Ez csak egy Játék..? /Completed/

- Pt. 19 -

JungKook

Megvettük, vagyis pontosabban megvettem hyungomnak a fülhallgatóját, most pedig valahova el akarunk menni kajálni, amit szintén én fizetek.

Hogy idézzem YoonGit: "Nem elégszem ám meg egy fülessel, ami a közelében sincs a volt fülesemnek, el kell vinned vacsorázni, és utána kérek egy kávét valamilyen sütivel.,,

Ilyenkor nagyon tudom szeretni.. khm. Tehát jelenleg a kedvenc kajáldánk felé tartunk, és semmiségekről beszélgetünk, mint például ki és mit fog csinálni a nyáron.

Mivel mindkettőnknek szabad lesz a nyara, egyik héten én alszom YoonGinál, másik héten majd fordítva. Igaz, még van pár hét addig - kábé 8 - , de én már elképesztően várom.

Gondolkodásomat egy kéz zavarja meg, ami hyungomhoz tartozik, én pedig csak annyit látok, hogy valamit tátog, majd a hang is elér tudatomig.

- ...tünk.

- Mi? Nem figyeltem, milyen tünk?

- Aigoo Kook. Mondom megérkeztünk. - ujjával a mellettünk lévő hamburgeresre mutat, majd halványan elmosolyodik, és eddig összekulcsolt ujjainkat most szétválasztja, de csak annyi ideig, hogy utána rendesen megfogja kezem és behúzzon az ajtón.

Leülünk egy asztalhoz, ami a gyorsétterem egyik eldugottabb sarkában helyezkedik el, így megkímélve minket a bámészkodó szempároktól.

A semmiből jelent meg mellettünk egy pincér, aki miután letette elénk az étlapokat, előkapja jegyzettömbjét.

- Jó napot. Innivalót esetleg hozhatok?

- Én egy narancs dzsúzt kérek. Kook?

- Nekem is jó lesz a narancs, köszönöm. - mosolyogva nézek a pincér srác felé, aki nem lehet több 22 évesnél.

- Rendben, máris hozom.

Ezzel elegánsan eltűnik látókörünkből, mi pedig elkezdjük tanulmányozni az étlapot.

- Mit eszel, Kook? - kérdezi hirtelen a semmiből YoonGi, majd kíváncsian rám emeli tekintetét.

- M-még nem tudom. Talán egy menüt.

- Jó. - ennyivel lezártnak tekintette beszélgetésünket, és tovább bambulta az étlapot, mikor pedig megunta, engem kezdett kémlelni, vagy a gyorsétteremben tartózkodó embereket, de végül mindig megakadt a szeme rajtam.

Arcom egyre jobban kezdte felvenni a vörös színt, végül zavarodottságomban lehajtottam fejem, és a hirtelen elég érdekessé váló cipőmet kezdtem tanulmányozni. Most, hogy jobban megnézem, le kéne takarítanom valamelyik nap, már nem annyira fehér, mint volt.

- Parancsoljanak. Sikerült választani? - a pincér hangjára felkapom fejem, majd pár másodperc bámulás után végre sikerült kinyögnöm, mit is szeretnék.

- Egy sima hamburger menüt kérnék.

- Szintén. - szólalt fel előlem barátom,mire kikerekedtek szemeim. Ezért bámulta ilyen sokáig azt az étlapot? Esküszöm a sírba visz.

- Rendben, köszönöm. - a pincér, aki mellesleg elég ismerős volt, most, hogy így megnéztem, sarkon fordult, és távozni készült, de hirtelen megtorpant, és visszasietett hozzánk, majd YoonGira nézett.

- Mit is mondtál? Kook?

- Öhm, ja. Ő itt Kook, miért? - a srác most rám nézett, tetőtől talpig végigmért, majd bólintott.

- Jeon JungKook akkor, ha nem tévedek. - mosolyra húzta száját, kezét felém nyújtotta. - Két éve találkoztunk utoljára, örülök, hogy látlak. JaeHyeong nagyon hiányol még most is.