- Pt. 15 -

618 71 8
                                    

- YoonGi -

- Kook, utoljára mondom, ha nem sietsz, szétszedlek. - ingerülten kiabáltam fel az emeletre már legalább hatodjára az elmúlt húsz percben.

Fél kettő van, őkelme pedig még mindig készülődik, ami annyit jelent, hogy baszottul el fogunk késni, ugyanis a mozi kábé húsz perc, ha nem több, futva lenne max tíz. Én pedig futni biztosan nem fogok, azt várhatja.

- JungKook! Azonnal told ide a segged, mert tényleg odamegyek, és azt nem fogod megköszönni.

- Bocsi, megyek máris!

- Tíz perce is ezt mondtad. Szedd a járókáidat de nagyon gyorsan!

Annak érdekében, hogy a kis Nyuszi megmentse a hátsó felét, alig két perc múlva már lent is volt. Végigmértem, és mostmár teljesen leszarva azt, hogy elkésünk, határozottan visszaküldtem volna az emeletre, de makacskodott a drága.

- Na nem. Kook, így nem jössz ki az utcára.

- De miért?

- Mert én azt mondtam. Nyomás vissza, és vegyél fel másik nadrágot. Nem akarok börtönbe kerülni testi sértésért.

- YoonGi, nem fogok leállni beszélgetni rajtatok kívül senkivel. Inkább menjünk, mert elkésünk.

Beletörődve sorsomba, miszerint nem verhetem péppé azt, aki csak a kelleténél egy kicsivel jobban megnézi JungKookot, indultam meg Sütimmel a mozi felé.

Út közben nem szóltunk egymáshoz, arra koncentráltunk, hogy minél előbb odaérjünk. És igen, erre koncentrálni kell, mert mi utálunk beszélgetés nélkül sétálni. És ha kinyitjuk a beszélőkénket, abból csak és kizárólag csiga lassú séta lesz. Most pedig sietünk.

Rekord idő alatt érkeztünk meg a megbeszélt helyre, és még csak nem is késtünk olyan sokat.

Hoseok már fél utcával messzebbről kalimpált felénk a bejáratnál.

- Bontsunk pezsgőt srácok, én azt mondom. - szólalt meg NamJoon mikor eléjük értünk.

- Mi? Mégis miért? - Jimin értetlen fejet vágott, amihez mi is társultunk.

- Suga és Kook egyszer végre időben értek ide. Ezt meg kell ünnepelni. - Jinnel együtt vigyorogtak, majd Nam folytatta - Szóval, hol a pezsgő?

- Akkora egy köcsög vagy, NamJoon. Inkább azt meséljétek el, melyik filmet nézzük meg. - vetettem fel az ötletet, ha már csak a szívatáshoz értenek.

- Valami akció filmet néztünk ki, nem jegyeztem meg a címét.

- Remek. Mikor kezdődik az a förtelem? - Nem szeretem túlzottan a filmeket, és a romantikus után az akció az, amit utálok. Nálam két féle film jöhet szóba: Horror és a 18-as drágaságok. Ilyen vagyok, ez van.

- Hamarosan, ezért jobb lenne sietni. Gyertek. - Jimin elkezdte berángatni Taehyungot, Tae pedig felvette a törpe tempóját, és összekulcsolt ujjakkal mentek tovább. Ezen jót mosolyogtam, aranyosak együtt.

Megragadtam Kook mancsát és utamat Chimék felé vettem. Túl akarok esni azon az akció szörnyűségen.

Odabent amíg Jin sorban állt, mi a többiekkel csak dumálgattunk, mindenféle marhaságról, de legfőképp arról esett szó, hogy akkor mi most Kookal együtt vagyunk-e. Tartva magam a megfelelő szerephez természetesen igent mondtam.

Ezen kívül elég sok mindenről esett szó, többek között arról is, hogy mi vár ránk még az elkövetkezendő fél évben. Mit ne mondjak, elég sok minden. Először is egy kellemes osztálykarácsony kábé egy hónap múlva, aztán az egész suli által imádott félév. Tavaszi szünet, előtte persze még egy két napos osztálykirándulás. Szünet után a kedvencem következik: Sporthét. Hurrá... beteget jelentek arra a hétre. És végül nekünk, végzősöknek a vizsgák és érettségi, aztán pedig szabadság.

Ez csak egy Játék..? /Completed/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora