Ez csak egy Játék..? /Completed/

- Pt. 13 -

Másnap reggel sikerült elaludnunk, amihez szívből tudok gratulálni magunknak.

Rohamtempóban pattantunk ki az ágynak nevezett, hirtelen összedobott takaró és párna kombó alól, majd kapkodva magunkra rángattuk aznapi ruháinkat.

A sátor szétszedésével én bajlódtam, Kookot visszaküldtem, hogy vigye vissza a faházba az ágyneműt, és nézzen körül, nem hagytunk-e ott valamit.

Bő fél óra múlva sátorral a kezemben baktattam visszafele az ösvényen. Siettem, mert már így is eléggé késésben voltam.

Az erdőn ilyen tájban még a félhomály uralkodott, ezért is szedtem annyira lábaimat. Ki tudja, milyen pedofil állat bujkálhat errefelé.

Mint egy végszóra, valaki elkapta a csuklómat, másik kezével pedig befogta számat. Ilyen is csak velem történhet, persze.

Kezemből kiejtettem a sátort, ami hangos csattanással ért földet. Támadóm szorosan tartott, de nem eléggé ahhoz, hogy számat ne tudjam használni.

Megharaptam kezét, amire felszisszent, én pedig azzal a lendülettel fordultam meg, hogy jól bemossak az illetőnek, de félúton megállt az öklöm.

- Mégis mi a szart gondoltál? Simán szétverhettelek volna, balfasz.

- Én is szeretlek, kösz a bókot.

- Húzzál a büdös francba, Jeon!

Felkaptam a leesett cuccokat, és dühösen indultam tovább, persze Mr. Nem Gondolom Át A Tréfa Következményeit úr is jött utánam.

Komolyan, mit gondolt? Szende szűz kislányként remegni fogok a félelemtől? Na ne röhögtessen már.

- Aish... mennyi időnk van indulásig? - morogva ugyan, de megtörtem azt a bizonyos "kínos" csöndet.

- Amikor eljöttem, akkor mondtak harmincöt percet.

- És az mikor volt? - kérdeztem rá, de úgy éreztem, Kookra sem bízok többet semmit.

- Kábé harminc perce. - megvonta vállát, és ugyan olyan lassan sétált tovább, mint eddig. Mi a fasz?

- És ezt mégis miért csak most mondod, te agyhalott? Bazd meg JungKook, te totál hülye vagy. Futás!

Két perc alatt tettük meg a maradék távot, majd amilyen gyorsan csak tudtuk, összeszedtük a cuccainkat, és futva húztuk magunk után bőröndjeinket a buszhoz.

Csendben megjegyzem, a buszmegálló is kábé öt percre van a tábortól futva. Kellemes.

Amikor odaértünk, egy dühös tekintetű Jin fogadott minket.

- Neh.. haragudj.. Jin.. huhh.. - térdemen megtámaszkodtam, amíg Nam elvette a csomagjainkat és bepakolta azokat a buszba. - Ez az idióta nem volt képes szólni, hogy sietni kéne, mert úgy nagyjából öt perc és indulunk..

Szúrósan néztem JungKookra, aki lesütött szemmel vizslatta a hirtelen nagyon érdekessé vált cipőorrát.

- Ne haragudj Hyung, tényleg az én hibám. - motyogta orra alatt, és bűnbánóan nézett Jinre.

- Nyomás fel a buszra, ezt még megbeszéljük. - arcán látszott, hogy elnézte ezt az egészet, bár ki tudja.

Felcaplattunk a busz lépcsőjén, és üres hely után kutattunk, amikor megpillantottam Taehyung és Jimin vad kalimpálását.

Megfogtam Kook csuklóját és húztam hátrafelé a srácokhoz. Maguk mögött foglaltak nekünk helyet, amit egy mosollyal díjaztam, majd lehuppantam az ablak mellé, Sütim pedig a mellettem lévő ülésre.