Ez csak egy Játék..? /Completed/

- Pt. 9 -

- És ha Szerelmem -nek hívlak? 

Szemeim kikerekedtek, feltornásztam magam ülő helyzetbe, és úgy néztem rá a békésen fekvő JungKookra. Lehunyt szemekkel feküdt, és sejtelmesen mosolygott.  Én még mindig úgy nézhettem, mint aki sokkot kapott, ugyanis  már csak annyit éreztem, hogy végigsimít ujjaival arcélemen. 

- YoonGi, itt vagy? - édes jó anyám, az a mosoly. 

- P -persze. Megismételnéd? Nem hallottam. - perverzen elmosolyodtam, inkább nevezném vigyornak, és tekintetemet övébe fúrtam. Most muszáj lesz irányítanom, tartanom kell magam a seme szerepéhez, azért mégis csak én vagyok az idősebb, vagy mifene. 

- H -hallottad te nagyon jól, hogy mit mondtam. Ne játszd meg magad. - durcásan befordult a fal felé, de azzal a lendülettel fel is ült. Szorosan fogta oldalát, és lassan felém fordul. Fájdalmas fintor terül szét arcán. El emeli mancsait amiken vörös folyadék díszeleg. 

- Suga.. szédülök.. és, azt hiszem vérzem. Megint.. 

- Baszki. JungKook, ne most ájulj el. Mutasd az oldalad. 

Hátára fektettem, és elvettem kezét a sebéről. Eléggé átázott a kötés. Rohamtempóban kerestem a konyhában egy tálat, amibe langyos vizet engedtem, és egy tiszta ronggyal és új fáslival tértem vissza. Kezd sápadni, ami nem jó. Óvatosan elhúztam felsőjét, és a most már lassan vörös színű fáslit leszedtem róla. A langyos vízzel átitatott ronggyal alaposan kimostam sebét, és az új, hófehér kötéssel egy kis szerencsétlenkedés után bekötöm oldalát. 

- Jó, akkor most szépen nyugton maradsz, én hozok neked valami gyógyszert. 

A fürdőben lévő szekrényből előkotortam pár fájdalom és lázcsillapítót, a konyhából felkaptam egy üveg vizet, és visszasiettem JungKookhoz.

- Kook, ezt vedd be.

Engedelmesen bevette a neki szánt gyógyszereket, majd csukott szemmel visszafeküdt. Pár perc alatt rendbe tettem a szobát, és a szükséges dolgokat - vizes tál, kendő, fáslik, gyógyszerek, ruha, lázmérő, egy üveg víz - vész esetére a kis éjjeli szekrényre helyeztem. 

- Hyung.. maradj itt. 

- Itt maradok, ne aggódj. Egy házban vagyunk, nem emlékszel? - rámosolyogtam, bár ő ezt nem látta, mivel szemei csukva voltak.

- De nem úgy. Aludj velem.. kérlek YoonGi.

- Jó, csak előtte elmegyek zuhanyozni. - erre ha akartam volna sem tudtam volna nemet mondani. 

Gyors tusolás után felkaptam magamra egy boxert és egy hosszabb, kinyúlt fehér pólót. Lassan vánszorogva visszamentem a szobánkba, lepakoltam, és befeküdtem JungKook mellé. Olyan kis aranyos, amikor alszik. 

Csak remélni tudom, hogy nem lesz semmi baja reggelig, és utána sem. 

------------------

Reggel mielőtt a kis Nyuszi felkelhetett volna, kiosontam a házból, és egyenesen NamJoon és Jin háza felé vettem az irányt. Igen, pizsamában.. khm.. Illedelmesen bekopogtam, ugyanis nem hiszem, hogy díjaznák, ha reggel hatkor rájuk törném az ajtót. 

Harmadik kopogásom után végre méltóztattak kinyitni az ajtót, de úgy néztek rám, mint akik ufót láttak. Pedig tudtommal nem hoztam magammal Taehyungot.. 

- YoonGi? Te ilyenkor mégis...?

- Tudom, fura, de kérni szeretnék valamit. JungKooknak tegnap este felszakadt a sebe, újra kellett kötöznöm az egészet. Ma, és holnap délelőtt nem maradhatnék vele itt a szálláson? Pihennie kell, és..