Ez csak egy Játék..? /Completed/

- Pt. 29 -

Egy perces néma csend Kim Jonghyun (SHINee) tiszteletére!

(Ugyan nem vagyok SHINee fan, szinte nem is ismerem őket, de akkor is megérintett a hír.
Vigyázz a tagokra fentről, Jonghyun!)

1990. 04. 08 - 2017. 12. 18. 💔🙏

YoonGi

Mikor JungKook felhívott és meghallottam a hangját, nem tudtam eldönteni hogy sírjak vagy nevessek.

Hiányzott, ezt nem tagadom, de ő már a múlt. A jelenem teljes mértékben Changkyuné. Na meg a rappelésé.

Rengeteget fejlődtem, ezáltal az Entertainment előrébb hozta a debütálásomat aminek nagyon örültem. Végre megmutathatom a világnak hogy mire vagyok képes.

- YoonGi, min gondolkozol? - észre sem vettem hogy idő közben legjobb barátom, Minhyuk is csatlakozott hozzám a folyosón.

- Csak a BigHiten. Felfoghatatlan - ráztam meg fejem mosolyogva miközben a következő órámra igyekeztem, történetesen inkább egy magántanáromhoz aki mindenben segít nekem.

- Büszke vagyok rád. Biztosan remek leszel - vigyorgott rám majd egy vállszorítás után el is ment a saját osztálya felé.

Magabiztosan lépdeltem a megszokott folyosón, immár a BigHiten belül és szemeimmel az ajtókon lévő számokat pásztáztam. A hatodik falapnál megálltam és kopogásra emeltem kezem, de a kilincs lenyomódott így az ajtó is kinyílt előttem.

- Gyere YoonGi, már vártalak - mosolygott rám szemüvege mögül kedvenc tanárom, aki nem csak egy tanár volt, lassan már a második apámnak is elkönyvelhettem.

- Mit terveztél mára? - tettem fel az engem foglalkoztató kérdést.

- Arra gondoltam, mivel alig két hónap van hátra a debütálásodig, kellene neked egy művésznév. Gondolkodtál már ilyenen?

- Ami azt illeti van pár ötletem. De egyiket sem tartom elég jónak... - húztam el a számat, ugyanis szerintem tényleg szörnyűeket találtam ki.

- Nem baj, kíváncsi vagyok.

- Aish, legyen. Daegu Boi, DBoi, RapMin (nem elírás - szerk.), MinSuga.
Szerintem förtelmesek, hanyagoljuk őket - összegyűrtem a kis fecnit amire ezeket a förmedvényeket lefirkantottam és kihajítottam a kukába.

- Jó, tényleg felejtsük el - nevetett fel Taemin, mire nekem is mosolyognom kellett. Hihetetlen ez az ember - Mit szólnál az Augusthoz?

- Ez rosszabb mint amiket én felsoroltam. Akkor már hagyjuk le azt a fránya U betűt az elejéből és legyen csak simán Agust. Jobban hangzik.

- Igazad van. Bár így még mindig túl személytelen. Nem kapcsolódik hozzád.

Elgondolkodtam. Egy olyan név kell, ami kapcsolódik hozzám, de azért ezt a nevet sem szeretném elvetni. Daegut imádom, hisz' ott volt a családom, ott születtem és JungKook is ott vár engem. Vagyis.. khm.. Kook is ott van, mint volt barátom. Sok minden köt oda.

- Agust D? Így kötődik hozzám. Daegu fontos dolog az életemben.

- Nem rossz. Jó, akkor felírom és feldobom az ötletet a menedzserednek.

Bólintottam majd táskámból előhalásztam a szendvicseket amiket még a reggel folyamán raktam össze magunknak. Tudtam hogy Taemin is éhes lesz, ugyanis ismertem már annyira hogy tudjam, nem szokott reggelizni.

Kezébe nyomtam a sonkásat, ugyanis az volt a kedvence amit mosolyogva köszönt meg majd elkezdtünk falatozni.

- Köszönöm hogy ennyit segítesz nekem. Rengeteget számít - néztem szemeibe hálásan mikor már befejeztük az evést.

- Ugyan YoonGi, fiamként tekintek rád. És szeretném ha sikerülne az álmod.

- Mindent megteszek érte - bólintottam határozottan.

- Jut eszembe. Itt van a videoklip forgatásáról pár infó. A Give it to me-nek már konkrét helyszíne is van. Nézd át őket - a kezembe nyomott vagy tizenöt lapot amit egy szájhúzással reagáltam le. Utálok papírokat átnézni, valahogy unalmas számomra a dolog, de ezeket muszáj lesz a karrierem érdekében.

- Holnapra meglesz. Mégegyszer kösz.

Szabad kezemmel intettem egyet és kiléptem a helyiségből majd becsuktam magam mögött az ajtót.

A koli felé indultam, hiányzott Changkyun társasága és egy fárasztó nap után mindig jól esik ha az ölében fekve hallgathatom a csöndet.

Belépve a hatalmas üvegajtón siettem szobánk felé. Mikor felértem kopogás meg egyebek nélkül berontottam a szobába ahol egy meglepődött baba pofi fogadott. Egyem meg de kis aranyos.

- Szia YoonGi, mi volt bent? - érdeklődött letéve kezéből a könyvet amit épp olvasott.

- Semmi extra, csupán megbeszéltük, hogy mi legyen a művésznevem. Érdekes megoldás született, de tetszik.

- És elmondod?

- Nem - kacsintottam rá majd cipőmet és kabátomat levéve közeledtem felé míg elé nem értem - majd meglátod Channie, meglepetés.

- Köcsög vagy, remélem tudod - nyújtotta ki nyelvét.

- Vigyázz mert leharapom.

- Óh igen? Nem hiszek neked - pimaszkodott tovább nálam pedig betelt a pohár. Fölé mászva döntöttem el az ágyon és közel hajolva szájához néztem szemeibe.

- Még mindig nem? - levegővételeit ajkaimon éreztem, és úgy gondoltam ha nem tehetek most semmit akkor komoly problémáim lesznek.

- T-talán.. - egyre szaporábban vette a levegőt  mire kacéran elmosolyodtam és ajkaira hajoltam.

Imádom. Egyszerűen nekem találták ki ezt az embert. JungKook a nyomába sem ér.