Ez csak egy Játék..? /Completed/

- Pt. 25 -

YoonGi

*1 év múlva*

JungKookal már egy éve nem beszélünk. Ő sem keres, így én sem fogom Őt.

Amióta elutaztam, nem kerestem. Igaz, az elején még foglalkoztam vele, de mivel nem válaszolt, feladtam.

Vártam. Vártam, hátha válaszol.

Nem tette.

Kitöröltem a számát, de a közösségi oldalakon megmaradtunk ismerősöknek.

Bármennyire is fáj, már a múlt.

Erőteljesen megváltoztam ebben az egy évben, az egyetem csodálatos, és ha minden remekül alakul, a jövő év végén talán sikerül debütálnom mint rapper. Emellett még Minhyuk is a képben van, aki a mostani legjobb haverom és mindig segít, mellettem van.

Külsőre kábé ugyan az vagyok, egyet kivéve: szőke lett a hajam.

Most pedig az egyetem udvarán állok egy fának dőlve és várom Minhyukot, akinek még van egy órája. Az előttem elhaladó diákokat sorban figyeltem, amikor megakadt a szemem egy aranyosan kinéző srácon, aki egyedül álldogált. Nem menekülsz baba.

Ellöktem magam a fa törzsétől és a fiú felé igyekeztem. Mikor találkozott tekintetünk megszeppent, de nem hátrált így sikeresen elé álltam.

- Mi a neved cukorka? - kérdeztem egy csábos mosollyal és kissé oldalra döntött fejjel.

- Changkyun.. - alig hallhatóan válaszolt, ami nekem kapóra jött. Közelebb léptem hozzá, már szinte a falnak szorítottam.

- Nem hallottam, mondd mégegyszer - suttogtam fülébe és egyik kezemmel megtámaszkodtam feje mellett.

- Changkyun - mondta már magabiztosabban mire szemeibe néztem és egy kacér mosoly és kacsintás után csak úgy elsétáltam.

Szóval Changkyun. Értem..

Meghallottam a csengőt és pár perc elteltével Minhyuk megszokott, idegesítő hangját. Bírom ezt az ütődöttet.

- Képzeld, jött ma egy gyerek a csoportunkba, de az óra első öt perce után kizavarta őt a tanár. Még a nevét sem tudtuk meg, de elég baba pofija van.

- Esetleg ő ott? - böktem fejemmel az újonnan megismert szépfiú felé mire barátom helyeselni kezdett - Changkyunnak hívják és már szemeztem vele - húztam gonosz vigyorra ajkaimat.

- Visszatért a rosszfiú?

- Vissza hát.. - nevettem fel majd karon ragadva barátomat húztam a koli felé - Segítesz?

- Szöveg? - vonta fel szemöldökét egy mindent tudó mosoly kíséretében amire csak bólintottam egyet - Persze.

Az úton nem igazán beszélgettünk, a mai nap mindkettőnket lefárasztott.

Beérve a kollégium udvarára Minhyukhoz fordultam.

- Ülj le, kihozom a cuccokat - böktem ujjammal egy távolabb eső részre ahová mindig kijövök.

Felsiettem szobámba és kivágtam az ajtót amit szobatársam nem díjazott túlzottan, de már megszokhatta. Ledobtam cuccomat ágyamra majd előkotortam fiókomból mappámat, felkaptam két tollat és egy javítót majd már iszkoltam is vissza az udvarra.

Lehuppantam haverom mellé és kezébe nyomtam az egyik tollat s kikeresve a megfelelő lapot azt is kezébe adtam.

- The last? - vonta fel szemöldökét a címet elolvasva mire bólintottam.

- Majd megérted miért, olvasd el.

Szemeit azonnal a papírra szegezte és minden figyelmét a szövegemnek szentelte, összpontosított a dal mögötti információkra is.

Ezért imádom. Látja a betűk, szavak, sorok mögötti tartalmat, valóságot. Segít a hibák kijavításában.

Percek múlva felnézett és kifújta eddig bent tartott levegőjét majd rám nézett.

- Ez.. huh, ez wao. Erre nem tudok többet mondani, az eddigi legjobb.

- Milyen hibákat látsz benne? - kérdeztem közelebb ülve hozzá és kivettem kezéből a lapot hogy jobban lássam, mit kell javítanom.

- Semmilyet. Tökéletes lett. Átadja az érzelmeidet, a múltadat, a jelenedet és a jövődet. Mindent - komoly arccal fordult felém és nézett rám, majd folytatta - Ez a szám Te vagy, YoonGi. Tökéletesebb nem lehet.

- Kösz.. azt hiszem - bambultam tovább a lapot. Elvesztem gondolataimban, s nem tudom meddig meredhettem magam elég, de már csak azt vettem észre, hogy valaki kikapja kezemből irományomat és meglóbálja előttem kezét.

- Pakolj el, öltözz át és menjünk a mai körre - vigyorgott rám Minhyuk mire eszeveszett tempóban szedtem a lépcsőfokokat majd berontva szobámba - amit a bent tartózkodó egyén szóvá is tett - dobtam le cuccaimat ágyamra, úgy válaszoltam.

- Minhyukkal megyünk a szokásos körünkre, muszáj sietnem Vernon - morogtam orrom alatt és szekrényemben kezdtem kutakodni.

- Öhm, Vernon? - kérdezett vissza az illető mire ijedten hátrafordultam.

- Mi a..? Te mégis mit keresel itt? - szegeztem neki a kérdést baba pofijú ismerősömnek, aki szerintem ma nálam végzi.

- A szobatársad megkért, hogy cseréljek helyet vele, mert neki valami Hoshi nevű srácnak kell segítenie hetekig, így most itt vagyok - vont vállat mondandója végén én pedig bólintottam.

- Min YoonGi, de csak Suga - nyújtottam felé kezemet amit elfogadott és megrázott.

- Im Changkyun*, de csak I.M. Vagy ami szimpatikus - mosolyodott el majd eldőlt az ágyán.

Tovább folytattam a szekrényben való kutakodást és megállapodtam egy fekete pólón, egy fekete, térdnél szakadt nadrágon és a fekete X alakú befűzésekkel tarkított bőrkabátomon.

Magamra öltöttem a göncöket - Changkyun előtt, aki minden egyes mozdulatomat végigkövette - , majd felkapva telefonomat és pénztárcámat siettem az udvarra.

És akkor kezdődjön a buli.

Hellokaa,
Yaass, itt is lenne ez a csodás részecske. Hozzáfűzni valóm nagyon nincs, késő van (Hajnali 3:29 hogy pontos legyek) és aludni akarok. XD

* Nem tudom, hogy Im Changkyun, vagy Lim Changkyun, mert hol így, hol úgy látom leírva, so most Im Changkyun lesz, oszt jó az úgy.