Ez csak egy Játék..? /Completed/

- Pt. 6 -

Reggel az ébresztő óra fájdalmas hangjára keltem. Kedvem lett volna visszaaludni, de sajnos eszembe jutott, hogy pakolni kell a kirándulásra.

Nyöszörögve felültem ágyamban, majd a mellette békésen alvó Tae felé néztem... volna, de hűlt helye volt. Biztos hazament már pakolni.

Kikászálódtam meleg paplanom alól, és sietősen kezdtem bepakolni szürke bőröndömbe. Tíz napra kell pakolnom, szóval vagy a fél ruhatáramat bepakoltam. Kellenek túracuccok, illetve városnézős holmik, valamint estére melegebb ruha. Mégis csak November eleje van..

Miután alaposan átnéztem mindent, és meggyőződtem arról, hogy semmit sem hagyok itthon, lecipeltem bőröndömet a nappaliba.

- Vigyázz magadra kicsim! - anyám szoros ölelésbe vont, majd édesapámmal együtt beültünk az autóba, és elindultunk a sulihoz.

- YOONGI -

Hogy megbántam-e, amit tettem vagy mondtam? Kicsit sem.. A csók után megbeszéltem egy találkozót Jennie -vel. Szerencsére belement, és mivel tudta, hogy JungKook pár éve mit tett velem, a tervemet is elmondtam neki.

Még jött nekem egyel, ezért megkértem, segítsen a megvalósításában. Nem kellett kétszer kérnem, rábólintott.

Aznap délután kimentünk a parkba sétálni, és megláttuk JungKookot a tónál ülni. Megfogtam Jennie kezét, majd elindultunk egy másik irányba, pont akkor amikor a kis Nyuszim is felkelt a földről.

Tudtam, hogy meg fog látni minket, ezért közelebb húztam magamhoz Jenniet, és néha néha megpusziltuk egymást. Éreztem JungKook tekintetét magamon, de pont ez volt a célom.

Aznap még kicsit alaposabban átbeszéltem drága barátosnémmal kis akciónkat, majd hazamentem.

Előkerestem bőröndömet, és bepakoltam a fél ruhatáram. November is van, hideg is van, ráadásul tíz napra megyünk, és ha az embernek tervei is vannak, fel kell készülnie.

Miután készen voltam, írtam egy kör sms-t a fiúknak, hogy ha ráérnek, jöjjenek át, ugyanis mondanivalóm van, ami nem várhat holnapig.

Fél óra sem telt el, megérkeztek a srácok. Felinvitáltam őket szerény hajlékomba, majd magunkra zártam az ajtót. Mindenki helyet foglalt a padlón, így körbeültünk.

- Mit szerettél volna, YoonGi? - törte meg a csendet J-Hope, és rámszegezte tekintetét, ahogy a többiek is.

- Pillanat, összeszedem a szálakat, két percet kérek.

Bólintottak, és csendben ültek néhol arcomat fürkészve, mikor kezdek már neki. Pár perc után nagyot sóhajtottam, és belekezdtem a mesébe.

- Szóval. Annyit kérek előtte, hogy ne szakítsatok félbe, köszi. A végén kérek kérdéseket, ha lesznek.

- Vettük, főnök. Na lökjed.

- JungKookról lesz szó, és a múltamról. - körbenéztem, hogy azt a reakciót kapom-e, amire számítottam, de nem kellett csalódnom. Mindenki döbbent arccal bámult rám. Tökéletes. - Tehát. JungKook anyukája édesanyám legjobb barátnője volt. Három éves voltam, amikor a kis Nyuszi született. Minden nap átmentünk hozzájuk, olyan kis aranyos volt. Ahogy nőttünk, egyre többet voltunk együtt. Szinte minden nap vele voltam, szoros barátságunk volt. Hat éves lehettem, amikor kezdtem érezni, én más vagyok, mint a többi gyerek. Zárkózottabb voltam, mint bárki más, nem találtam a helyem. A suliban az egyik osztálytársam, aki fú volt, odajött hozzám egy délután, és amikor senki sem volt a közelünkben, megcsókolt. Hat éves voltam, nem volt egy igazi csók, de nem csak egy sima szájrapuszi volt. Furán éreztem magam utána, de nem rossz értelemben. Anyáék értem jöttek, én pedig otthon elmondtam nekik ezt az egészet. Döbbenten néztek rám, aztán megnyugtattak annyival, hogy ez volt az első, azért éreztem furán magam. Egy évvel később anyáék autóbalesetben meghaltak. Ott és akkor megállás nélkül sírtam. Nagyi befogadott, és vele laktam azután. JungKooktól nem köszöntem el, amit aztán megbántam. Pár évvel később egy ismeretlen, mégis ismerős fiú odajött hozzám a suliban. Bemutatkozott, nekem pedig fülig érő mosolyomat senki és semmi nem tudta letörölni. Szorosan megöleltem, és onnantól mindig együtt voltunk. De jött a nyolcadik év vége, amikor is elbúcsúztunk egymástól, és csak telefonon tartottuk a kapcsolatot, a suli miatt. Két évvel később rájöttem, én szerelmes vagyok JungKookba. Igen, meleg vagyok. - ismét körbenéztem, NamJoon kivételével mindenki kikerekedett szemekkel viszlatott. - Szóval. Ezután JungKook egyre többször keresett, aztán teljesen belézúgtam. Kiderült, ő is szeret. De akkor még kis naiv voltam. Elhittem.. elhittem, és kihasznált. Egy kibaszott fogadás volt az egész. Lefeküdtünk, aztán otthagyott. Végül mindenki előtt elhordott egy mocskos buzinak, aki nem kell senkinek. És innentől nem beszéltünk. Nagyim is abban az évebn halt meg, mondhatni minden összejött. Taehyung is átpártolt a kis Nyuszihoz. Azután magamba fordultam, végül mindenkit leszarva kezdtem élni a rosszfiús életet, amit ismertek. Mindenkit megfektettem akit csak tudtam, hátha elfelejtem JungKookot, de nem így lett. Most pedig itt vagyunk.. hagyok időt emészteni, addig hozok vizet.

