Gyorsan magamhoz tértem és azonnal az ajtóhoz rohantam. Feltéptem a falapot és kisiettem a folyosóra ahol még láttam Kookot.
Megnőtt az adrenalin szintem és pár hatalmas lépéssel utolértem a fiút, majd karon ragadva húztam visszafelé.
- YoonGi.. mit csinálsz? Engedj el - cibálta a kezét, próbált szabadulni de én nem engedtem. Nem hagytam, hogy elmeneküljön.
Berángattam a szobába és kulcsra zártam az ajtót. Időt nem hagytam neki, szorosan vontam karjaim közé, és nem engedtem el.
- Sajnálom - suttogtam fülébe. Hangomra megremegett, de továbbra sem mozdult.
- Taehyung vár - rekedt hangja érzelemmentes volt, ami egy újabb facsarás volt a ketyegőmnek.
- Jöjjön be. Nézzétek innen hátulról a koncertet. Kérlek...
- Nem. YoonGi engedj el.. - a sírás határán állt, bármelyik percben összeeshetett volna, ha nem tartom elég szorosan.
- Addig nem, amíg végig nem hallgatsz JungKook.. - hátát simogattam, míg ő összegörnyedve bújt egyre jobban mellkasomba. Szipogva bólintott, mire mosolyogva húztam a kanapé felé, ahová leültettem és én is helyet foglaltam közvetlen mellette - Kook, sajnálom. Mindent. Azt, hogy akkor itt hagytalak, hogy nem kerestelek, és Changkyunt is.
- Ki az a Changkyun?
- Akit hallottál legutóbb a telefonban.. - megmerevedett, de nem szólt semmit - Azért nem szóltam Neked az egyetemről, mert tudtam, hogy velem akarnál jönni. Neked pedig most fontosabb volt itt az iskola.. ne haragudj. Ha szeretnéd, egyszer majd részletesen elmesélek mindent, az elejétől a végé--
- YoonGi, szeretsz? - könnyes szemeit rám emelte mire a szar is megfagyott bennem. Ha most.. istenem.
- Mindennél jobban.. - sóhajtottam mire tenyere az arcomon csattant. Kikerekedett szemekkel bámultam rá és már nyitottam volna a számat, de közbeszólt.
- Utállak.. mindennél jobban utállak.. - fakadt ki egy pillanat alatt - De.. tudod mi a legrosszabb? Hogy utállak mégis... mégis szeretlek - eddig tartott ki, keservesen sírni kezdett. Karjaimat köré fontam és magamhoz húztam.
- Ha tudnád, én mennyire utálom saját magam.. - suttogtam. Percek múlva sírása elhalkult, majd fejét felemelve vörös szemekkel nézett rám. Reagálni nem volt időm, ugyanis egy apró puszit hintett szám sarkába.
- B-behívhatom Taehyungot? - mosolyodott el és törölte meg szemeit.
- Be - felpattant mellőlem és a kulcsot elfordítva a zárban lépett ki a folyosóra, ahol valaki a nyakába ugrott. Kíváncsian figyeltem az eseményeket, de bár ne tettem volna.
Az a valaki egy pillanat alatt tapadt Kook ajkaira, aki mosolyogva fonta az illető nyaka köré karjait, de épp hogy összeforrtak, Süti már el is lépett a sráctól. Valamit nagyon elkezdett magyarázni, és annyit láttam, hogy próbálja visszafogni az illetőt kevesebb sikerrel.
Kivágódott az eddig félig nyitott ajtó és a fiú mindössze három lépéssel szelte át a távolságot majd jobbról is és balról is megajándékozott egy-egy pofonnal. Legalább nem lesz szükségem pirosítóra..
- Ezt.. azt hiszem megérdemeltem.. - nevettem fel kínomban és a sajgó pontra tettem a kezem majd felnéztem - Mi a.. Taehyung?
- Ha egy haja szála is meggörbül, élve áslak el, megértetted? - hevesen bólogatni kezdtem, mire elvigyorodott - Helyes. Szia YoonGi - szorosan megölelt, amihez Kook is csatlakozott.
- Igazán kellemes köszöntés.. - dörzsölgettem az arcom miután szétváltunk.
- Ne haragudj YoonGi, őt próbáltam visszafogni.. - magyarázkodott a kis nyuszim, de egy lágy csókkal beléfojtottam a szót. Elmosolyodott, majd megéreztem tenyerét a tarkómnál.
- Khm.. még itt vagyok.. - Taehyung idegesen dobogott a lábával mire elnevettük magunkat.
- YoonGi, tíz perc múlva jelenésed van.. - nyitott be Taemin s mikor meglátta a kis csapatot összeszűkült szemekkel nézett rám - Hogy néz ki a sminked..? Istenem.. nyomás Momohoz, fiúk, ti pedig gyertek velem a színpadhoz, onnan nézzük ezt az idiótát.
- Hogy mit mondtál? - akadtam ki szerintem teljesen jogosan de ők csak nevettek rajtam, még Kook is. Közelebb léptem az említetthez és egy hosszú csókot nyomtam párnáira majd elválva a fülébe suttogtam - Ezért még számolunk, te galád..
Kisiettem a szobából magam mögött hagyva egy döbbent Taemint és JungKookot, illetve egy még most is nevető Taehyungot és átsiettem Momohoz aki percek alatt rendbe szedte a sminkem.
Na és akkor induljon a buli.
Ahoy guys,
Ez most kissé rövid lett, ne haragudjatok.
Legyen szép napotok^^
BINABASA MO ANG
Ez csak egy Játék..? /Completed/
Fanfiction" Megéri ezt tovább folytatni? Meg. Megérdemli? Lehet. Megbánta amit tett? Talán. Utálni fog emiatt? Nem tudom. Meg fogom bánni? Biztosan. Szeretem Őt teljes szívemből? Mindennél jobban. Még mindig megéri folytatni és végig csinálni? Nem tudom. Nem...
