltunk egy ékszerész üzlet mellett, ahol a kirakatban megláttam egy ezüst gyűrűt, amelynek a közepén egy rózsaszín kő díszelgett. Megbabonázva néztem, hogy mennyire szép, majd megláttam az árát és rögtön el is ment a kedvem tőle. Ennyi pénzből akár az éhező gyerekeket is megtudtam volna etetni Afrikában, nemhogy egy gyűrűre dobtam volna ki ezt a pénzt. Jin látva a tekintetemet behúzott az üzletbe, hogy körülnézhessünk. Megpróbáltam ugyan keresni valami hasonlóan szép darabot, mint az a gyűrű volt, de valamiért semmi sem hatott ugyanúgy rám, mint az. Fejben vagy ezerszer le is szidtam miatta magamat, mivel egyáltalán nem szabadott volna ilyen drága dologról álmodoznom, amikor még magamat is alig tudtam eltartani, miután visszaadtam minden hitelkártyámat apának. Egy mosolyt erőltetve az arcomra sétáltam Jin mellé, aki épp egy órát vásárolt meg és fizetett ki.

- Már régóta kerestem egy ehhez hasonlót - áradozott mellettem lépdelve. - Neked nem tetszett semmi ? - nézett le rám érdeklődve, mire csak megráztam a fejemet és beléptem az egyik étterembe. Leültünk egy két személyes asztalhoz és az étlapot nézegetve gondolkoztam, hogy mégis mihez lenne kedvem a parkban játszadozásunk után, ugyanis csak most tűnt fel, de eléggé megéheztem tőle. Jin is nagyban nézegette az étlapját, amikor is ijedten kapott a zsebéhez.

- Basszus... Az ékszerüzletben felejtettem a pénztárcámat - állt fel hirtelen.

- Mégis hol ?

- Leraktam a pultra, miközben elraktam az órámat és véletlenül ott felejtettem - magyarázta idegesen és gyorsan az elnézésemet kérve kisietett az étteremből. Eléggé furcsállva néztem utána, ugyanis még soha nem láttam ilyen szétszórtnak és pont a pénztárcáját hagyta el ? Igazán érdekesen viselkedett...

Nagy élvezettel ettem az ebédemet és faggattam Jint arról, hogy mit szeretett és mit nem, cserébe pedig én is válaszoltam az ilyesfajta kérdéseire. Jobban meg akartam ismerni, mint eddig és szerettem volna az igazi énét látni teljes egészében magam előtt, nem pedig az idol mását. A kettő ugyan igazán hasonlított, de mégis ahogy egyre közelebb kerültem hozzá, úgy kezdtem el észrevenni a különbségeket és ez nem csak Jinre, hanem a többi tagra is vonatkozott. Igazán boldog voltam, hogy lehetőségem adódott megismernem őket és más oldalaikat is.