Felkeltem a földről, és elindultam lefele a lépcsőn. Kivettem a szekrényből négy poharat, a hűtőből hideg vizet, majd megindultam fölfele. Kelleni fog nekik ez a víz, érzem.

Benyitottam szobámba, de mindenki full sokkosan ült még mindig. Lehet túlzásba vittem..? Hupsz, na mindegy.

- Srácok, értem én, hogy ez durva, de még van egy dolog. - felkapták fejüket, én pedig elmosolyodtam. - JungKookot megleckéztetem picit, szóval elmesélném azt is.

Megszólalni nem tudtak, ezért egy bólintással jelezték, hallgatnak. Ezen muszáj volt felnevetnem, olyan kis aranyosak így, sokkosan.

Töltöttem mindenkinek vizet, amit jó gyorsan el is pusztítottak, közben pedig ecseteltem a tervemet. Hosszas beszédem után helyeslően bólogattak, végül Jimin törte meg a csendet.

- Szóval, mikor tervezed bemutatni nekünk Jenniet?

- Idővel megismeritek, nyugi. De most jobb lesz, ha hazamentek. Pakolnotok is kéne még holnapra.

- Jogos. Hát, kösz az őszinteségi rohamot, haver. Holnap reggel találkozunk.

Kikísértem a srácokat, bezártam az ajtót, és egy gyors zuhanyzás után fáradtan dőltem be az ágyamba. Beállítottam reggelre ébresztőt, majd el is aludtam.

-------------

Ide jön a suli elé a busz, körülbelül tíz perc múlva. Meglepően konstatáltam, hogy JungKook még nincs itt. Ennyire megijesztettem volna..? Hát aranyom, ez van.

Öt perc elteltével drága kiszemeltem meg is érkezett. Ha tudná, hogy nem fog előlem meglógni a kirándulás alatt sem, szerintem nem lenne akkora vigyor az arcán.

Pár perc múlva a busz is befutott, az ofőnkkel együtt. Mindenki bepakolta csomagjait a buszba, és elfoglaltuk helyünket.

Körülbelül három vagy négy óra buszozás után megérkeztünk egy kisebb erdei turista kempinghez. Sok faház volt, mindegyik két személyre. Mr. Kim ötlete az volt, hogy egy végzős egy elsőssel legyen párban.

Elkezdte beosztani az embereket, szép sorban. Mi egyel többen vagyunk, mint Nyusziék, ezért valakinek majd az ofőnkkel kell lennie.

- Jimin, te ChanYeol-al leszel; Hoseok, te pedig Taehyungal. Yugyeom és Jackson, tietek a következő faház. NamJoon, te velem leszel, itt a kulcs, menj, pakolj le addig.

Nam arcán széles vigyor terült el, ahogy elindult új lakóhelye felé. Mielőtt bement volna, felém fordult, én pedig csak rákancsintottam amolyan "Hajrá haver, szurkolok,, kacsintással.

- .... BamBam -al. YoonGi, te pedig JungKookal.

Ránéztem áldozatomra, de ahogy látom, neki nem tetszik annyira ez a beosztás, mint nekem. Kár, pedig jót fogunk játszani, bogaram. Perverz vigyorra húztam ajkaimat, majd elindultam JungKookkal a nyomomban újdonsült otthonunk felé..

Szegény, ha tudná mi vár rá. Mondjuk nem tudom annyira sajnálni.

Annyeong! 😶

Megjöttem ezzel is, ni. Ha tetszett, jelezzétek valahogy, kérlek. 😓

Továbbá nagyon szépen köszönöm a több mint 200 megtekintést, nagyon szuperek vagytok! 😱💙

Íródik a következő, sietek vele. 😬

Byee! 🐼💙