Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mindenki hazament, de én még mindig Chrisnél vagyok. Felhozott néhány italt a szobájába, betett egy filmet és rendelt pizzát – ennyi elég is, hogy maradásra bírjon. Részeg vagyok. Az elmémet ellepte a rózsaszín köd. Bármit is mond, az konkrétan zene füleimnek. Hirtelen miért találom ennyire vonzónak Christ? Másra sem tudok gondolni, csak a csókra. Mióta elhúzódott, arra vágytam, hogy ajkai ismét enyémhez érjenek. A bársony puhaságú ajkai, mohó, testemet felfedező kezei és az egyenletlen lélegzetvétele az enyémmel keveredve; akarom. Szükségem van rá. Chrisre pillantok, és másra sem vágyom, csak hogy a szart is kicsókoljam belőle. Miért vagyok ilyen? Képtelenség, hogy kontroláljam a teljesen elázott érzelmeimet. Olyan, mint a hullámvasút. A hangulatom boldog és szomorú, vágyakozó, fáradt és éhes között játszik. Káosz.
Chris megmozdítja a testét alattam. Lágyan megböki a vállamat. – Elzsibbadt a karom. – Mondja.
Az agyam zsibbadt el.
Arréb mozdulok. – Bocs.
Visszahúz magával. – Nem kell felkelned, csak tarts itt a vállad.
A film stáblistája feltűnik a képernyőn. Hirtelen homályos elmém éber és józan lesz. Feltámaszkodom a könyökeimre. – Mennyi az idő?
- Ó, francba. – motyog az orra alatt – Mit mondtál, mikorra kell hazaérned?
- Éjfélre. Mennyi az idő? – megragadom a telefonomat, ellenőrzöm az időt. Látva, hogy már elmúlt éjfél, beleütök a karjába. – Chris!
- Aú! – jajdul fel – Ha most indulsz, csak kicsit késel.
Beletúrok a hajamba, érzem, hogy ismét visszaesem a részeg stádiumba – Nem mehetek haza berúgva. Az anyám meg fog ölni.
- Akkor maradj itt.
Gyilkos pillantást lövellek felé, majd megforgatom a szemeimet a javaslatra. – Az anyám megöl, ha nem megyek haza!
Chris vállat von. – Ha így is úgyis meghalsz, akkor már nyugodtan maradhatsz nálam.
Azt hiszem, igaza van. Hideg van odakint, vissza kell vennem a kényelmetlen magassarkúmat, és valószínűleg leordítják a fejem, ahogy hazaérek. Ha Chrisszel maradok, kialhatom a részegséget, miközben meleg ölelésekben részesülök egy aranyos fiú karjaiban. Csábítóan hangzik.
Aztán rádöbbenek, mit csinál.
- Csak azért mondod ezt, mert el akarod venni a szüzességemet! – csattanok fel. Veszek néhány mély levegő, hogy lenyugodjak. – Ami, mellesleg, már évekkel ezelőtt másé lett.
Homlokráncolva néz, majd felkacag. A feje ide-oda jár. – Nem vehetem el a szüzességed, ha már nem vagy szűz.
A könnyek útnak indulnak az arcomon. Ha egyszer szabadjára engedem, nem tudok gátat szabni az érzelmeimnek. Rohadt alkohol. – Megígérted, hogy éjfélre hazajutok.
- Sajnálom, kiment a fejemből. – Karját körém fonja. Szabad kezéven megragadja az arcomat, és gyengéden törli le könnyeimet a hüvelykujjával. – Kérsz egy kis vizet vagy valamit? Egyél még pizzát, kijózanít. – A dobozért nyúl és felkap egy szeletet. Elkezdem tömni a fejem, nem foglalkozva azzal, hogy elítél, amiért pizzaszósz borítja be az arcomat. Letörlöm azt a kézfejemmel, és meghallom lágy nevetését.
- Mmm...
- Csak mondd, hogy nagy volt a dugó.
- Nincs nagy forgalom ilyen későn. – Mondom, befejezve a pizzaszeletemet.
- Oké, mondd, hogy lemerült a telefonod.
- A telefonom rendben van.
Védekezőn tartja fel kezeit. – Kifogytam a kifogásokból.
Előszedem a telefonomat. – Azt mondom, hogy egy barátomnál alszom.
- Ne írj részegen az anyádnak. – mondja és kiragadja a telefont a kezemből – Megölne.
- Hozzá van szokva. – Motyogom, de Chris mellkasa elnyomja a hangomat.
- Legközelebb, mikor próbálsz ittasan üzenni neki, írj inkább nekem.
- Egyéjszakás kaland? Lefogadom, az tetszene neked.
Chris megrázza a fejét és morcosan néz rám. – Nem beszéltem semmilyen éjszakai kalandról. Ez tisztára undorító, Eva.
- Gondoltál rá!
- Azután, hogy felhoztad!
Nevetni kezd, és én is rákezdek.
- Irány az ágy, Szarstad. – Mondom, és próbálok komolynak tűnni két nevetés között.
- Ágyban vagyok. Veled.
Úgy teszek, mintha aludnék. Főként azért, mert tudom, hogy egy pironkodó csődtömeggé változom, ha most ránézek. Az alkohol még mindig pezseg a véráramlatomban. Nehezemre esik mozdulatlanul feküdni, mást sem akarok, csak kinyúlni és megérinteni. Chris halkan kuncog. Egy kis idő elteltével érzem, hogy végigsimítja a hajamat. – Natta, Eva.
