Amint beértünk a kis otthonos szobába, YoonGi levágódott a kanapéra, s mikor elé értem egy laza mozdulattal húzott az ölébe.
- Büszke vagyok rád, Kookie - suttogta a fülembe és egy apró puszit hintett nyakamra.
Percek múlva Taemin is betántorgott a szobába, kezében jó pár ruhadarabbal, amiket nemes egyszerűséggel letett az asztalra.
- YoonGi, válassz egy szettet amiben kimész a VIP jegyes rajongóidhoz.
- Aish.. ez nem jó? - mutatott végig magán, már amennyire tőlem ez lehetséges volt, de mozdulatain éreztem, hogy hamarosan fel kell állnom a kényelmes székemről.
- Nem. Na indíts, negyed óránk van és még JungKooknak is kell találnunk a választott szettedhez illő összeállítást, plusz Momonak villámsminket kell varázsolnia rátok.
- Mi? De hát.. nekem minek ruha és smink? - értetlenkedtem, hiszen nem hozzám jött az a sok ember.
- Ha már bemutatott ez az idióta téged, akkor alap, hogy kimész vele - folytatta Taemin mire lemondóan sóhajtottam majd felkeltem hyungomról.
- Hyung, gyere. Sietnünk kell akkor.. - felhúztam a lustaságot aki nekiállt végre kiválasztani a neki tetsző öltözéket.
Percek kellettek neki, mikor megállapodott egy szép kék pulcsin, aminek a nyakrészét fehér minta díszíti, csak úgy mint az ujjakat is, illetve egy ehhez elég jól passzoló szakadt szürke farmert választott egy fehér cipővel. Nekiállt vetkőzni a szoba közepén, s mikor egy szál alsóban állt előttünk kérdőn felvont a szemöldökét, ugyanis elég érdekesen bámultunk rá.
- Mi van? Nem azt mondtátok hogy sietnünk kell?
- De...
- Akkor meg? Mit álltok még ott? Taemin segíts már Kooknak ruhát keresni.
YoonGi barátja villámgyorsan termett mellettem és alig fél perc kellett neki, mire megtalálta a tökéletesen passzoló fehér inget amit itt-ott kék foltok díszítettek, hozzá pedig egy fekete nyakkendőt és egy szakadt kék farmert szintén fehér cipővel. Nem szórakoztam sokat, szintén percek alatt öltöztem át itt a srácok előtt, s mikor végeztem megérkezett Momo is. Lenyomott a kanapéra és elém hajolt, majd szemügyre vette az arcomat. Neki sem kellett sok idő, szinte azonnal felkent rám pár anyagot, és kijelentette, hogy készen van.
Döbbenten álltam a tükör előtt alaposan szemügyre véve saját magam. Sosem néztem ki ilyen jól, mint most. YoonGihoz pedig tökéletesen passzolok. Mikor elléptem a tükörtől, párom felém nyújtotta a kezét, és kitárta a folyosóra - ezáltal a rajongók felé - vezető ajtót.
- Nos, Jeon JeongGuk, készen állsz egy új életre? - mosolygott rám kedvesen és bíztatóan.
- Veled bármikor, Min YoonGi - fogtam meg kezét majd együtt léptünk ki a szobából, egyenesen a jövőnk felé.
Nehezen indult a kapcsolatunk, majd még nehezebben folytatódott, de nem adtuk fel, aminek meg is lett az eredménye. Együtt, ketten - és persze a barátaink segítségével - építettünk fel egy töretlen kapcsolatot, ami talán örökké tartani fog.
Ahoy guys,
Hát, itt a vége.
Még jelentkezem egy Írói utószóval, addig is byee~
YOU ARE READING
Ez csak egy Játék..? /Completed/
Fanfiction" Megéri ezt tovább folytatni? Meg. Megérdemli? Lehet. Megbánta amit tett? Talán. Utálni fog emiatt? Nem tudom. Meg fogom bánni? Biztosan. Szeretem Őt teljes szívemből? Mindennél jobban. Még mindig megéri folytatni és végig csinálni? Nem tudom. Nem...