Ez csak egy Játék..? /Completed/

- Pt. 8 -

(Elkezdtem a 30 napos bias kihívást is, aki szeretné, csekkolja le. ^-^ )

----------------------

- Nem sejtek jót. És ez egyre rosszabbul néz ki.. Jin, vér van a patakban, és..

Megtorpantam. Földbe gyökerezett a lábam a látványtól.

- YoonGi, mi az isten van már, ne idegesíts fel.

Nem tudtam megszólalni. Azt, amit láttam, nem hittem el. Nem akartam elhinni. De mégis, itt van előttem, és ez a valóság.

- Ez nem lehet igaz.. Ó te jóságos ég.. miért?..

- Jin, küldök koordinátákat, gyertek ide. Szükség lesz valakire, aki jó a sebek ellátásában, Hoseok valamennyire ért hozzá. Siessetek, kérlek... 

Kinyomtam a hívást, pár másodperc alatt elküldtem Jinnek a koordinátákat, majd telefonom épségét leszarva dobtam a földre és rohantam előre. 

Ne, ne, ne. Kérlek, nem veheted el tőlem. Tudom, egy bunkó fasz voltam, de ő nem ezt érdemli. Letérdeltem a földön fekvő JungKook mellé, és megvizsgáltam a pulzusát. Nem a legerősebb, de kibírja. Az oldalát egy éles kő durván felsértette, erősen vérzett. 

Lerángattam magamról a pulóveremet, nem érdekelt mennyire van vagy nincs hideg. Gombócba gyűrve szorítottam a kis Nyuszi oldalához. Bal kezemmel óvatosan pofozgatni kezdtem arcát, hátha eszméleténél van. 

- JungKook, hallod, kérlek nyisd ki a szemed. Vagy csak mondd, hogy egy fasz vagyok, és küldj el melegebb éghajlatra. Hallod, nem hagyhatsz itt minket, mindenkinek szüksége van rád. Kérlek.... - itt már nem bírtam, megeredtek a könnyeim, és megállás nélkül sírtam.

Arca hideg volt, ahogy kezei is. A pulcsim kezdett átázni, de csak még erősebben szorítottam a sebhez. Pár perc múlva kiáltásokra lettem figyelmes, Jinék megérkeztek.

- Nincs magánál, és erősen vérzik, Hobie, kérlek mondd, hogy van nálad kötszer.

- Hoztam, persze. Na mutasd azt a sebet. 

Elengedtem a pulcsimat, és JungKook fejéhez térdeltem, amíg Hoseok bekötözte az oldalát. Kezemmel megragadtam kihűlt mancsait, és azokat szorongattam. Könnyeim ismét megeredtek, belül ostoroztam magam emiatt a helyzet miatt. Az egész az én hibám..

- JungKook, sajnálom. Nagyon sajnálom, kérlek, térj magadhoz. Nem tudok nélküled élni, egyszer már elvesztettelek, nem akarlak mégegyszer.. Kérlek...

- YoonGi, nem azért, ez szép meg minden, de vissza kell vinnünk a szállásra. 

- Majd én viszem, hozzátok a cuccom légyszi. - Óvatosan felemeltem gyenge testét a földről, és karjaimban tartva elindultam a szállás felé. Lassan haladtam, nem akartam, hogy ennél is nagyobb baja legyen.

Odafigyelve lépéseimre baktattam a sziklák között, ügyelve JungKook oldalára. Térdein horzsolások látszódtak, ahogy könyökénél és vállainál is. Nem tudom mit csinált, de nagy szerencséje van, hogy megtaláltuk. 

Ha még egyszer elveszíteném, én nem tudom mihez kezdenék. Az életem része, nem hagyhatom, hogy bármi baja legyen. De már késő, ezt is én okoztam. Szemeimből újra előtörtek a sós cseppek, és végig folyva arcomon államról egyenesen JungKook arcára estek. 

Most kéne hogy kinyissa a szemeit és kipattanva szorításomból azt kiáltsa, "Minden rendben, semmi bajom.,, Jah, a tündérmesékben biztos. YoonGi ébredj, ez a valóság.