JungKook
Agust D.
Eddigi gondolataim alapján fiú, és húsz éven felüli lehet. De ezek csak gondolatok és találgatások. Minden esetre a BigHitben eddig még nem csalódtam, így biztos ismét egy szuper embert vettek fel.
- JungKookie, ma este megyünk bulizni? - jött be Taehyung a szobába és átkarolta a vállam.
- Kizárt, este programom lesz TaeTae - rövid csókot nyomtam ajkaira és tekintetemet visszavezettem a telefonomra.
- Áhh az Augusztus srác?
- Agust D. De honnan tudod hogy srác?
- Nem tudom, csak sejtem. Egy csaj miért adna magának ilyen nevet? - vonta fel szemöldökét és lehuppant mellém az ágyra.
Megrántottam vállamat és tovább görgettem a twittert, de semmi érdekes nem történt ezért lezárva telefonomat feküdtem hanyatt a puha matracon.
Ajkaimat egy hatalmas sóhaj hagyta el és YoonGin kezdtem gondolkozni. Ennyire utálna? Vagy.. mégis miért cserélt le ilyen hamar, holott megígérte, sosem fog elhagyni.
Bár, én voltam a naiv, hiszen hittem neki, annak az embernek akit régen én csaptam be. Visszakaptam az élettől, vagyis inkább YoonGitól. Csak játszott velem. Én pedig elhittem hogy szeret.
Fájadlmasan felnevettem és homlokon csaptam magam. Annyira hülye voltam. Taehyung kérdőn fordult felém mire megráztam fejem ő pedig mosolyogva bújt mellém és karolt át.
- Szeretlek JungKook - lehelte nyakamba mire kirázott a hideg - És soha nem hagylak magadra.
Hirtelen harag és düh öntötte el minden porcikámat majd idegesen pattantam ki karjai közül.
- Ne mond ezt! Ne hazudj Taehyung! - csattantam fel idegességemben.
- Nem hazudok Kookie, veled leszek örökre - mosolyodott el keserűen bennem viszont csak nőtt a gyűlölet és a harag, kezeimet ökölbe szorítva álltam egy helyben.
- De igen! Hazudsz Taehyung! Ő is ugyna ezt mondta, Ő is megígérte ezeket. Még sincs itt, itt hagyott. Lecserélt!
- Mert YoonGi ne--
- Nem akarom hallani! Utálom őt amiért hazudott, ne akard hogy téged is utáljalak. Legalább te ne próbálj meg olyat elhitetni velem ami lehetetlen... - szemeimből elkezdtek folyni a könnyek és hiába próbáltam, nem tudtam megállítani őket.
- Sajnálom - hangja erőtlen volt én pedig az újból rám törő elkeseredettség miatt térdre estem és a matracra fektetett alkaromra hajtottam fejem.
Kis idő elteltével megéreztem ujjait hajtincseim között. Lágyan simogatta és cirógatta fejemet miközben egy gyönyörű zeneszámot dúdolt.
- Tae - suttogtam miközben felemeltem fejem, mire abbahagyta és kérdőn nézett rám - Ezt.. elénekled nekem? Gyönyörű..
- É-én.. izé.. - nyelt egy nagyot majd bólintott - El. De csak most az egyszer.
Csillogó szemekkel másztam vissza az ágyra és leültem vele szemben. Vártam mikor kezdi el, de amikor felcsendült szájából az első hang, azt hittem egy híres énekes ül előttem.
Hangja gyönyörű mély volt, szemeit végig lehunyva tartotta és teljesen átadta magát az éneklésnek. Egy perc alig telhetett el mikor az eddigi mély hangok magasra váltottak, de ugyan olyan tiszta és csodálatos volt mint a mély verzió.
Szájtátva figyeltem, ahogy még mindig lehunyt szemekkel ült és ringatózott jobbra-balra. Hangja fokozatosan elhalkult majd szemhéját felnyitva megpillantottam gyönyörű íriszeit.
Félve nézett rám, én pedig megmukkanni sem tudtam, annyira elvarázsolt csodálatos hangja.
- E-ennyire rossz volt? - vakarta kínosan tarkóját mire hevesen megráztam a fejem.
- Gyönyörű volt Taehyung. Ennél szebbet még nem hallottam soha - közelebb csúsztam hozzá és szorosan dereka köré fontam karjaimat majd fejemet nyakába temettem - Köszönöm.
- Ugyan Kook, én köszönöm - hátamra simította hatalmas tenyereit és lágyan kezdett ringatózni velem miközben az előbb elénekelt dalt dúdolta.
Percek telhettek el így, de engem abszolút nem zavart a helyzet, sőt. Mélyen beszívtam Taehyung férfias illatát amit egy halk kuncogással díjazott. Lágyan eltolt magától és állam alá nyúlva kereste tekintetem.
Mikor megtalálta rögtön ajkaimra tapadt és lassan, szerelmesen csókolt. Igyekeztem ugyan olyan érzésekkel viszonozni, de az én szeretetem iránta nem volt olyan őszinte és szerelemmel teli mint az övé. Elváltunk egymástól majd mintha csak megérezte volna bizonytalanságom mosolyogva nézett szemeimbe.
- Hiába az előző kirohanásod, még mindig szereted, igaz? - végigsimított arcélemen mire úgy bújtam tenyerébe akár egy kiscica és újabb könnyek buggyantak ki szemem sarkából.
- Sajnálom - kezemmel lefogtam csuklóját és belepusziltam meleg tenyerébe.
- Ne sajnáld. Köszönöm, hogy megpróbáltál szerelemből szeretni - ölelésébe vont, és szorosan tartott.
- Bárcsak jobban megtudnálak becsülni Taehyung.
- Elég nekem az, hogy itt vagy mellettem - puszilt fejem búbjára.
Az idilli pillanatunkat telefonom rezgése szakította meg, ami jelezte, pár perc és napvilágot lát Agust D személye és első száma is.
- Gyere Süti, lessük meg ki ez a szívtipró - kuncogott TaeTae.
Amint feloldottam a képernyőt érkezett egy twitter értesítésem.
Izgatottan nyomtam a kis ikonra és mikor betöltött, szemeim hatszor nagyobbra nőttek mint amekkorák alapból.Hitetlenkedve Taehyungra néztem aki vigyorogva nézett a képernyőre de mikor szó szerint a képébe nyomtam a kijelzőt döbbenten nézett vissza rám.
- Szóval tényleg srác.. - szűrte le a következtetést majd folytatta - és az exed.
Ayye guys,
Hogy vagytok? Mindenki teleette magát bejglivel/beiglivel/nemtom hogy írák de azzal? 😂Ahh nos úgy terveztem hogy naponta lesznek részek, de nem vitt rá a lélek. Sorry~
Sietek a folytatással. ^^
YOU ARE READING
Ez csak egy Játék..? /Completed/
Fanfiction" Megéri ezt tovább folytatni? Meg. Megérdemli? Lehet. Megbánta amit tett? Talán. Utálni fog emiatt? Nem tudom. Meg fogom bánni? Biztosan. Szeretem Őt teljes szívemből? Mindennél jobban. Még mindig megéri folytatni és végig csinálni? Nem tudom. Nem...