Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor Osloba költöztem, csak el akartam kerülni a bajt. A célom az volt, hogy egy legyek azok közül az emberek közül, akik a háttérben maradnak, beolvadnak és végigcsinálják az iskolát mindenféle dráma nélkül. A költözés volt a lehetőség az új kezdetre. Újraindítani magam egy új helyen, ahol senki nem ismeri a múltamat. Jó jegyeket akartam szerezni, vagy legalábbis végre foglalkozni azzal, milyen jegyeket kapok. Azzá az emberré akartam válni, akit anyám nevelni próbált; egy jó lányt. Próbált, ugyanis mindig távol van, és gyakorlatilag magamat neveltem fel. A jó és illemtudó személlyé válás nehéz, mikor a kisördög állandóan ott csücsül a válladon, azt susogva; légy rossz. Ez az ördög a legrosszabb ellenségem. Túlságosan is jól akarja érezni magát - állandóan. Rendben, bevallom. Ezelőtt meg sem próbáltam kizárni. Főként akkor, mikor valahol buli volt, és esély az ingyen pia szerzésére pár harmadéves sráctól, akik azt hitték, többet is kaphatnak néhány kacér csóknál. Ez múlt évben volt. Megesküdtem magamnak, hogy magam mögött hagyom mindezt azután az incidens után. Új iskola, új barátok. Új év, új én. Cliché, tudom jól.
