Ez csak egy Játék..? /Completed/

- Pt. 18 -

- JungKook, ne akard, hogy ismét gerincre vágjalak, mint reggel. - üvöltöttem a fiú után, aki épp most menekült el a rá kiszabott feladat elől.

Ha már a sportnapon tönkre tette a fülhallgatómat, akkor menjen és szerezzen nekem egy újat, nem érdekel hogyan.

* Fél napot vissza *

- Most már viszont tényleg elkésünk, úgyhogy szedd a mancsaidat, Babóca. - gúnyolódott velem már megint drága barátom. Egyszer megfojtom. 

Magamra kapkodtam - ismét - a földön össze-vissza heverő ruhadarabokat, majd megvártam, míg JungKook is ugyan így cselekszik. Felkaptuk táskáinkat, amik kivételesen nem azokkal a retkes tankönyvekkel voltak tele, hanem frissítő hideg vízzel, illetve egy váltás tesi cuccal és törölközővel. Na meg szerény személyemnek a fülhallgató. Elmaradhatatlan.

Kiléptünk az ajtón, és szélsebesen megindultunk a suli felé. A tesitanárunk biztos, hogy meg fog minket ölni. 

Rekordidő alatt estünk be a tesiterembe, ahol a résztvevőknek kellett gyülekezni. Csodák csodájára nem késtünk, csupán pár percet, és a tanárunk még itt sem volt.

Nagyot sóhajtva vágódtam le NamJoon mellé, aki szintén kosarazni jött, és a csapattársam lesz, ha jól tudom.

- Szevasz YoonGi. - arcára levakarhatatlan vigyor költözött, ezek szerint jól megvannak Jinnel.

- 'Reggelt. Többiek?

- Jin a többiekkel, Kook ahogy látom Yugyeommal. TaeMin csapat pedig nem tudom. Hoseok pedig.. hol is? - rövid gondolkodás után folytatta - Jah igen. Nyomja a kórházi ágyat.

- Mi történt azzal a szerencsétlennel? - forgattam meg szemeimet. Köztudott, hogy Hoseok évente egyszer eltöri valamijét. Vagy az ujját, a lábát, az orrát. Valamit biztos.

- Otthon pakolt valamilyen dobozokat, és leesett a létráról. A kézfeje megzúzódott, a csuklója megrepedt, vagy eltört, már nem tudom.

- Gratulálok. - nem voltam ma bőbeszédű, Kook lefárasztott a futással, aztán meg a khm.. azzal.

- Elmondod neki?

- Mi? Kinek és mi a francot?

- Kooknak.

- Nem. - felálltam, és odasétáltam a többiekhez, ugyanis Mr. Lee most érkezett meg.

Körbeálltuk a tanárt, várva, mikor kinek kell mennie a programra, illetve úgy egyáltalán. Mikor mi, és pontosan hol lesz.

- Na srácok, lányok, a mai a következő lesz. Nincs sok időnk, ugyanis fél kilenckor kezdődik a futás kint a pályán, YoonGi, JungKook, Yugyeom, HaJoon ti menjetek oda most, vigyetek vizet és törölközőt. - bólintottunk, majd elindultunk kifele vállunkon táskáinkkal. - Nektek pedig srácok..

Kifelé baktattunk, amikor kiesett kezemből az addig ott szorongatott új fekete fülesem. Tovább mentem egy lépéssel, hogy megfordulva felvegyem, de már csak egy reccsenést hallottam, és a következő pillanatban fekete műanyag darabok hevertek a földön. Felnéztem, és egy ijedt tekintetű Kookal találtam szembe magam. Van is miért félnie.

- É-én.. sajnálom hyung. Nem volt szándékos. É-én..

- Ezt otthon megbeszéljük. - pókerarcomat felvéve szedtem össze a darabokat és dobtam ki a kukába.

Kiérve a pályára elkezdtünk bemelegíteni, ami nekem a halálom volt. Utálok nyújtani, ez meg is látszik, olyan vagyok mint egy öregember. De nem érdekel, akkor sem az én asztalom.