Ez csak egy Játék..? /Completed/

- Pt. 30 -

JungKook

YoonGi azóta tényleg nem keresett. Ezek szerint nem jelentettem neki túl sokat.

Twitteren görgettem éppen, amikor szemem a BigHit posztjára tévedt. Régóta követem ezt az Entertainmentet, de már vagy másfél hónapja semmilyen hírrel nem jelentkeztek.

Szemeimet végigfuttattam a sorokon.

Már csak egy hét! Egy fiatal tehetség mutatja meg magát a világnak, akit Agust D néven mutatunk be nektek!
Mindenki nagyon izgatott már, ugye?

Agust D - 08. 09. 18:00

Érdekes egy név. Minden esetre érdekel, mit tud ez a srác. Vagy lány? Áhh, ahhoz túlságosan durva hangzású a neve, hogy lány legyen.

Sóhajtva tettem le a telefonomat és elvonultam a fürdőbe. Össze kell készülnöm, Taehyung hamarosan értem jön. Vidámparkba megyünk, kiélvezzük az utolsó két-három hetet ami még hátra van a nyárból.

--------------

- Kookie, hová szeretnél menni először?

- Hm.. óriáskerék? - csillogtak szemeim mikor TaeTaere néztem aki csak mosolyogva bólintott.

Beszálltunk a kabinba és hihetetlen lassúsággal kezdtünk emelkedni, ami nagyon tetszett. Ezen az óriáskeréken egy kör több, mint nyolc percig tart. Legalább van ideje az embernek sokáig gyönyörködni a kilátásban.

- Nézd Tae, ott a park - mutattam ki az üvegen egyenesen a kedvenc parkunk irányába. Hyungom csak kuncogott egy jót és mögém lépve átkarolta a derekamat.

- Ott pedig az utcátok - támasztotta meg állát vállamon miközben ujját erősen az üvegnek nyomta.

Hevesen bólogattam jelezve, látom amit mutat és elmosolyodtam. Tae minden tekintetben vigyáz rám, annak ellenére is, hogy nem adom magam olyan könnyen. Sőt, bármennyire is szeretem Taehyungot, vele sosem fogok lefeküdni. Ahhoz YoonGi túl fontos.

- Kookie - lehelte fülembe barátom mikor már majdnem elértük a legtetejét a szerkezetnek. Még mindig a tájat figyeltem, Tae mancsa pedig azóta is hasamon pihent. Ajkait megéreztem nyakamon mire egy jóleső sóhajt hallattam. Látszólag tetszett neki a dolog, ugyanis éreztem mosolyát a bőrömön.

- Taeh.. E-ezt.. ezt neh itth..

- Miért? Sok időnk van még mielőtt leérünk - tovább csókolgatta nyakam, itt-ott megszívva a bőrt. Jól esett, talán túlzottan jól, ezért hagytam magam annak ellenére, hogy tudtam, ennek nem lesz jó vége.

Taehyung guggolt előttem pólóm alját kicsit felhúzva és alhasamat csókolgatva mikor megláttam, hogy kábé fél perc és leérünk. Nagy nehezen eltoltam magamtól.

Kérdőn nézett rám én pedig fejemmel az itt dolgozók fejé böktem. Bólintott s mikor kiszálltunk a kabinból egy - feltehetőleg elég látványos - sátorral déli részünkön, hyungom megragadta karomat és húzni kezdett. Nem, nem haza, hanem a legközelebbi mosdóba.

Behúzott egy fülkébe és ránk zárta az ajtót majd ajkaimra tapadt.

YoonGi

Nem tudom elhinni. Egy hetem van arra, hogy a kijelölt emberekkel és a kijelölt helyszínen leforgassak egy videoklipet ami teljes mértékben kapcsolódik a bemutatkozó számomhoz. Agust D. Hm, még mindig elég érdekes, nehéz lesz megszoknom.

- YoonGi az ég áldjon meg, figyelsz te rám? - Taemin hangja most ideges volt, mint sem nyugodt, így nagyot nyelve szenteltem neki újra minden figyelmem - Szuper. Itt van pár ruha összeállítás, kérlek nézd át őket most, és válaszd ki azt, amelyik a legjobban passzol a klippedbe.

Elém rakott legalább tizenöt képet, én pedig tettem amit mondott. Mik ezek? Nem melegbárba készülök hanem forgatásra. Kezdem elveszíteni a reményt az Entertainment felé, de komolyan.

Kiválasztottam egy egész tűrhetőt, és mellé egy fekete dzsekis szettet is.

- Szükségem lesz kékes effektekre és fényekre, megoldható? - remek ötletem támadt, így mikor Taemin rábólintott a kérdésemre vigyorogva álltam fel és szedtem össze a cuccaimat.

- Hová mész? Még rengeteg dolgot le kell tisztáznunk..

- Bocs, de látnom kell a helyszíneket. Majd sietek - kirohantam az épületből és egyenesen ahhoz a házhoz mentem ahol majd forgatunk.

Belépve az ajtón üresség fogadott, ami szokatlan, ugyanis rengeteg munkás és segítő szokott itt lenni. Vállatvonva szemléltem körbe az egészet, és magamban megerősítettem; a kék fények és effektek csodálatosan fognak passzolni ide.

Hosszadalmas és megnyugtató gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Magamban elátkoztam a világ összes nyelvén a kis készüléket és azt, aki hívni mert, de mikor megláttam a nevet a képernyőn, megdöbbentem, de valahogy jól is esett, hogy keres.

- Igen? - álcaként a rideg hangomat vettem elő, és próbáltam nem kedvesen beszélni.

- Szia YoonGi, hogy mennek a dolgok arrafelé? - érdeklődött a fiú.

- Megvagyok, kösz. Miért hívtál? Már vagy másfél éve nem beszéltünk.

- Valóban. De azért érdekelhet, hogy mi van az egyik haverommal, nem? - elnevette magát, én pedig nem bírtam tovább, ajkaimat mosolyra húztam.

- Jogos. És, minden rendben Jinnel? - váltottam át kedves hangnemre. Ő nem tett semmi rosszat, hogy hidegen viselkedjek vele.

- Megvan ő is, igen. Szívesen beszélnék még veled, de sajnos mennem kell az asszonyhoz, épp vásárolunk. Még hívlak.

- Jó, szia Nam - kinyomtam és visszatettem a zsebembe a telefont majd elhagytam az épületet ahová igazából holnap után vissza is fogunk jönni.

Kíváncsi leszek JungKook véleményére. Vagyis.. Changkyunéra.
Igen, Changkyunt akartam mondani... azt hiszem.

Aish, kit akarok becsapni, most őszintén. Hiányzik Kook. Hiányzik a nyuszi mosolya. De ha vissza is mennék, nem akarna látni. Az első adandó alkalommal rámcsapná az ajtót és messziről elkerülne.
Mindegy, felejtsük el.

Tenyeremet összecsapva baktattam tovább az utcán és gondolataimat JungKookról visszavezettem a kliphez. Következő úticél: a lakókocsi.

Koncentráljunk a munkára.

Annyeong,
Hát nem. Nagyon nem vagyok megelégedve vele, de azért remélem elfogadható.

*csendben elsétál, mert dupla részt akart ma kitenni de nem fog sikerülni neki, ugyanis hulla fáradt*

Pihenjetek sokat, nyakunkon a szünet! ^^