Ez csak egy Játék..? /Completed/

- Pt. 21 -

- Mit keresel itt?

- Szerinted? Az osztálytársad leszek drága JungKookie. - közelebb lépett hozzám mire én automatikusan hátráltam egy lépést. - Csak nem félsz tőlem?

- Lépj ki az életemből JaeHyeong és hagyj végre békén. - sóhajtottam egyet majd levágódtam a helyemre s ekkor viharzott be a tanár, így régi "haverom" nem tudott visszaszólni.

Szünetben első dolgom lesz megkeresni YoonGit, és elmondani neki ezt az egészet.

Egy unalmas történelem óra vette kezdetét, persze a fele azzal ment el, hogy JaeHyeong-ot kellett fegyelmezni. Még mindig ugyan olyan nagy a szája mint régen, nem is értem miért van itt.

A maradék időben elaludhattam, mert a csengő hangjára nyitottam ki szemeimet, s egy elég dühös tanárnő állt a padom előtt.

- Jeon JungKook. Következő órán felelni fogsz a mai anyagból, és nem nyitok vitát. - idegesen visszasietett a tanári asztalhoz, felkapta cuccait, majd kilépett a teremből. Remek.

Felálltam székemről, és már rohantam volna YoonGi osztályához, de mielőtt elhagyhattam volna a termet, egy erős kar visszarántott. 

- JungKook, remélem nem kell mondanom, hogy ha a drágalátos szerelmednek esetlegesen elújságolod, hogy ki is vagyok pontosan, akkor azt a kapcsolatotok fogja bánni. És én még sosem vicceltem, ezt te tudod a legjobban. - rám kacsintott majd elsétált. Mi a franc?!!

Futva igyekeztem Suga felé, aki a folyosón beszélgetett pár haverjával, ha jól láttam, így mikor a közelükbe értem, lelassítottam. Egy szőke hajú srác felém intett fejével, mire hyungom erre fordította tekintetét és elmosolyodott. Viszonoztam édes mosolyát, majd mikor odaértem megálltam mellette.

- Srácok, Ő itt JungKook, akiről meséltem. JungKook, ők itt a haverjaim Minhyun, Aron és a szőkeség Ren. - Minhyun és Aron biccentettek egyet, Ren viszont alaposan végigmért, majd eszelős vigyorra húzta ajkait, amitől be kell valljam, azért kissé megijedtem. 

- Sziasztok.. - motyogtam orrom alatt. Ezaz JungKook, csinálj úgy mint egy félős nyuszi, ügyes vagy.  

- YoonGi, a kis szerelmed csak nem fél? - röhögött fel a szőke, Suga pedig felvont szemöldökkel nézett rá, mint aki nem érti mi van, de képes kinyírni bárkit, ha hozzám érnek. Na ezért szeretem őt annyira. Kis agresszív, de próbál cuki lenni. 

- Ren, ha egy ujjal is hozzá érsz... - sziszegte hyungom, amin egy jót mosolyogtam, aztán meghallottam a csengőt. 

- Nekem rohannom kell, örültem a találkozásnak, szia Suga. 

Siettem vissza a terembe, ahogy csak tudtam, de úgy érzem nem fogom megúszni a késést. Már nyitottam volna be a terembe, de valaki már megint visszarántott. Engem valamiért imádnak ráncigálni az emberek a mai nap. 

- JaeHyeong.. mit akarsz? - fontam keresztbe mellkasom előtt karjaimat, s vártam válaszát. 

- Gondolom nem akarsz itt maradni suli után a késés miatt. Na gyere. 

Benyitott a terembe engem maga után húzva - már megint.. - és sűrű bocsánatkérések közepette taglalta a tanárnak, hogy rosszul éreztem magam és elkísért az orvosiba, de már szerencsére jobban vagyok. Chh.. sablon szöveg, nem is értem a tanárok miért hiszik még el ezt. 

Mindenesetre megúsztuk a délutáni plusz bent maradást, ami jó dolog. Kezdem azt hinni, hogy JaeHyeong megváltozott, és már nem olyan bunkó mint régen. Lehet el kéne kezdenem vele barátkozni ismét, és újrakezdhetnénk ezt az egész barátság dolgot. 

-------------

YoonGival, Rennel és JaeHyeongal sétálunk hazafelé, vagyis hogy pontosítsak, YoonGihoz. Nekem még maradt ott pár tankönyvem ami kell holnapra, a fiúk meg csak úgy jöttek "Miért ne?,, alapon. 

Jaevel megbeszéltem a dolgokat, így mostmár új barátokként kezdünk neki az iskolából hátramaradt időnek, Suga viszont nem nézi jó szemmel Jae itt létét, állandóan morog rá, mint egy féltékeny macska. 

Mikor a szőkeség és Jae egymásra találnak, YoonGi közelebb jön hozzám, és olyat kérdez, amire már számítottam.

- Ki ez a JaeHyeong gyerek, Kook? 

- Egy általános iskolai ha... öhm.. osztálytársam. - ha most azt mondtam volna, haverom, akkor hyungnak leesik, ki is valójában Jae, amit nem szeretnék, mert hiába nem látom, így is érzem, hogy régi barátom fél szemét rajtam legelteti, hátha valami olyan csúszik ki a számon, aminek nem kéne. 

YoonGi csak hümmög egyet, majd megáll. Lábaimat én is megállásra kényszerítem, s látom, megérkeztünk. Amíg hyungom a kulcsokkal babrál, addig én megtámasztom fejem a vállán, és lehunyt szemekkel relaxálok mindössze pár másodpercig, amikor is a kényelmes fejtámaszom bement a lakásba.

Követtem én is a többieket, s táskámat ledobva spuriztam fel az emeletre YoonGi szobájába, hogy kihozzam onnan a megfelelő tankönyveket. Amíg keresgéltem, tisztán hallottam, hogy jól elvannak a srácok, s ez engem is mosolygásra késztetett. 

Örülök, ha a hyungjaim jól szórakoznak. 

Egy - a vállamon pihenő - meleg tenyér zökkentett ki a keresgélésből, s lassan hátra fordultam, kit tisztelhetek a kéz tulajdonosaként. 

- Aish.. te sosem hagysz békén. Most mi az, Jae? 

- Semmi, csak gondoltam felnézek, megvagy-e még. - vállat vonva ült le Suga ágyára, s támasztotta meg fejét tenyerében. 

- Mint látod, megvagyok. Ha nem szeretnél semmi mást, akkor örülnék ha most egyedül hagynál, s felküldhetnéd mondjuk YoonGit, mert nem találom a cuccaimat, s nagyon jól ismerem Őt, képes a leglehetetlenebb helyre elpakolni. 

- Nagyon jól ismered őt? - felvont szemöldökkel kémlelt tovább engem, mint aki  ezen az aprócska dolgon kívül semmi mást nem hallott meg. 

- Igen. Elvégre kiskorom óta ismerem, és sosem voltak titkaink egymás előtt. Most sincsenek. 

- Te tudod. - felállt, majd elindult kifelé a szobából, de a lépcső tetejéről még visszaszólt. - A helyedben én azért vigyáznék. Sőt, jelenleg jobban ismerem YoonGit, mint azt hinnéd.

Annyeong!  

Na hát khm.. én teljes mértékben úgy érzem, hogy kezd egyre szarabb lenni ez a cucc, de igyekszem minden gondolatomat s erőmet beleadni, mert lassan ennek is vége lesz, s az utolsó részekből majd ki kéne hozni a maxot, ami nehéz lesz. 

Ha tetszett, jelezzétek valahogy, kérlek! >.<