Ez csak egy Játék..? /Completed/

- Pt. 10 -

- JungKook -

Körülbelül délután egy óra fele ébredtem. Az oldalam még mindig fáj, de amíg a többiek nem érnek haza, mindenképp mutatni szeretnék valamit Hyungnak.

Jobb kezemmel óvatosan magam mellé nyúltam, de üresség fogadott. Szemeim kipattantak, és oldalra fordítottam fejemet. YoonGi nem volt mellettem. Édesen szunyókált a saját ágyában, amit nem csodálok. Rendesen lefárasztottam őt tegnap.

Szép lassan felálltam ágyamról, és megindultam a konyha felé. Amíg a kávé készült, gondoltam csinálok valami ebédet, de csalódottan csuktam vissza minden ajtót, ugyanis rá kellett jönnöm, bizony mi még nem mentünk el sehova sem kajáért.

Megízesítettem az elkészült kávét, és vissza indultam a szobába. YoonGi már fent volt, és éppen telefonált.

- Igen igen. Ó, most jött vissza, akkor oda is adom.

Felállt, és felém nyújtotta a készüléket. Értetlenül néztem rá, de a fülemhez emeltem.

- Igen?

- Kisfiam, ugye jól vagy? Mr. Kim felhívott délelőtt, hogy megsérültél. Minden rendben?

- Persze anya, minden rendben van. Jó kezekben vagyok, YoonGi vigyáz rám. - felpillantottam a még mindig engem vizslató szempár gazdájára, és halványan elmosolyodtam.

- Ennek örülök. De ki volt az az aranyos fiú, aki felvette a telefont?

- Ő volt YoonGi... vagyis Suga.

Miközben telefonáltam, eszembe jutott a kávé, amit még mindig a kezemben tartottam. Odasétáltam vele Hyungomhoz, és felé tartottam. Kérdőn felvonta szemöldökét, amire csak egy mosoly kíséretében bólintottam.

Felállt, elvette a bögrét, majd nyomott arcomra egy puszit, én pedig fülig pirulva folytattam a társalgást.

- Tényleg? Kellemes meglepetés. És hogy van? Amióta a szülei.. tudod, meghaltak, azóta jobban van?

- Igen, mondhatni. De ezt majd személyesen megbeszélheted vele.

- Már alig várom. Most le kell tennem, sajnos dolgoznom kell Fiam, de sosem bánom, ha felhívsz néha.

- Oké oké, holnap is felhívlak. Szia anya!

Ahogy letettem a telefont, egy kávéval teli bögrével találtam szembe magam, aminek a másik felén a világ legaranyosabb mosolya fogadott. Elvettem a bögrét, és leültem az ágyamra, YoonGi pedig mellém ült.

- Suga, szeretnék neked mutatni ma egy helyet az erdőben. Nincs messze, tíz perc gyalog. És elég jól érzem magam hozzá, ezért nemleges választ nem fogadok el.

- Jó, legyen. De előtte kötést cserélek.

Bólintottam, majd új ápolóm és védelmezőm felállt, elém lépett, és lehúzta rólam felsőmet. Nem voltam zavarban.. ááh, dehogy. Szemeivel szép lassan felfalt, utána pedig mint akit fejbe vágtak, észbe kapott, és elkezdte leszedni a kötést.

Bő tíz perc alatt kész is volt. Bepakoltunk táskáinkba, felvettünk egy kényelmes cipőt, pulcsit és nekivágtunk az erdőnek.

Szép csendes, a napfény itt-ott bevilágított. Nem telt el öt perc, lágy simogatást éreztem bal kezemnél. Tekintetemet levezettem, majd fel a mellettem sétáló fekete hajú fiúra. Zavarban volt, de ahogy észrevette, hogy őt bámulom magabiztosan megfogta kezemet.

Hirtelen megálltam, ezzel megállásra kényszerítve YoonGit is. Kérdő tekintettel nézett rám, én pedig csak szembe fordultam vele, és belenéztem szemeibe.