Ez csak egy Játék..? /Completed/

- Pt. 3 -

- JUNGKOOK -

Éles fájdalom hasított a fejembe, amikor megpróbáltam kinyitni szemeim. Fehér plafon, fehér retinaégető fény, fehér falak, fehér takaró, nagy világoskék ajtó. Mi a fene, meghaltam volna?

Gondolkodni sem volt időm, az ajtó kitárult, és egy fehér köpenyes férfi lépett be rajta. Remek, tehát egy kórház.

- Jó reggelt, látom felébredt. Tegnap hozták be, összeesett az utcán, egy barátja találta meg. Túl sokat ivott, de ha ma már jól érzi magát, délután hazamehet.

- Öhm, rendben, köszönöm. Megtudhatom ki volt az a barátom?

- Sajnos nem árulhatom el, megkért, hogy semmit se mondjak róla. Hogy érzi magát? Fáj valamije?

- Értem.. - mégis ki az, aki nem akarja, hogy megtudjam a nevét? Ez kezd gyanús lenni.. - csak a fejem, de semmi komoly.

- Rendben. Küldök fájdalom csillapítót, ha bevette, utána még pihenjen egy keveset.

Sarkon fordult és kiment. Pár perccel később egy csinos nővér lépett be a kórterembe.

- A fájdalom csillapító, uram. Vegye be, és pihenjen. Délután kettőig kell bent maradnia, utána hazamehet.
Jó pihenést!

- Köszönöm.

Szuper, tehát összegezzük. Elmentem inni miután Suga kiosztott, aztán elindultam valamerre a sötét utcákon, majd képszakadás. Valahol itt eshettem össze. Most pedig egy kórházban töltöm az időmet, mert az egyik titokzatos barátom nem hagyott a betonon feküdni.

Ha megtudom ki volt az, első dolgom lesz megköszönni, hogy most nem a föld alatt egy koporsóban szellemként agyalok azon, hogy mi lett volna, ha megmentenek.

Köszönöm kedves újdonsült szellembarátom, remélem még összefutunk párszor.

Már épp aludtam volna, amikor kivágódott a kórterem ajtaja, és egy ijedt tekintetű Taehyung rohant oda hozzám.

- Jézusom JungKook, jól vagy?

- Persze, hála a titokzatos szellem haveromnak. Esetleg nem tudod hogy ki volt az? - kérdeztem felvont szemöldökkel legjobb barátomat, akinek az arckifejezését meglátva röhögésben törtem ki.

- JungKook, hívjak orvost? Biztos jól vagy?

- Persze, ne aggódj. Csak a doki azt mondta, hogy egy barátom hívta ki a mentőket, de a nevét nem árulhatja el.

- Melyik marha az, aki ilyet csinál? - kérdezte meglepetten, de erre nem tudtam neki válaszolni, csak lassan megráztam a fejem.

- Mindegy, mikor jöhetsz ki?

- Délután kettő után. Hazatalálok, menj csak Tae.

- Rendben, de gyere ötre a parkba.

Intett még egyet és elment. Miért menjek a parkba? Csak akkor megyünk oda, ha komolyabban akarunk elbeszélgetni, vagy ha nyugis helyet akarunk keresni. Taehyung mit tervezel?

--------------

Letusoltam, majd összekapkodva pár ruhát gyorsan felöltöztem, és rohantam a parkba. Fene se gondolta volna, hogy fél négyig visszaalszom a kórházban. Szegény nővérkének úgy kellett felébresztenie, mert szükségük volt a teremre.

Ezek után rohantam haza és egy gyors kajálás után már negyed öt volt. És most itt tartok, hogy futok a park felé, ugyanis már 17:05-öt mutat az óra. Remek, gratulálok JungKook, erre is csak te vagy képes.