Ez csak egy Játék..? /Completed/

- Pt. 7 -

Lepakoltuk bőröndjeinket, és körbenéztünk a kis házikóban. Hát mit ne mondjak, minden ki volt centizve, az egyszer biztos. Mozogni nem igazán volt helyünk, ami.. hát, jelen álláspontban nekem kedvezett.

A faházba belépve jobbra volt egy miniatűr konyha féleség, balra egy szintén törpékre és már már papírvékonyságú emberekre tervezett fürdőszoba. Egyenesen előre pedig egy szoba, amiben volt két ágy, szerencsére nem emeletes, közöttük egy éjjeliszekrény, és a szoba ajtó mellett kettő ruhásszekrény.

JungKook körbenézett, néha hallottam egy egy szitkozódást is tőle, végül megállt mellettem és felmérte a terepet.

- Jobb vagy bal? - rideg, semmitmondó hangjától szemeim kikerekedtek. Az előbb még egy kis félős Nyuszira hasonlított, most meg mint egy dühös oroszlán.

- Hogy érted?

- Jobb oldalt akarsz aludni vagy inkább az ajtóval szemben?

- Maradok az ajtónál. Nem hiányzik hogy elraboljanak téged, ha valaki betör. - nem néztem rá, de tudtam, hogy legszívesebben fejen vágna.

- Nézd csak YoonGi - ujjával a faház ajtaja felé mutat - ott szalad a humor.

- Mész te a jó büdös francba, Jeon.

Levágódtam újdonsült szerelmemre, és kiélveztem puhaságát, amíg lehet. Úgyis csak az este folyamán fogom látni.

JungKook, - a hangokból ítélve -, elkezdte kipakolni bőröndjét. Nekem is ezt kellett volna csinálnom, de helyette jobb ötletem támadt. Nyuszikám kiment a fürdőbe az oda való cuccaival, addig én szépen óvatosan kikerestem alsóit bőröndjéből, és elraktam paplanom alá.

Folytatta a pakolászást, de hirtelen megállt. Szétnézett a szobában, egyre idegesebb lett.

- Hová lettek..?  Francba már!

- Mi a fenének ordibálsz te agyhalott?

- Semmi közöd hozzá, Mr.Bunkó uram.

Hm.. szerintem sok közöm van hozzá, de ő tudja.

- Ha te mondod...

Körülbelül tíz percig kereste azokat a mélyen tisztelt ruhadarabokat, amik alattam foglaltak helyet. Kezdtem megunni állandó ordibálását, ezért előhúztam magam alól az elveszett anyagokat.

- Jeon. Csak nem ezeket keresed?

Felnézett szemeimbe, majd a kezemben lógó zacskóra. Villámokat szóró szemmel állt fel, és lépkedett felém, aztán megállt.

- Kezd elegem lenni belőled, YoonGi. Miért jó ez neked, ha?

- Ez jelenleg nem jó. - lefele görbítettem szám szélét, amire csak egy szemforgatást kaptam.

- Akkor add végre vissza és hagyj békén.

Megindult felém, ám amikor zacskója után kapott, eddig tétlen jobb kezemmel megmarkoltam bal csuklóját, és egy egyszerű mozdulattal magamra rántottam.

- Na ez viszont már jó. - perverz vigyor ült ki ajkaimra, úgy néztem szemeibe.

- Mi a..

- Na mi az, csak nem meglepődtél, cica? Vagy inkább nyuszi?

Megpróbált felülni, ám ez nem sikerült neki, ugyanis szorosan tartottam. Nem hagyom, hogy elmeneküljön.

- YoonGi, engedj el végre. Hagyj békén.

Nemlegesen ráztam fejemet, majd álla alá nyúlva kényszerítettem, hogy rám nézzem. Látni akarom a tekintetét, amikor megkérdezem.

- JungKook. Szeretsz?